Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-05-03 / 18. szám

1

Társadalmi és közgazdasági hetilap.

A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN.

Szerkesztőség és Kiadóhivatal t

Mátészalka, Kossuth-utca 445.

(Dr. Barta Ignác ügyvéd irodája.)

• ••

Hirdetési dijak előre fizetendők. — Nyilttér sora 40 fillér.

Felelős szerkesztő : Főszerkesztő:

Dr. BARTA IGNÁC. Dr. DIENES DEZSŐ.

Szerkesztő-társ:

MÁTÉ SÁNDOR.

Előfizetési árak i

Egész évre .................................................. 8 korona.

Fél « ............................................. 4 «

Negyed« ............................................. 2 «

Egyes szám ára 20 fillér.

Haladjunk!

Ha figyelemmel kisérjük a modern élet folyását, lehetetlen, hogy meg ne döbbentsen mindnyájunkat az a közös vonás, mely a szellemi és szociális munkásság minden ágában nyilatkozik. Ideges nyugtalanság, sóvárgó keresése valaminek, amit nem találunk, keserű beletörődés a sivár jelenbe, vagy tehetetlen fölháborodás és újra emésztő csüggedés: — szóval pesszimista hangulat mindenben és mindenütt. Az ideálok, melyekért küzdeni kell, vagy lehet, megfogyatkoztak, vagy mimagunk döntöttük el őket és a nagy eszmék lelkesítő ideálok helyett üres frázisok, divatos jelszavak körül sorakozunk. Nem csoda. A modern ember gyorsan él; már pedig az eszmét csak hosszas tanulmány, gondolkozás szüli, a jelszavak terjesztésére pedig az agilitás is elég.

Az ember, a természetében rejlő lustaság miatt, jó néven veszi,barnás gondolkodik helyette, azért hamar fölkapj a és elfogadja a tetszetős jelszót, amely, a tömeg indolenciája révén, befolyást és tekintélyt biztosit agilis

kiröppentőjének, úgy a politikában, mint a társadalmi életben.

A legtetszetősebb jelszó, hogy sokat haladtunk. De azért mégis bizonyára mindenki érzi, hogy nem állhatunk meg itt, ahol vagyunk, hanem előre kell törnünk a többi nemzetekkel, hogy el ne maradjunk mögöttük. Mert a nemzetek, mint a sivatagban járó vándor, nem mulathatnak soká a haladás egy-egy oázisán, hanem rövid pihenés után tovább kell menniök, uj cél felé, ha csak el nem akarnak veszni a pusztában.

Mi pedig úgy érezzük, hogy állunk és maradunk. Tespedést, degenerációt látunk a közélet minden terén: s ha néha-néha mozdulni is látszik a köztudat : a csinált lelkesedés, a mü-fel- buzdulás hamar lelohad; a nemzet szive, mint a kova, kiadja a szikrát, de hideg marad és lomhán ver tovább.

Jelszavak röpködnek mindenütt: de a komoly munka nyomait nem látjuk, az eszmék harcának éltető izgalmait nem érezzük sehol. Ám annál súlyosabban nyögjük a protekció átkát, amely veszedelmes mételyként ette bele magát közéletünkbe és nem csupán hervadó babérokhoz, hanem zsíros stallumokhoz is juttat, még az irodalom és művészet terén is.

Az eszmék evolúciója és háborgása a közéletben az, ami a tengerjárás, a vihar az óceánon; áramok járják a tengert, amelyeknek más a hőfokuk, a tartalmuk és az irányuk, épp úgy mint a társadalomban. S a mint a tenger örökké mozgásban van, bármily simának lássék is tükre, azon- képpen forrong és vajúdik az emberi társadalom is. S valamint a tengernek a folytonos mozgás adja s őrzi meg tisztaságát, épp úgy a közéletben is az eszmék harcának nyomán tisztulnak meg az ideálok, nemesednek meg a közerkölcsök.

Mert ideálok nélkül nincsen haladás, nincsen élet, még a nemzetek történetében sem. „Az ideálok“ — mondj a Carlyle — „világitó tornyok a történelem tengerén s ha feléjök tartva, nem mindig ér is biztos révbe a társadalom hajója: bizonyos, hogy a nagy fölfedezéseknek, az emberiség fokoz aíerilie Hiive.

Irta: Lucifer.

Ferike nyolcéves kis gavallér, huncutul villogó fekete szemekkel, vállig omló puha barna hajjal, fintorgó, locsogó kis cukorszopő szájjal.

