Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-04-19 / 16. szám
VII. évfolyam Mátészalka, 1912. április 19 16. szám MÁTÉSZALKA és VIDÉKE Társadalmi és közgazdasági Hetilap. < A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Szerkesztőség és Kiadóhivatal : Mátészalka, Kossuth-utca 445. (Dr. Barta Ignác ügyvéd irodája.) ... Hirdetési dijak előre fizetendők. — Nyilttér sora 40 fillér. Felelős szerkesztő : Főszerkesztő : Dr. BARTA IGNÁC. Dr. DIENES DEZSŐ. Szerkesztő-társ: MÁTÉ SÁNDOR. Hififizetési árak t Egész évre .................................................... 8 korona. Fél « 4 « Negyed« 2 « Egyes szám ára 20 fillér. kényelmesen és veszélytelenül, — az előbbieket ellenben félreismerik, noha tényleg sok nyugalmukat és előnyös kilátásaikat áldozzák a köz ügyeinek. Az az áldozatkészség mely szívesen mutogatja magát, szívesen ünnepelteti magát, inkább személyes hiúságból ered, mig az az áldozatkészség, mely titokban teremt, küzd mindenféle támadások ellen, a legtöbb esetben félreismertetik, sőt üldöztetik is. Persze, sokan nem elég erősek a köz szolgálatában s azért kicsiben, érző szívvel tesz érdekében annyit, amennyi tehetségétől kitellik. Őt is erősen buzdítja az akarat, hogy jót tegyen az emberiséggel. Az indító okok mérvadók. Ha az erős, a tehetséges, a merész sokat tesz, a kevésbbé erős meg nem annyit, mégis mindkettő cselekedetei egyformán elismerésre- méltóak, mert mindkettő legjobb szándékkal a tőle kitelhető legjobbat cse- lekszi. Jó volna azonban, ha általában többet fáradoznának azon, hogy a titokban működő áldozatkészséget is Áldozatkészség. Joggal mondják, hogy az élet küzdelem. Veszélyes magát annak a csalódásnak rabjává ejteni, hogy az ember nem küzdelemre termett. Aki túlsókat vár mások áldozatkészségétől, az az életben gyakran meg fog káro- sondi és nem fog jussához jutni. Mind- azáltal helytelen volna, másokkal szemben feltétlen bizalmatlansággal viseltetni. Az önzés, mely az emberek többségénél feltétlenül érvényre jut, nem mindenkor megvetendő. Sőt némelykor egyenesen szükséges, csak erkölcsi korlátok közt kell maradnia. Az élet rideg az egyes emberrel szemben és megkérgesiti a szivet felebarátokkal szemben. S aki meg akarja állni helyét, aki el akarja érni maga elé tűzött célját, nem gyakorolhatja mindig az önmegtagadás erényét. Azt azonban nem lehet tagadnia, hogy a minden életviszony között tántorithat- lanok — akiket sokszor kíméletleneknek és önzőknek neveznek — mint úttörők több áldást hoznak a közre, mint a kisebbszerü jótevők. Nem mind önzés, amit annak tartanak. Van kisebbmérvü áldozatkészség — melyet bizonyára megbecsülünk, de van na- gyobbmérvü áldozatkészség is, csak helyesen fel kell ismerni. Sokan buzgólkodnak fáradoznak azon, hogy egész személyiségök lat- bavetésével síkra szálljanak a köz igazáért, jóllétéért. Ilyen edzett harci jellemek nem szeretnek áldozatkészeknek mutatkozni. Minden csak személyes küzködés, sokan ezt nem értik ős telhetetlen önzésnek és tulcsigázott hiúságnak tartják azt, ami valóban cselekvési vágy a felismert, néha a félreismert jónak szolgálatában. Ajánlatos minden emberi törekvést jóakarólag megítélni. Az akarat inkább a jó felé irányul, mintsem egyesek hiszik. Egyesek csak inkább az emberi viszonyok mélységén, alapzatán dolgoznak, hogy azokat megjavítsák, mig mások a felszínen, láthatóan működnek, de kevésbé tartós jót teremtenek. Az utóbbiakat általában áldozatkészeknek tartják — bárha csak feleslegeikből áldoznak valamit A szegény ember szerencséje. Irta: Kósa Uince. (II. Folyt.) Mihály összerezzent, mikor a gyilkosság szót hallotta. Majd lassan, szinte nyögve elmondta, hogy