Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-01-01 / 1. szám
1912. január 1. MÁT ÉSZALKA ÉS VID ÉKE 5. oldal. Pedig ki vallja kárát annak, hogy a jegyző végrehajtó ? A nép, igen a nép, mert a végrehajtási teendők elvonják a jegyzőt eredeti hivatásától s megfosztják őt a nép bizalmától, pedig a ki a jegyzőjével szemben bizalmatlan úgy jár mint a ki a háziorvossal szemben bizalmatlan. Folytathatnánk, de legyen elég. Csak be kell tekinteni az országos jegyzöegyesület közgyűléseinek tárgy- sorozatát, hogy kitűnjön mivel foglalkoznak közgyűléseiken, botorul a mások javáért lelkesülő jegyzők ? Méltánytalan a társadalom a jegyzőkkel szemben midőn anyagi boldogulásukat, jólétüket nemcsak nem munkálja, hanem azt irigy, féltékeny szemmel nézi, meg nem gondolva, hogy ezzel ismét csak saját érdekei ellen tör. Igen, mert tudni való, hogy az anyagi gondoktól ment hivatalnok megelégedettebb és, szolgálatkészebb s hogy azt a jegyzőt, a kinek magának is van egy kis földje a község határában egy kapocscsal több fűzi a község lakosságához, maga is birtokos lévén, könnyebben felismeri a község birtokosainak szükségleteit s jobban igyekszik e szükségletek kielégítésének előmozdítására. Pedig az ü- gyes jegyzőnek ezer mód és eszköz áll kezeügyé- ben, ha segíteni akar. Ennyit a társadalom hibáiról, balnézeteiről. Százszorta több cselekedet, mulasztás és szükkeblüség terheli az államot a jegyzőkkel szemben. Erkölcsileg zülleszti az állam a jegyzői állást, ezt a speciálisan magyar és kitünően bevált intézményt akkor, mikor dacára annak, hogy az élet az aggodalmasan, sőt kishitüen megalkotott községi törvényen már régen keresztül gázolt, ennek az elavult, lomha és badar törvénynek a Prok- ruszteszi ágyában kinlaszfja a jegyzőt, mint valami lélekbúvár tulerősen növekvő fazékemberét, a kit csak attól félt, hogy kinövi a fazekát. Az áiiitui ? kinlasztja a jegyzőt, a ki nyolc gimnáziumot és egyéves szaktanfolyamot végez, aki ezzel a képzettséggel nem elnöke a képviselőtestületnek, nem feje az elöljáróságnak és nem vezetője az ítélkező tanácsnak, hanem a jogokat gyakorolja a biró, a kikből 11035 van az ország 59 vármegyéjében s a kik közül 1734sem írni, sem olvasni nem tud, 9128 csak írni és olvasni tud és csak 223 járt addig, a meddig középiskolába. Ez az állam törvényeket alkot, melyeket végre kell hajtani s ezekben a törvényekben az elöljáróságot nevezi meg végrehajtó közegnek s azt oltalmazza büntető szanctióval és nem a jegyzőt, a ki azokat tényleg végrehajtja, de a kit az állam nem akar ismerni, holott egyetlen törvény sem lenne sem jól, sem rosszul de sehogysem végrehajtva, ha nem lenne a községekben jegyző. Ezekkel szemben gyenge ellenérték az, hogy a jegyző is egyik tagja az elöljáróságnak. Igen az állam az, a mely számtalan sürgetés dacára sem akarja megalkotni a jegyzők fegyelmi jogát szabályozó törvényt, nem akarja megalkotni a szolgálati pragmaticát, hanem teljesen rendezetlen jogviszonyok közt tart egy okleveles testületet akkor, a mikor a gazdasági munkavállalkozók, a belső és külső cselédek, gazdasági munkások, kubikosok jogviszonyai régen törvénynyel vannak szabályozva. Zülleszti az állam a jegyzői állást s mikor végrehajtói szolgálatokra használja fel a jegyzőt, mikor a külön végrehajtói állásokat a közönség külön megterhelteltetése nélkül, sőt anyagi haszonnal szervezhetné. Mily végtelen sok a közjavára hasznosítható munkaerőt vonnak el valódi rendeltetésétől azok az előítéletes ósdi törvények s a hoz- zájok kapcsolódó s a foltozó vargára emlékeztető többi jogszabályok! Valóban a lelánczolt Promet- teusznak megkapobb képe ma nincs mint a községi jegyző, kinek az emberiség javára az égi tüzet megraboló, izmos, munkára kész karjait lekötik, mozdulatlanságra kárhoztatják a balgatag törvények polypkarjai s máját mindennap összemarcangolja a jog és kötelesség bizonytalanságának saskeselyüje. Ezek az állam részéről a jegyzőkkel szemben fenforgó erkölcsi sérelmek. Ezzel persze a sérelmek kimerítve nincsenek de elégedjünk meg ezekkel egyelőre. Az anyagiakról majd máskor fogunk szólani. Tarka krónika. A bolond sorsa. Dávid király zsoltáraiban fordul elő, hogy Dávid király egyszer igy szólt: „a bolond ember gondját Isten viseli.