Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-02-01 / 5. szám
VII. évfolyam. 5. az. Mátészalka, 1912. február 1. Bl Társadalmi és közgazdasági hetilap. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. *--------------------------------------------Sz erkesztőség és Kiadóhivatal Mátészalka Kossuth-utca 445. sz. (Dr. Barta Ignác ügyvédi irodája.) Hir(fété"si dijak előre fizetendők. — Nyilt-tér sora 40 fillér. Felelős szerkesztő: Főszerkesztő: Dr. Barta Ignác Dr. Dienes Dezső Szerkesztő-társ: Máté Sándor. Előfizetési árak: Egész évre Fél Negyed „ Egyes szám ára 20 fillér. 8 kor 4 . 2 . A jegyzői testület sérelmei. (Nyílt levél Komoróczy Jenő járási jegyző-egyleti elnök úrhoz.) Igen Tisztelt Elnök Ur! A vármegyei és az országos jegyzői egyesület közgyűléseiről szóló referádákat állandóan figyelemmel kisérve jól tudom, hogy igen tisztelt Elnök ur ezen egyesületeknek felette agilis tagja s mint ilyen bizonyára körülményesen tájékozva van arról, hogy a jegyzők körében már a múlt évben erős mozgalom volt észlelhető, mely mozgalom egy jegyzői kongresszus összehívását célozta. A kongresszus fő feladata az lenne, hogy ha lehet békésen, ha kikerülhetetlen erélyes eszközök alkalmazásával, de minden esetre sürgősen kikényszeritse a jegyzők és segédjegyzők fizetésének fokozottabb állami hozzájárulás utján való olyan rendezését, hogy rendezés után az illetmények arányban álljanak a nagyban változott viszonyokkal, az általános drágasággal s igy a tanulmányba befektetett tőkének, a fáradságosan megszerzett szakképzettségnek, a viselt hivatali felelősségnek s a kifejtett munkásságnak legalább megközelítőleg megfelelő ellenértékei legyenek. Ez a követelmény állana mindenesetre a kongresszus tárgyalási anyagának homlokterében, mert már százszor és ezerszer megcáfolhatatlanul ki lett matatva, hogy csak magát a nyers fizikai munkát, de még inkább a munkát és annak értékmérő tényezőit együttesen tekintve egyetlen más tisztviselői kar sincs a jegyzőkhöz foghatóan rosszul dotálva, a segédjegyzők pedig szégyenletesen alacsony javadalmazásukkal minden versenyen kivül állanak. A mindeneknek elébe helyezkedő ja- vadalmi kérdésen kivül oly elijesztően gazdag tárgyalási anyag sorakozna a kongresszus munka körébe a milyenre a kongresszusok története nem mutathat fel példát, mert egyetlen közpályán sem vár annyi nyílt sebb orvoslásra, mint a jegyzői pályán. Elodázhatlanul sürgőssé teszi a kongresszust az a tapasztalati tény, hogy a la- teiner társadalom minden rétege megmozdult már s teljes, vagy legalább fél sikert aratott kongresszusaival. Ezzel a tapasztalati ténynyel szemben az országos jegyző egyesület elnöke a „Községi Közlöny“ múlt évi 22. számában „Tartsunk-e országos nagygyűlést?“ cim alatt megjelent, nagyon is szubjektív nézőpontból megirt cikkével ellene szólott a nagygyűlés megtartásának sa kongresszust „ultima rációnak“ tartotta fenn arra az e- setre „ha arra komoly szükség lesz,“ ha Szegény rácsos kapu... Sok palotás város, vig az élet benne, Kis faluban lakni, kedve kinek lenne? Ott van csak vig élet, ott lehet mulatni, Nem ér rá az ember emlék közt kutatni. Nagy város zajában, kinek jár eszében, Hogy valaha régen könny volt a szemében, Hogy valaha régen remegett a hangja, Mikor egy ablaknál azt a dalt dalolta. Az a kicsiny ablak csipke függönyével, Pedig hogy hívogat hófehér színével, Szegény rácsos kapu hiába van tárva, Nagy város lakóját de hiába várja. Kellényi Mici. Két tyuk mint házasságszerző. Kása Vince. V. A tyúkok gazdasszonyt kapnak. Attól kezdve az uj pap mindig a jószágait terelgette úgy vigyázott rájuk, mint a szemevilá- gára. Füvet szedett nekik, leguggolt előttük és úgy csalogatta édesgette őket. Most már csakugyan nem volt egyedül. A tojásokat gondosan gyűjtögette. Igaza volt özv. Bordásnénak, mert fáin két tyuk volt. Tojtak azok mindennap. A pap már azon gondolkozott, hogy kellene őket ültetni, de hiába próbálta, mert hol az egyik, hol a másik szökött mag. Utoljára is azt gondolta, hogy majd jobban ért a nyelvükön az asszony, nem próbálgatja tovább, mert el találnak törni a tojások. A kurátor egyszer épen akkor talált odamenni, mikor puha, illatos szénából fészket csinált a két jószág számára. Na tiszteletes ur, már látom, hogy csakugyan megtetszik házasodni — mondja a kurátor. — Honnan látja kurátor uram ? kérdi a pap, — Hát csak onnan, hogy már jószágai is vannak. Nem is ér ez a magános élet semmit. A biblia is azt mondja, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. — De na szabad kérdeni, minek csináló- dik az a fészek ? — Meg akarnám ültetni ezt a két tyúkot, de hát mindig elszöknek, — Persze, hogy elszöknek, hiszen elmúlt már a tyúkok kodásának az ideje, aztán meg le kellene őket boritani egy rostával. De honnan vegyek én rostát? Honnan? . . . hát még azt is mondjam meg ? Házasodjon meg a tiszteletes ur és akkor lesz minden, rosta is lesz. Nem férfinak való ez. Jobban értenek ehez az asszonyok. — Mond valamit kurátor uram. Én is sokat gondolkoztam már, hogy megkellene házasodni. Már néztem is ki egy jó papnénak valót, rövidesen haza is hozom. Nem vinne el vasárnap kurátor uram lánynézőbe ? Én ? . . . a tiszteletes urat hát már hogyne vinném ? Mikor vigyem, hová vigyem ? Az uj pap most hirtelen egy tréfát gondolt ki és miközben a kurátor arcát vizsgálta, hogy lássa annak mosolygásról borúsra való változását — igy felelt: — Ha lesz szives velem eljönni a kurátor ur, akkor majd vasárnap délután elmegyünk Kö- kényesdre. Onnan fogok én majd maguknak pap- nét hozni. Balog Áron urammal egyet fordult a világ. Aztán hangosan elkezd gondolkozni. — Hiszen nem is ott van a kis. . . de hirtelen meggondolja magát és nem folytatja, hanem elkezd ötölni, hatolni, hogy ő nagyon szívesen elvinné, hát már hogyne vinné el, mikor már meg is ígérte formán, de hát most jutott eszébe, hegy az egyik lova sánta a bal lábára. Már pedig ő nem teszi csúffá a papját, hogy sánta lovon vigye leánynézőbe. Hiszen az egész kornyék kifigurázná. Azzal vette a kalapját és nagy szomorúan elköszönt. Míg hazafelé ment mindig; csak a hallottakon gondolkozott. Ejnye, Ejnye .. .