a pénzt a hó alatt találta. Úgy vetette fel a hó alól a lapát. Ó felvette, a zsebébe tette, de nem tudott tovább dolgozni, kirázta a hideg. Örömében-e, félelmében-e, csakhogy szédült a feje, nem tudott tovább dolgozni. Haza jött, otthagyta a munkát. Az asszony hitte is, nem is a beszédet, majd hosszas gondolkozás után megszólította az urát: Hallod-e Mihály ? Hallom, felelt az és mint aki nagyot könnyített a lelkiismeretén a vallomással — most már ő kezdi: Na mi az, mit akarsz mondani? Azt mondják hogy ki mit lél azé — hát akkor ez a pénz a mienk ugy-e ? Az a! A miénk! Én leltem, nem is tudom ki veszítette el. Mégha akarnám se tudnám neki visz- szaadni. Most Mihály is a felesége is elhallgatnak. Hosszas hallgatás után megszólal az asszony: Meg kék számolni, hogy mennyi Van hpnnfi I Minek a! — szól közbe Mihály — sz’ azon kezdem, hogy meg se tudnők számolni. Van a tán millió is. Majd apródonkint felváltogatjuk, — folytatja a szót nekibátorodva, Veszünk mindent, úri gúnyát, jó ételeket. Mindennap húst eszünk. Hazamegyünk a faluba, megvesszük az egész falut. Bezzeg kezet fog majd akkor velem még a szolga- birő is. Én meg veszek száz forintos selyem keszkenőt, meg fekete selyemruhát, olyat tudod, mint amilyen a jegyzőnének, meg a papnénak van — tóditotta az asszony, és én is az első padba fogok ülni a templomban. Mihály nem engedte tovább beszélni az asszonyt, hanem ő folytatta tovább: Szamár beszéd ez asszony. Csináltatok én neked egy egész templomot. Egy pap mindétig csak nekem fog imádkozni. Neked meg kezet fog csókolni még a tiszttartőné is. Oszt neked is azt fogják mondani, hogy: tekintetes asszony. Mindig négy lovon fogok járni. Olyan lovai nem lesznek senkinek az egész környéken. Olyan négy lovam lesz, mint négy táltos. Aranyos hámot veszek rá. De kitelik-e ez a sok minden ebből a pénzből — aggodalmaskodott az asszony!... Hogy kitelik-e ! Meghiszem azt. El se lehetne ' költeni — hencegett Mihálv. Hiszen, ha mind felváltjuk úgy lesz mint a mesébe, hogy az apraját a tyuk eszi, a nagyjával meg a kemencét fütjük. Megfogadom neked a báróné frajját, nem egyet, sokat fogadok. A kávét is más fraj viszi, a pecsenyét megint más. Olyan urak leszünk mi asszony, hogy nem találják párunkat rézig. Be szépen tud kelmed beszélni — mondja csudálkozva az asszony. Mintha már egyszer ur lett volna. Úgy beszél kend, mint egy pap. Jaj be okos is. Hogy kitanál mindent. De ennyi minden mégsem fog kitelni belőle. Mihály már egészen tűzben volt. Fitymálva, csak úgy foghegyről lökte a szót: Nem hiába, hogy azt mondja a példabeszéd is „hosszú haj rövid ész“ — te is csak beszélsz. Nem érted te azt. Te csak azt érted, hogy mennyi az egy korona. Ne is beszélj te többet asszony. Majd eligazítok én mindent. Azért, hogy szegény ember voltam, tudom ám én a prádét. Neked csak annyi dolgod lesz, hogy eszel, ha elibőd teszik a pecsenyét. Bizd csak rám a többit. Mit? . . . csattant fel az asszony, még engemet pocskondiáz kigyelmed? Hát eddig ugyan kinek volt esze? Hát eddig ugyan ki dolgozott? Kend egyebet se csinált csak ett, meg pipázott, ón meg dolgoztam. Kend Van szerencsém értesíteni a n. é. hölgyközönséget, hogy divatáru üzletemben a mai naptól nz\ l/olonnl/ készítését vezettem be és azok a legújabb divat szerint a legizlésesebb kezdve ■IUI KdldpUK kivitelben lesznek készítve. Állandó raktár valódi modell női-, leány-, gyermek- és gyászkalapokban. Átalakítások és igazítások azonnal eszközöltetnek. ---------------------------A n. é. hölgyközönség b. pártfogását kérve vagyok tisztelettel SCHWARTZ JENŐ férfi- és női divatáruHáza a „Kalap-királyhoz“ MÁTÉSZALKA. rtesités!