“ De akadt egy bolond, a ki ezt kétségbe vonta és kijelentette, hogy csak akkor hiszi el, ha erről személyes meggyőződést szerez. Ha leugrom a háztetőről, mondotta és semmi bajom nem lesz, akkor elhiszem azt, hogy a bolond gondját Isten viseli. S mindjárt fel is ment a háztetőre, leugrott és öszetörte magát. Keserves kinok között szidta Dávid királyt, majd önmagát ilyen szavakkal korholta: — Hogy bolond vagyok, azt tudtam, de hogy ennyire bolond legyek, azt nem hittem volna. Beküldte: R. S. * Egy ujjal, két ujjal, három ujja!. Van közöttünk egy különben igen tiszteletreméltó, előkelő úriember, a kinek az a rossz tulajdonsága van, hogy ösmerőseivel rangjuk szerint fog kezet, már a hogy az ő szemüvegén nézi őket, egy ujjal, két ujjal, három ujjal és az Isten bocsásson meg a rossz nyelveknek, azt mondják, hogy a szolgabiráknak az egész tenyerét szokta köszöntésül oda nyújtani. Ezt a furcsa eljárást megleste és kitapasztalta egy helybeli fiatalember. Azt is észrevette, hogy egy alkalommal, midőn az ispánját kiakarta tüntetni, a kisujját nyújtotta neki. Egy más alkalommal pedig, midőn ezzel a fiatalemberrel akart kezet fogni, előkelő, grasziőz mozdulattal nyújtotta neki a két ujját. A fiatalember azonban nem akarta ezt a kegyet elfogadni és ráförmedt: — Hallja maga bácsi, hát csak egy ujjal becsül engem többre, mint az ispánját, hamar ide az egész tenyerét, mert olyat csinálok, hogy összeszalad az egész kávéházi közönség! .. : Mit tehetett egyebet a bácsi, fanyar mo- solylyal nyújtotta oda az egész tenyerét, mondván : — Ha csak ennyi a baja, ezért nem érdemes kravált csinálni, fogja ! . . * Az állatvédők. Egy kedves munkatársunkat, akinek ösmert, kitűnő tolla van, egy nagyobb városban, ahol lakik, álelnökévé választóba egy állatvédő egyesület. Az egyesület ezzel is magára akarta vonni a közönség figyelmét, arra számítva, hogy kitűnő tollával is hasznára lesz az állatvédelemnek. Azonban munkatársunk csak nem akart az állatvédelemről Írni, az idő múlt és egyszer a választmányi gyűlésen igy buzdította munkásságra az egyesület titkára: — Uraságod eddig mindég az emberekről irt. Most, hogy alelnökünk lett, legyen tekintettel ránk és írjon az állatokról is! . . . A spanyol hidalgók Mátészalkán. Érdekes, hogy a posta kitűnő intézményét, hogy használják fel maguknak eszközül mindenféle gonosztevők. Debrecenben egy „svájci anar- kista társaság“ küldözgeti szét leveleit, melyekben ottani előkelő emberektől mindenféle agyafúrt módon pénzt csalnak ki. Aztán az egész országra kiterjesztették működésűket spanyol szélhámosok, kiterjesztve hálójukat ami egyszerű hiszékeny népünkre. Nem egy könnyen hivő, meggazdagodni vágyó ember ült már fel a csábitő leveleknek, melyeket ezek a szélhámosok küldenek szét és nem egyszer életük veszélyeztetése árán, de minden esetben érzékeny károsodással kerülnek ki a a csapdából. Most úgy látszik Mátészalka és környéke következik. Mert egy helybeli tekintélyes kereskedőnk a következő német levelet kapta, mely magyar fordításban igy hangzik : Weisz László urnák terménykereskedő Mátészalka, Magyarország. Barcellona, 1911. december 23. Igen tisztelt Uram ! Bukás miatt itt fogva vagyok és mint fogoly arra kérem, hogy segítsen engem 8000PO frank visszaszerzéséhez, mely összeg egy külföldi vasúti állomáson fekvő bőröndömben el van rejtve. Sürgősen szükséges, hogy Ön i- de Spanyolországba jöjjön, hogy az itteni bíróságnál perköltségeim és pénzbüntetésem (ösz- szesen 14.000 frank) lefizetése által itt zár alatt levő kézi podgyászomat kiváltsa, melynek egy rejtett fiókjában bizonyos okmányok vannak, melyek nélkül lehetetlen letétben levő vagyonomat kiválthatni. Fáradsága és szolgálata jutalmául a fenti összeg egy harmad részét átengedem önnek. Ha tehát komolyan elhatározza magát, hogy Spanyolországba utazzék és az itteni bíróságnál 14.000 fraknyi-összeget lefizesse, akkor küldje el azonnal a csatolt sürgönyt, melynek kézhez vétele után az egész ügy-állást részletesen és sajátkezüleg megírom és teljes nevem is közölni fogom. Ezen levelet óvatosságból nem én irtani, hanem mással Írattam, azonban a sürgöny és a boríték sajátkezű Írásom. Kérem önt, hogy csak sürgönyt küldjön, mert levél semmi esetre sem jutna hozzám ! Arra is kérem, hogy ezen ügyet senkinek se beszélje el, hanem a legszigorúbb titokban tartsa. Mielőbbi válaszát várva vagyok kiváló tisztelettel I von M. A levélhez csatolt sürgöny igy hangzik: Higimo Janget Vapor Blidoh Barcellona, Spanyolország. Sürgős válasz Weisz. Mondani sem kell, hogy Weisz Lászlónak e- szeágában sincs oda utazni, sőt e levelet titokban sem tartja, hanem ime figyelmeztetés céljából nyilvánosságra hozza. Újévi strófa. Rég hallgató lantomat Újra felveszem, Lágyan mint az automat’ Dalra pengetem. Mivel nagy a drágaság Egyre spórolok, Újévkor köll a házbér is, És ez nagy dolog. — Sylvesternek éjjelén
