Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-04-19 / 16. szám
2-ik oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 16-ik szám. elismerésre méltatnák. Ez igazságtalan elferdités és üldözés elől megvédene és sok önzetlen cselekedet sikerét emelné. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvármegye közig, bizottsága f. hó 12-én Csaba Adorján főispán elnöklete alatt ülést tartott, a bizottsági tagok csaknem teljes számmal jelen voltak. Az alispán havi jelentése részletesen beszámol a közigazgatás múlt havi állapotáról és ügyforgalmáról. A jelentés szerint a kivándorlók száma szaporodott és a múlt hóban közel 500-an kértek útlevelet, mig az Amerikából visszavándorlók száma felette csekély volt. Kende Zsigmond szóvátette a „Szamos“ eimti lap rémhíreit a vármegyei rémhírekről. A lap legutóbbi számában is azt írja, hogy az árvíz Fehérgyarmat, Panyola, Jánk, Penyige, Majtis és Gacsály falvakat teljesen elöntötte, holott ő most jött e falvak egy részén keresztül és árvíznek semmi nyoma sincs. Az egyes előadók jelentéséből kiemeljük, hogy Szolom áj er Lajos körjegyzőt a közig, bizottság fegyelmi eljárás alá helyezte. A kir. tanfelügyelő megszokott értékes előadásában terjesztette elő a vármegye tanügyi dolgait. Előadja, hogy Máté Grácián érendrédi gör. kath. lelkész a m. kir. közig, bírósághoz beadott felebbezésében a vármegyei közig, bizottságot megrágalmazta, indítványozza, hogy a közig, bizottság nyilvános rágalmazás vétsége miatt tegye át az iratokat a kir. ügyészséghez. Fabó kir. ügyész felszólalása után a bizottság az indítványt egyhangúlag csak herdált. Még odahaza laktunk, mindétig csak iszkorált. Beitta még a csizmáját is. Nézze meg az ember. Mért nem lett kelmed pap, ha olyan érsekes. Ne csatorázz asszony, mert majd azt találom mondani, hogy a pénz az enyém, neked meg fel is ut, le is ut. Pénzemért kapok én asszonyt, amennyi csak kell — for- tyant fel bosszúsan Mihály. Erre az asszony meghunyászkodott és egy hanggal lejebb kezdte: Már én mégis csak azt mondom, hogy jó lenne azt a pénzt megszámolni. Legalább tudjuk meg, hogy mennyink van. Ha már annyira kiváncsi vagy — nem bánom. Acci a pápaszemet, felelte Mihály — és gyere olvassuk meg. Több szem többet lát. De én tudom, hogy van az miliő is. Mihály és a felesége közelebb húzódtak az asztalhoz, feljebb srófolták a lámpát, Mihály felvette az okulárét és kimarkolta a tálcáról a sok bankót. Amint az első bankót a kezébe vette — kinosan hördült fel. A bankónak csak az egyik fele volt bankó, a másik felére pedig az volt írva, hogy hol lehet Arenni a legolcsóbban a cipőt. A nagy tárca telides teli volt ilyen reklámbankókkal. Az asszony is nézte a sok kék papirost ős ő sem tudott róluk egyebet leolvasni. Rettenetes csalódásában sírva borult le az asztalra. Mihály megüvegesedett szemekkel nézte a semmivé lett vagyont, majd lassan kivánszorgott a szobából, a pitvarban felvette a nagy falapátot, kalapját a szemére húzta és nekivágott a sötét éjszakának arrafelé, ahol a havat takarítják a munkások, hogy holnap el ne akadjon a villamos. (Vége.) elfogadta. Falussy Árpád indítványozza, hogy a közig, bizottság Írjon fel sürgősen a vallás- és közoktatási miniszterhez az érendrédi állami elemi iskola építésének sürgős megkezdése iránt. Mándy Zoltán közig, előadó szóba hozta, hogy