Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-03-22 / 12. szám
VII. érfofr—i Mátészalka, HM2. március 22. 12; u. Társadalmi és közgazdasági hetilap. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Szarkesztősóg és Kiadóhivatal Mátészalka Kossuth-utca 445. szám. (Dr. Barta Ignác ügyvédi irodája.) Hirdetési dijak «lőre fizetendők. — Nyilt-tér sora 40 fillér. rrf Mii ‘ ir~ r-i i ........r- —•...-7 T öbbet termeljünk! Irta: Deák Andor, oki. gazda. Régen, de még az ötvenes, hatvanas években is még a nagy magyar alföld vezetett a mezőgazdaság terén. Európában egy mezőgazdasági államban sem tudtak a gazdák annyi gabonát, takarmányt termelni holdanként, mint a mi alföldi gazdáink. Pedig a német, a francia gazda csak úgy mivelte földjét, akár csak a magyar gazda. Sőt a németek, franciák már a régi időkben is nagyobb befektetéssel s több szorgalommal dolgoztak s mégis kevesebb átlag termésük volt, mint nekünk. Jelenleg sajnos éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Manapság a francia meg a német gazda jóval több termést tud előállítani egy holdon, mint az alföldi magyar gazda. Mi ennek az oka? A magyar alföld termékenységéről rég időtől fogva hires volt, rajta a mig a föld őstermőereje tartott, nagyon kevés munkával, nagyon szép és busás terméseket lehetett elérni. Emellett a többi európai mezőgazdasági államok, mert azoknak soványabb, silányabb volt a termőföldjük nagy munka mellett sem tudtak olyan terméseket szolgáltatni, mint a mi alföldünk. Ez magyarázza meg aztán azt, hogy miért tudott egyforma munka mellett többet termelni a magyar alföldi gazda, a német alföldi gazdánál. Jelenleg azonban egészen megváltoztak a viszonyok úgy nálunk, mint külföldön. A folytonos és egyoldalú termés miatt a föld tápanyaga, őstermőereje annyira kimerült már, úgy nálunk, mint külföldön, hogy a régi módi gazdálkodás mellett az anyaföld csak annyi jövedelmet képes adni a gazdájának, a mi éppen megkivánta- tik a létének a fentartásához. A mezőgazdasági tudomány kimutatta, hogy egy és ugyanazon területen csak úgy lehet jövedelmezően gazdálkodni, ha a talajból elvont tápanyagokat pótolni igyekszik a gazda, a miveit nyugat gazdái már rég megismerték ezt az alapigazságot s ennek^az alapján van berendezve a mezőFeielős szerkesztő: Főszerkesztő: Dr. Barta Ignác Dr. Dienes Dezső Szerkesztő-társ: Máté Sándor. gazdaságuk is. Ezért tudnak jóval silányabb talajon sokkal többet termelni, mint a mi gazdáink a hires termékeny alföldünkön. Mig a franciák németek, belgák, szászok, csehek, a legmagasabb fokú szakértelemmel gazdálkodnak, addig a mi kis gazdáink — valljuk meg az igazat — még mindig ott tartanak a legkezdetlegesebb gazdálkodási módoknál, apjáról fiúra szállanak a régi megszokott rósz mivelési módok. Az újításokkal a mezőgazdasági technika vívmányaival szemben igen sok esetben kis gazdáink, nem ritkán a közép birtokosaink is érzéketlenek. Már mások a viszonyok a hazai nagy birtoktesteknél a nagy- és középbirtokosok sukkal több átlag termést s jövedelmet mutatnak fel, mint a kis birtokosok. Miért ? Azért mert a nagy birtok testekben megfelelő szakértelemmel és okszerűséggel gazdálkodnak. Azért kell, sőt szükséges, hogy a kis gazda is tanuljon. Iparkodjék elsajátítani legalább