Olgica mamának ugyancsak dolgot ad a nyughatatlanságával, mig felöltözteti. Fé- sülködés alatt szeretne egy lendülettel körül fordulni fél lábon, ahogy Vozáry Banditól látta, de négy-öt próba se hozza meg a kivánt sikert. Félig befűzött cipővel kikapja magát a mamája kezéből, hogy a Manci cicát elfogja. Az persze ügyesen besurran a pamlag alá. A gallért jő, ha háromszori próbával be lehet gombolni, mert e közben azt kell bemutatni, hogy a Boleman Paliók gouver- nantja hogyan pörölyöz a zongorán csontos kezeivel. A nyakkendő megkötésének már nincs más akadálya, mint hogy Lazók Gyu- riéknál svéd torna van s azt nagyon üdvös- séges tudni, hogy hogyan tornáznak azzal ?

Bizony hiába Ígérget Olgica mama töltött csokoládét, mézes mogyorót, indián to- mahawkot, türelme fogytán még kézi barackot is, az ő fekete csókájának, úgy jár annak keze-lába, mint a vitorla s mikor már nagyón tarthat tőle, hogy valami lovagiatlan dolog fog vele történni, nyakába ugrik Olgica mamának s fenyegetőzve mondja:

— Meg ne húzd a fülemet, mert megmondom a papának, hogy azt mondtad Karola néni jogász fiára, hogy hercig kis majmóc.

Olgica mama aztán mit tehetne egyebet erre az ijesztgetésre, összecsőkolja a kis lurkót jobbról is balról is s nevetve feddi:

— Majd adok én neked, te haszontalan kis árulkodó! Aztán egy hirtelen fogással végérvényesen megköti a pillangós nyakkendőt szép bokrétára s cirókázva megfogj a a kis mákvirág gödörkés állát s hunyorgó szemeibe nézve, anyáskodó hangon faggatja :

— Ide figyelj csak kis fiacskám ! Tudod-e te, hogy milyen nap van ma ?

A kis lurkó fölbiggyeszti az ajkát, jelezve, hogy nagyon gyerekesnek találja a kérdést s teljes önérzettel felel meg:

— Tudom hát. Nem vagyok én olyan bikfic! Ma van a szökő esztendő! A Répási Pista nénje — tudod, az a vöröshaju leány, aki mindig megcsikolta a nyakamat — már meg is szökött még tegnap egy zászlóssal, a nyolcvanhatosoktől.

Olgica mamát csaknem lázba ejti a kíváncsiság s ég a vágytól, hogy közelebbi

részleteket tudhasson meg a nagy szenzációról, de neki nevelési elvei vannak s azért ad egy gyenge háti büffentőt a kis fiának s keményen rászól:

— Pszt! Egy hang se legyen! Te még kis fiú vagy, neked nem szabad a nagy leányok dolgával törődni! Mordizom a kis kófic tacskóját! Nem a szökő esztendő van ma kis csacsi, hanem az újév. Ma mindenkinek jónak és engedelmesnek kell lenni, mert aki rossz és engedetlen az kikap és aki ma kikap, az az egész esztendőben minden nap kikap. Azért szépen szót kell fogadni mamucinak. Te mutasd meg, hogy jó kis fiú vagy. Most felveszed a téli kabátodat s elmész Paulai bácsiékhoz, meg Anna néniőkhez, aztán az utcaajtót szép csendesen zárod be magad után, nem csapod be, mint a rossz gyermekek szokták, a cipődet ügye- sen megtörülöd az ajtó előtt a lábtörlőn, illedelmesen kopogtatsz, a bácsinak meg a néninek kezet csókolsz, köszönsz és boldog újévet kívánsz. Ha valami ennivalóval megkínálnak, abból elfogadsz egy keveset, de ha pénzt akarnak adni, azt nem veszed el, hanem megmondod, hogy neked azt nem szabad elfogadni. Aztán nem maradsz sokáig, a Violkával, leikével, Valikéval, meg a többi

Van szerencsém értesíteni a n. é. hölgyközönséget, hogy divatáru üzletemben a mai naptól i/olcmnl/ készítését vezettem be és azok a legújabb divat szerint a legizlésesebb

kezdve HŰI KdldjJUK kivitelben lesznek készítve. Állandó raktár valódi modell női-, leány-, gyermek- és gyászkalapokban. Átalakítások és igazítások azonnal eszközöltetnek. ----A n. é. hölgyközönség b. pártfogását kérve vagyok tisztelettel

SCHWARTZ JENŐ férfi- és női divatáruháza a „Kalap-királyhoz“ MÁTÉSZALKA.

rtesités!