az adóbehajtást a mező- gazdasági helyzet súlyos válságai között a pénzügyigazgató ne erőszakolja kíméletlenül. A kir. ügyész és a vármegyei főállatorvos előterjesztései után az ülés véget ért. köz£yillése! Folyó hó 14-én tartotta a mátészalkai járás jegyzői egyesülete rendes évi közgyűlését, melyen az egyesületi tagok csaknem teljes számban részt vettek. A közgyűlésen első tárgyként Komo- rócy Jenő egyleti elnök terjesztette elő évi jelentését melyben Fodor Árpád volt egyleti pénztárnok lemondása folytán megválasztott Müller János egyleti pénztárnok részére a számadási iratok átadását, azok átvizsgálására bizottság kiküldését kérte. A bizottság tagjaivá Rohay Gyula, Görömbey Zoltán és Mangu Dezső egyleti tagok választattak meg. Ezután felemlítette az elnöki jelentés az Országos Erzsébet Árvaházi sorsjegyeknek a napilapokbn ismertetett ügyét s jaAra- solta, hogy a járási jegyzői egyesület várja be a belügyminiszteri AŰzsgálat eredményét s addig az ügyben való állásfoglalását tartsa függőben. A közgyűlés ehhez a jaAraslathoz hozzájárult. Legkiemelkedőbb mozzanata a tervezett jegyzői kongresszus ügyében \ralő határozathozatal indítványozása volt az elnöki jelentésnek. Az elnök a kongresszus megtartását a jegyzők anyagi helyzetének jaAÚtása és jogviszonyainak rendezése céljából feltétlenül szükségesnek tartja de hangsúlyozza hogy a kongresszus sikerrel kecsegtető csak úgy lehet ha, azon a jegyzők és segédjegyzők oly tömegesen A^esznek részt, hogy az egész státus 60—70 százaléka megjelen. Közli hogy az Országos Jegyzői Egyesület Ará- lasztmányának ez őaú március 30-iki ülése május hó Amgére tette a kongresszus megtartásának idejét s jaArasolta, hogy a járási egyesület határozza el, hogy részt vesz ezen a kongresszuson s a jelentkezéseket már most közAretitse. Az egyesület e tárgyban oly értelmű határozatot hozott, hogy a kongresszus megtorlásához testületileg csatlakozik, azt kívánja de óhajtja, hogy az Erzsébet árvaházi sorsjegyek ügye akkorára tisztáztassék, s az Országos Jegyzői Egyesület Elnökségét a kongresszus hivatott vezetőjének csak akkor ismeri el ha az említett ügy az elnökség rehabilitásával nyer addig befejezést, ellenesetben napirend előtti felszólalás keretében oda fog hatni, hogy a kongresszus vezetőit a hivatalos szerkezettől függetlenül saját kebeléből ATálassza meg és azok vezetése mellett ülésezzen. Ezután a jelen levő egyleti tagok Aralamennyien név szerint is bejelentették a kongresszuson való részvételüket. Elnöki előterjesztés nyomán még az Országos Erzsébet árvaház részére való taggyüjtésről határozott az egyesület majd Görömbey Zoltán egyleti tag azon indítványát fogadta el, hogy a vármegyei jegyzőegyesület, nyugdíj ATálasztmánya kéressék fel, hogy a tör\rényhatósági bizottságnál oly határozat hozatalát szorgalmazza, hogy az 1896 év után megválasztott jegyzők nyugdíjigényének megállapításánál az 1910 év a 48222/911 számú belügyminiszteri rendeletnek megfelelőleg kétszeresen számittassék. A közgyűlés berekesztése után a központi vendéglőben társas ebéd volt. Vármegyei közgyűlés. Mátészalka, 1912. április 18-án. A mai napon megtartott megyei közgyűlés igen nagy érdeklődés mellett zajlott le, amennyiben a tárgysorozat első pontja Nagykároly város képviselőtestületének ama határozatának jÓAmhagyása Arolt, melyben