Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-03-01 / 9. szám

MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 1912. március 1. 5. oldal. CSENGER és VIDÉKE Szerkeszti: Dr. Burger Dezső. HÍREK. Kinevezés. Csaba Adorján vármegyénk főispánja Böszörményi Ferencet az érendrédi álla­mi elemi iskolai gondnokság rendes tagjává ne­vezte ki. Egy nemesszivü földbirtokos. A mosta­ni szívtelen világban, amikor minden ember a- zon törekszik, hogy e nehéz megélhetési viszo­nyok között — számítva a bekövetkező rossz termésre — vagyont gyűjtsön magának ritkaság számba megy az az ember, aki megértve az em­berszeretet szép és magasztos hivatását, siet se­gélyt nyújtani a sors csapása által sújtottaknak. Ilyen szép példáját adta nemesszivüségének Weisz Gáspár tiszafüredi földbirtokos, aki 200 méter szalmakazlát és összes dohánypajtáit takarmány és téli szállásul felajánlotta a panyolai lakosság igavonó állatai számára. A nemes tett nem szo­rul dicséretre s mi örömmel hozunk hirt Weisz ur nagylelkűségéről, annyival is inkább, mert értesülésünk szerint ez nem első tette, amikor vallásfelekezetre való tekintet nélkül sietett a csapásoktól sújtott embertársai segélyezésére. Adomány. A m. kir. belügyminiszter, főis­pánunk előterjesztésére, a panyolai árvízkárosul­tak segélyezésére 1000 koronát adományozott. Uj pénzügyigazgató helayttes. Őfelsége a király rogozi Pap Kálmán nagykárolyi kir. pénzügyi tanácsost, nagykárolyi pénzügyigazga- tó-helyettessé nevezte ki. Megfigyelések a szabadoktatás eredmé­nyéről. Vallás és közoktatásügyi miniszter ur az 1910/11. tanévi szabadoktatás statisztikai adatai­nak begyűjtése végett a tanfelügyelőséghez szám­láló lapokat küldött. Ezen számláló-lapok bekül­dése alkalmával a megtartott népies előadások során nyert benyomásairól Tatuleszk Izidor kisik­De egy nagy hibája volt Janinak, nem tud­ta elhinni, hogy ő a boldog teremtménye az Isten­nek az a boldog teremtménye, aki mindezt a kin­cset bírja. — Folyton azt óhajtotta volna hallani, hogy szeretik, folyton a leány mellett szeretett volna lenni, mert ha nem volt ott, lelkében rög­tön feltámadt a zöldszemü szörnyeteg, féltette ezt a gyönyörű leányt még a szellőtől is, mely meg- meglebbenté csipkés keszkenőjét, féltette a napsu­gártól, mely sugaraival körül ölelhette. — Ezt szerette volna, csak rá nevessenek azok a piros ajkak, csak az ő szemébe nézzenek azok a baboná- zó, hamis szemek. Leült a lány mellé, átkarolta, s kérdezte gondolt-e sokszor reá ? A leány szemébe mosoly­gott, úgy dalolta halkkal érzelmesen: Rád gondolok éjjel nappal angyalom, Úgy szeretlek, hogy azt ki sem mondhatom. A legéuy lelke kacagott a boldogságtól, fl­iehe, csókolta a leányt s egyre kérdezgette: — Szeretsz, szeretsz ? Emberek mentek el a ház előtt, Ágnes fel­ugrott, aztán kényeskedve mondá, — eldaloltam, lódi ált. tanító a következő közérdekű észrevéte­leket teszi ; „Azon kétség, hogy fáradságomnak a gyakorlatban lesz-e valami eredménye vagy sem, arra késztetett, hogy az azért járuló tiszteletdij elnyeréséért folyamodni meg sem kísérlettem. E- lőadásaim és felolvasásaim alkalmával ugyanis azt tapasztaltam, hogy mezőgazdasági szakkérdé­sek kérdésekben csak példaadással lehet hatni, mig az elméletiek feszegetéseivel az előadó ered­ményt nem ér el. Ezen benyomást szűrtem le akkori működésemből. Most, hogy azóta egy esztendő folyt le, belátom tévedésemet. Vannak időszerű, alkalmi kérdések, az ily alkalmakat kell