Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-10-11 / 41. szám
VH. évfolyam. 41. szám Mátészalka, 1^12. október 11. Társadalmi és közgazdasági hetilap. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK g HIVATALOS KÖZLÖNYE. ^ MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. % háború. A közvetlen szomszédos egész Balkán földje remeg a háború előjelét jelentő fegyverdübörgéstől. Minden kis állama ennek a darázsfészeknek a világ és különösen az európai diplomácia tiltakozása dacára köszörüli szablyáját, háborúra készül és ma már a fontoskodó diplomácia fejcsóvál- gatva kénytelen oly súlyos kijelentéseket tenni, hogy a háború kitörése a tiltakozás dacára is igen könnyen megtörténhetik. Hogy a román, a bolgár, esetleg a szerb vagy görög államok meglehetős derout pénzügyi viszonyaik mellett, sőt kivéve Romániát, a többiek meglehetősen gyöngén kiállított hadseregeikkel, csupán felfújt reménységekkel nézhetnek Törökországnak Európából való kiűzése elé, erről nincs mit sokat tárgyalnunk. Végül is Törökországnak Európában ma elhelyezett hadereje bőségesen elegendő, hogy azokat anyugtalankodó, igazán egymást csupán a saját hangjuk erejével bátorító államocskákat alaposan úgy elnáspágolja, hogy az emlékezetes maradjon a történelem lapjain. Hiszen nem is erről van szd'g balkán-kérdésnél, hanem arról, hcíg;y\ a Balkán ezen összes kicsi államainak fegyverbelépése az Aegei tenger, a Bosporus, a Fekete tenger kijáratainak kérdése és tulajdona miatt fogja rövidese háborúba keverni az egész Európa össes hatalmait. Az olasz gazdasági és pénzügyi súlyos érdekek a Balkán államokban, egyfelől Olaszország kötelességévé teszik az Ázsiával való háborúskodás megszüntetését ős az olasz állam azon igyekezetét, hogy a háború kitörését a maga részéről is megakadályozza. A Fekete-tenger kijáratának kérdése, ez a Közép-tenger s a Suez feletti tenger uralma Oroszország és Anglia világhatalmi kérdését érinti s létkérdés mindkettőre hogy kinek hatalmában van Konstantinápoly. Ezek- után már a balkán-kérdés nagy fontosságát rendes újság olvasó ember előtt vázolni tovább nem is szükséges. Viszont nemcsak y.i monarchiánknak és közvetlen liaÁáríknuk gazdasági és ipari érdekeit, de egyúttal államhatalmi érdekeit is mélyen érinti ilyenformán egy bekövetkezhető Balkán-liáboru. És mindaz, amit itt elmondtunk ha kevésbé is tartozik lapunk hasábjaira, azért mégis közelről érdekel, hogy egy Balkán-háború kitörése feltétlen monarchiánknak és hazánknak sürgősen kötelességévé teszi fegyvér- belépést és beavatkozását. Ez pedig elsősorban a Magyarország dőli határainak közelében elhelyezett hadtestek jövőjét érdekli és majdnem egészen bizonyos, hogy az első mozdulatra az erdélyi nagyszebeni és a délmagyar- országi temesvári hadtestek megmozdulnak és a Balkánra vonulni kénytelenek. Nem is beszélve arról, hogy a közel egy esztendeig épen e háborús előjelek miatt feszülté lett pénzügyi viszonyok teljes gazdasági nyomort eredményeztek országszerte, nem is beszélve arról, hogy az általános, gazdasági ős pénzügyi nyomorokat növelte ennek az esztendőnek évszázadokra visszamenőleg páratlan rossz és szerencsétlen időjárása, most még az is bekövetkezik, hogy tiz- és tízezer ember vére lesz hivatva áztatni a tulajdonkőpen nekünk idegen vidékek földjét, ismét az a nagy kötelesség hárul különösen és elsősorban Magyar- országra, hogy