a létesítendő pénzügyigazgatósági palota költségeire 600.000 kor. kölcsön fehrételét határozta el. Az a küzdelem, melyet Arármegyénk székhelye a pénzügyigazgatóság megtartása iránt kifejtett nem ismeretlen olvasóink előtt arra azért itt ki sem tőrünk, de meg kellett említeni, hogy elképzeljük azt a lelkes felvonulást melyet céljuk elérése érdekében a nagykárolyiak kifejtettek. Az első felszőllaló Böszörményi Sándor Arolt, a ki úgy a maga mint lakhelyének ér- érdeke címén arra kéri a bizottsági tagokat, hogy Nagykároly határozatát ne hagyja jóvá, mert ezzel örökidőre lehetetlenné lesz téve ama Arágyuk teljesülése, hogy a pénzügyigazgatóság Szatmárra tétessék át. Róth Ferenc, a szatmári kir. törvényszék elnöke szót emelt azon érvek ellen, melyeket Böszörményi hangoztat s arra inti — igen helyesen — a bizottmányi tagokat, hogy itt nem a pőnzügyigazgatóság székhelyének kérdéséről, hanem Nagykároly 600.000 kor. kölcsönőnek kérdéséről van szó. S ha a határozat alakilag helyes, úgy nincs ok a jóváhagyás megtagadására, mert a város ismeri viszonyait legjobban. Elnöklő főispán, névszerinti szaArazás kéretvén, azt elrendeli. A jóváhagyás mellett szavazott 157, köztük az egész tisztikar, ellene 45 bizottmányi tag. Jóváhagyatott Vitka község határozata, a korcsmák vasárnapi zárvatartása tárgyában és Mátészalka község 1911. évi pótköltségvetése. ff ajóíöröfíek visszaérkezése. Régen volt, hogy az Európából kivándorlók szorgalom és szerencse révén Amerikában megszedhették magukat. Már annyira régen volt ez, hogy ma már kételkedünk abban, igaz volt-e? A vagyonszerzésnek lehetősége volt Amerika specialitása és minél szélesebb körökben megtudták ezt, annál nagyobbra dagadt az a vagyon, melyet odaát tán senkisem szerzett. Mert az akkori hírek nem néhány ezer, hanem miliónyi dollárokról szóltak, melyeket a kivándorlók egyike- másika összeharácsolt. Ma már nagyon jól tudják, hogy az európai kÍArándorló Amerikában nem szerezhet vagyont. Esetleg megélhet kint, ha testi épsége szi\rós és erős, hogy győzhesse azt a nehéz munkát, melyet az amerikai benszülött nem végez, hanem átengedi a bevándorlónak. Keresni lehet Amerikában bányákban, aknákban, dohos levegőben; nyomasztóan nehéz munkával különféle gyárakban hol a beATándoroltat nem szakmunkás-, tehát intelligens munkásként alkalmazzák, hanem tisztán testi erejét használják ki, hogy a »szabad állam« óriási kapitalizmusa vérét szívhassa. Évtizedek óta tart nálunk is a kivándorlás. Sok ezer szerencsétlen kel át a nagy vizen abban a reményben, hogy odaát jobban, könnyebben fognak megélhetni. S ha aztán megérkeztek a szabadság földjére, csak akkor ismerik fel a valóságos helyzetet, mely a legborzasztóbbnak mutatkozik, midőn az otthonról hozott kis pénz már elfogyott és még mindig nem akadt munka, kereset. Szörnyen csalatkozik aki azt reméli, hogy Amerikában könnyen fog könnyű munkát találni. Munkát ott találni egyáltalán nehéz, legnehezebb a gazdasági pangás idején, amikor a gyárak a bánya és a műhelyek munkásaik százezreit elbocsátják. Ily időszak küszöbén áll Amerika most, az elnökválasztás után. A nagy politikai harc következményei nem maradnak el a gazdasági téren és ezeket a következményeket első sorban a munkás tömegek érzik meg. A munkások elbocsátása már megkezdődött. Legelőbb a beATándorolt idegen mun-