megragadni, az ily kérdéseket tanácsos megvitat­ni, letárgyalni és akkor az eredmény el nem ma­radhat. Az 1910. év folyamán a sertésnek az ára nagyon felszökött; községünkben senki sertéste­nyésztéssel nem foglalkozott, egyetlen magkocát Kisiklódon nem lehetett találni, mindenki hízandó sertését a piacról szerezte be. Kezembe akadt a „Néplap“ 1911. évi naptára, benne a sertéste­nyésztésről egy cikk. Elolvastam, megtetszett, úgy gondoltam, ha előadásaim közé vonom, alkalom- szerű, hasznos leend. Megtettem. Most pedig köz­ségünkben 30-náI is több magkoca van. Éhez ha­sonló eredményt lehet elérni akkor is, ha a taní­tó nem is ragaszkodik a szabadoktatás mai rend­szeréhez, t. i. a téli előadás-sorozatokhoz. Ott van­nak a tavaszi, nyári és őszi évszakok ünnep- és vasárnapjai. Délutánonkint az utcák keresztezésé­nél embercsoportok beszélgetnek,' vegyüljön a ta­nító közibük, az alkalmi kérdések felvetődnek, al­kalom nyílik az aktuális ügyeket elintézni. Kis községben, az a véleményem, hogy a sabad okta­tást ilyképpen vezetve, sokkal eredményesebb.“ Szerkesztői üzenet. Kiváncsi. Dr. B. D. betegen fekszik, vegye tekintetbe a bírálatnál. megérthette belőle, én bizony nem mondom több­ször, tán, hogy elbizza magát. — Na jő nem bánom, ha nem mondod is, sokszor elárulta már azt a nevető két szemed, forró, piros ajkad; csak azt mond meg édes kis angyalom, nem volt-e megint nálad a szomszé­dék Lajosa? Ágnes szeme nagyot villant. Hát micsoda ember ez, hogy még most ő mellette is Lajosra gondol! Féltékenykedik most, mikor csak az elébb borult a keblére. Bosszúsan elfordult. Jani utánna ment, megfogta a kezét s úgy kérdezte újra. No mond: nem volt nálatok Lajos ? — Nem hát, — felelt durcásan Ágnes, — és ha lett volna, az se nagy baj talán ? Jani elengedte a leány kezét, arcáról eltűnt a boldogság kifejezése. — Ha sokat legyeskedik körülötted, még megjárhatja velem, azért, hogy ő a falu legmódo­sabb legénye. — De te vagy a legszebb, legderekabb-gondolá Ágnes, de nem mondta volna ki egy félvilágért, mert haragudott Janira, amiért féltékenykedik. Minek ké­telkedik, mikor egyedül csak őtet szereti. (Folytatjuk.) Tiszta agyagból készült szép és jó cserép, fali tégla és legszebb nyersfalazati tégla csak a Karcagi Agyagiparnál KARCAGON szerezhető be, ahol egyes vagon rakományok is megrendelhetők. Kefe, ecset és meszelő előnyös ajánlat. Muszter László Debreczen Csapó-utca II. Ajánlja a kereskedő uraknak saját gyárt­mányú legjobb minőségű kefe, ecset, és meszelő gyártmányait a legolcsóbb árban. Vidéki megrendelések előnyös árban eszközöltetnek. Vasúti- vagy posta csomagokat küldök bárhová. Csomagolást saját árban számitok, N. b. megrendelésüket kérve maradtam tisztelettel MUSZTER LÁSZLÓ. 2—6 Fajszőlő telep eladás! Olcsó ár mellett eladó egy jól berendezett szőlő-telep, mely 17 kis holdat képez. Be van ültetve 9 hold és 400 Q-öl; ebből termő 8 hold és 800 p-öl. Továbbá berendezett pálinka főzővei, préssel, zu- zókkal és 2-3 éves hordókkal, kőkút a szőlő-te­lep közepén, csemege és borház, megfelelő lakóház, alatta jó pincével, pálinka-főzőház külön kokuttal a körül keritett udvaron, lakással a szőlőben is. Bővebb felvilágosítást ad a szőlő-telepen Tóth Mihály, 1 _3 tulajdonos, Hodászon. „K özponti“ szálloda, étterem és kávéház Mátészalkán. Teljesen újonnan építve és berendezve. minden vasárnap zene este. Szolid és figyelmes kiszolgálás! Tisztelettel Tatay Pál vendéglős.

Next

/
Thumbnails
Contents