a legszükségesebb mezőgazdasági alapismereteket Ma már a mezőgazdaság ép olyan tudomány, mint akármilyen más tudomány ág. Ha a mezőgazda nem tanul, nem haladhat a korral. Az ilyen maradi gazdának aztán rendszeresen rossz, gyomos, silány szokott lenni a búza- és kukorica táblája. Rosszak, hitványak az i- gavonó állatai. Rossz anyaggal, rossz állattal, rossz szerszámmal pedig nagy eredményeket nem lehet elérni még a mező- gazdaság terén sem. Ha pedig a gazda rendes mivelésben részesíti a földjét, földjeitől a gyomot távol tartja, jól táplált állatokkal dolgoztat, jó ekékről, megfelelő gépekről és jó vetőmagról gondoskodik, úgy bizton nagyobb termésekre számíthat. A termőföld megmarad jó termőföldnek az esetben ha azt időközönként 3—4 évenként jó erősen megtrágyázzuk. Trágyázáskor necsak az istállótrágyát használjuk, hanem szükséghez mérten műtrágyákat is alkalmazzunk. Azután ne mindig kalászost kalászosok után termeljünk, hanem váltakozva sorakoztassuk a növényeket egymás után szántóföldjeinken. Így nagyon üdvös dolog A 4 v lZ Előfizetési árak: Egész évre — — — — — — — — — 8 kor Fél ,---------------------------------------------------4. Ne gyed , — — — — — — — — — 2 , Egyes szint ára 20 fillér. ha kapás növények után (minő a.tengeri, burgonya, répa) tavaszi kalászost árpát vagy zabot, ezek után valami takarmány félét u. m: lóherét, lucernát, zabot, bükkönyt, muhart s ezek után meg valami őszi kalászost búzát, vagy rozsot termelünk. Ilyen sorrendben beállítva a növényeket nem lehet attól félni, hogy kizsaroljuk a talajunkat. Iparkodni kell a gazdának arra is, hogy a gazdaságában parlagon heverő értéktelen területek elő ne forduljanak. A mivelésre nem alkalmas területek befásitan- dók ákácfával. Esetleg ha valamely terület alkalmas gyümölcsfák alá vagy szőlőnek való, úgy az szőlővel, vagy gyümölcsfákkal betelepítendő. Minden talpalatnyi föld kihasználandó a mai nehéz és drága megélhetési viszonyok mellett. A hol a terület, kerti vetemények alá való ott karolják fel a gazdák a zöldség- termelést^ Ma már nem kell attól félni, hogy nem lehet értékesíteni a terményeket. Vasúti hálózatunk olyan, hogy ennek révén a legsötétebb zugokból is könnyűszerrel elszállithatók az élelmi- és kereskedelmi cikkek a megfelelő piacokra. Ha a gazda maga nem tud megbirkózni az értékesítési viszonyokkal, tömörüljön szövetkezetekbe s mint szövetkezet lépjen a világpiacra. Ilyen gazdálkodás mellett csakhamar elérkezhetne az a boldog idő, a mikor a nagymagyar Alföld lehetne ismét Europa éléskamrája. A jegyzők sorsjátéka! Az árvaház pénze. Ugy-e bár, úgy kell gondolnunk: Eper-lra- toson halálos ágyán feleszik a községi jegyző. Egy öreg asszony, meg egy fiatal asszony és hat apró gyerek állja körül az ágyát, a tiszteletes ur eljött és a szomszéd falukból a jegyzókollégák. Szól a haldokló: — Isten áldjon meg, Sándor komám, read bízom a gyerekeket. Látod, kicsinyek, ne hagyd el őket. Szomszéd-jegyző kifordul a szobából a pitvarba, a tornác szélén ott himbálóznak az or- gonavirágok és olyas valamit gondol; sok jegyző árva van az országban, bizony kellene egy ház, a hova az ország jegyző-árváit el lehetne helyezni. A Budapesten 1910. őszén lezajlott országos jegyzögyülés elhatározta, hogy a jegyzők Erzsébet
