Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-02-01 / 5. szám
1912. február 1 MÁTÉSZALKA ITS 'v P5 5. öldaí. Szerkesztik: Mandel Imre és P. Buday Ferenc. Vásárosnameny és Vidéke A lap szellemi részét illető közlemények P. Buday Ferenc címére küldendők, V. Naményba, A vadászatról. A vadászatról. Sáros csizmával járom a mezőt! Vígan szökdécsel jobbra balra 1000 lépéssel belől előlem a vadak iegpolíronabb faja a nyúl. Ne adj Isten, hogy be tudnám lopni egyik másik tapasztalatlanabb állatot lőtávolra. Gondolkodni kezdek, hogy ugyan honnan veszi ez az ostoba nyúl azt a furfangot, hogy a puskás ember elől olyan messziről elszalad. — Olvastam már Amerikai vadászatokról és ha ugyan hinni lehet ott sokkal szelidebbek a vadak mint itt nálunk. Tehát föltétlenül a kultúra teszi a vadat i- lyen vaddá. Szidom a kultúrát mint a bokrot, mert nekem nincsen földem és ezen a bérelt területen úgy elvadította a kultúra az én nyuiaimat hogy rettenetes. Pedig nekem a nyúl, a fő az én drága pénzen bérelt határomon. Ősszel nem lehet vadászni, mert minden kis darab földön dolgozik egy-két munkás kéz és ilyenkor sokkal nagyobb valószinüség szerint lő meg a vadász egy paszuly nyüvő munkást, mint a kitanult nyulat. A nyúl ugyanis a mezei munkástól nem fél, 8-10 lépésre bevárja sőt a lába mellől ugrik ki néha és ilyenkor az ember jobban megijed, mint a nyúl. Ha azonban a vadász ugratja ki, mindég a munkások közé szalad. Szegény vadásznak igazán nem marad más hátra mint türelmesen várni a telet és a körvadászatokon vagy erdei hajtásokkal kárpótolni magát az egész vadász évaédrt. A kört ugyan a hajtők mindég élrontják és ha egy-egy megvadult nyúl mégis a vadász felé akarna menni illetve kitörni, ott van a szövetséges társa a fegyelmezett hajtó, a ki őrült orditozással rohan eléje s hogy nyúl! Nyúúúl! Jaj! Nyúúl ! Persze erre a nyúlnak oroszlánnak kellene lenni ha kétségbeesetten nem menekül. Teljesen vak véletlen ha nem igy történik a dolog. Sokkal szebb az erdei hajtóvadászat. Itt a hajtókát felállítják egy- egy darab erdőrész elé, a vadászok az erdő másik oldalán állanak el. A kürt szóra elindul a hajtósereg ; az erdőrész közepén már delejtü hiányában a hány annyi fele széled, de többnyire párosával jelennek meg az erdő különböző pontjain. És alig egy órai tülkölés után meg is kerülnek. A nyu! persze nem bolond, hogy arra jöjjön a merre a vadász áll, kisétál a hajtők vonala felé. Az ilyen vadászatoknak a legszebb része az utolsó hajtás, a mint azt már erre felé hivják. Mikor ugyanis a vadászat rendező ur már rekedtre károm.kodta magát a hajtókra és egy pár puskacsőnek szaladt nyúl vagy pláne róka is terítékre került és a társaság agyon fázott, éhezett, valaki kijelenti, hogy hagyjunk már jövőre is nyulat magnak, mert ilyen rendszerrel teljesen kivész a nyúl társadalom. Az öregek már erre kezdik a takaródét fújni és a vadászat legszebb részére az utolsó hajtásra vonul a csapat, a vadász vacsorára. Esett 12 nyúl bemondtak 27-et. Ez a szám különbözet csak az asztalnál egyenlíthető ki mert a fegyverek az előszobában pihenik fáradalmukat, ott kint nem lett volna tanácsos osztozkodni. Hiába nincs szebb sport a világon mini a vadászat, az igaz, hogy egy kicsit drága de hát az ember még ennyit sem engedjen meg magának ? HÍREK. Tolvajfogó zseb. Egy londoni szabó olyan ruhazsebet talált fel, mely biztosítja az embert a tolvajok ellen. A zseb belseje két bőrdarabbal van kibélelve; ebben a bőrbélésbe tűk vannak el helyezve olyképpen, hogy a hegyük lefelé áll. A zsebbe belehet nyúlni anélkül, hogy az ember kezét tüszurások érnék. A kéz kihúzása azonban veszélyes, mert a tűk belekapaszkodnak a kézbe. Vadászat. Igen szép területű vadászatban volt része egy vidám társaságnak f. hó 21-én Grosz Jenő tiszaszalkai földbirtokos jóvoltából. Mint egy 25 vadász jelent meg reggel egy sereg hajtóval az Atyai határba és igen sikerült köröket csináltak, de a vadászat legszebb része Tíszaázalka alatt volt, az ijedt nyulak egész raja keringett őrült gyorsasággal a két utolsó körben. Sok vadász éhes ölni vágyással leste szegény megszorult állatkákat. A nyúl mama tanitgatni kezdte a süldő fiacskáját, „Látod fiam ez körvadászat és ezt mireánk tartják, itt nagy a veszély, ha elhamarkodjak a dolgot. Ha körül nézel illő távolból kivehetőd ijedt szemeiddel, hogy vannak ezek közt a vadászok között öregek, ócskább ruhába és csizmába öltözve ; hát ezeket kerüld, mert ott biztos halál vár reád, de vannak fiatalok is csinos, divatos vadászok sárga lábszár védővel, vagy zöld harisnyával ezek nem olyan veszélyesek erre-felé fogunk kimenekülni, te jobbról én balról egyszerre szaladunk felé és nem tudni melyikre lőjjön előbb, mi pedig megugrunk. ügy is volt egy pár esetben. A ki sokat akar, keveset kap. De hát kell magnak is a nyúl. igy esett meg, hogy a sok-sok lövéshez arányitva kevés nyúl esett. De azért olyan vidáman ült a társaság az Ízletes lakomához a vadászat után, mintha legalább is minden lövésre leteritett volna egy vadat. Másnap Grósz Miklós tartott vadászatot Csonkapapi birtokán, az egész társaság ott volt ismét, sőt a kik a vadászatra nem jöhettek is el, a vacsorára eljöttek. Cigány is került és bizony messze elmehet az ember mig annyi egyformán vig embert talál egy társaságban mint ott volt. Még talán most is ott volnánk, ha az öreg urakat, a két napos hajrá fáradsága nem csábítja haza a puha párnák közé. Otthon persze azt mondják az asszonynénik : „Öregem nem való már ez magának 1“ Pedig milyen legények voltak még az öreg urak is. Ha szereti az egészségét, ugycsakis a törvényesen védett „Erzsébet“ súsborszeszt használja, mert: elsőrangú, bedörzszölő (masszírozó) bőrápoló, desinficiáló, fogtisztitó, száj- és toroköblitő szer. Ára kis üveg 44 f. Közép üveg 1 k. 10 fill, nagy üveg 2 k. 20 fill. Kapható: KÁLMÁN ERNŐ, ALMER BÉLA gyógyszerész uraknál, FÜLEP JÓZSEF, FELDMANN TESTVÉREK, ERDÉLYI BERTALAN füszerkereskedŐ uraknál. Nagybani raktár a készítőnél: Polacsek Lajosnál Nyírbátorban.