a monarchia nagyhatalmi érdekében saját fiainak vérét kénytelen áldozatul nyújtani. Szinte apátiával a kétségbeesésTudés — a boldogságról. A házasodás kiskátéja. Eddig általában május havát mondták a szerelem hónapjának. Akkor nyílnak a virágok, azok illatától akkor részegülnek meg a leánygimnazistákkal barátkozó egyetemi gólyák, akkor szállítja a posta a legtöbb eljegyzési kártyát, a gyufa és marólúg gyárosok valóságos tömegüzleteket csinálnak, a fegyverkereskedésekben tülekednek az olcsó revolverekért — még a tüdővészeseket is rendszerint május erőteljes, röpke sóhajok- sóhajokkal, szerelmes vágyakkal teli levegője viszi a sírba. Legújabban azonban mintha az öreg Szeptember pályáznék Május dicsőségére. A rendőri rovat benépesül a szerelem mártírjainak nekrológjaival, a hadgyakorlatok fis szokatlanul nagy számban szállítják a rezer- vista-halottakat, garmada-számra jelentkeznek a szerelem bűntettesei s ami mindennél jellemzőbb tünet: a bel-, de különösen a külföldi lapok tele vannak a házasodás és a házasság problémájának legkülönbözőbb oldalról való megvilágításával. Szóval a szerelmet immár nem monopolizálja többé május hava, hanem meg kell osztania dicsőségét szeptember havával. S ha mégis disztingválni akarnánk a két hónap között: májusnak jutnak az önkéntelenül fakadó, forró, de felületes és rendszerint rövid lejáratú szerelmek, mig szeptember kalendáriumában inkább a komoly, lehiggadt, többnyire idegen beavatkozással segített s a házasság révében végződő úgynevezett félhivatalos és hivatalos szerelmek helyezkednek el. A látszat arra mutat, hogy ezt a problémát erőszakkal, valamely — eddig ismeretlen — cél érdekében „dopingolják“ most a külföldi lapok az aktuálitás homlokterébe. Nem vagyunk annyira elfogultak, hogy azt állítsuk, miszerint pártában maradt előhaladott korú leányok kedves papái biztatták föl a probléma feltűnően széleskörű tárgyalását, de valamelyes mozgalom tényleg létezik, amely nem egyéni, hanem tiszteletreméltó közérdekekből vetette felszínre és tarta napirenden ezt a témát. Mintha a londoni eugőnikus kongresszus hatása nyilatkoznék meg ebben a propagandában. Alig két hete, hogy tanácskozott a a kongresszus Londonban s amit ott végeztek komoly tudósok, ugyanazt olvassuk enyhébben, laikusoknak izlő mártásban tálalva a külföldi lapok „érdekes tudnivalók“ rovatában. Rávall ez a metódus a tudósok komolyságára. Nem akarják, hogy nehéz, ve- rejtékes tudományos kutatásaik és beható tapasztalásaik elvesszenek egy kongresszusi 1 tudósítás egynapos érdekességében. Ezért fordultak ahoz a mindenképen helyes és célszerű módszerhez, hogy népszerűsítik tudományos megállapításaikat s egyben gondoskodnak arról is, hogy állandóan felszínen maradjon belőle valami az olvasó publikum lelkében. A propaganda legutóbbi megnyilvánulása Frederik L. Hoffmann hírneves amerikai statisztikusnak, a londoni eugenikus kongresszus egyik előadójának nyilatkozata a „férjhezmenés, illetve nősülés“ problémájáról. A tudós statisztikus egész sereg tapasztalásának tanulságait vonultatja föl annak a meggyőződésének indikolására, hogy bűnt követ el önmaga, gyermekei és a házasságból sarjadó uj generáció ellen az a szülő, aki nem követ el minden lehetőt, hogy 20-30 év közötti korban levő fiát — még ha teljesen megalapozva is az ekzisztenciája — visszatartsa a nősuléstől és hogy leányát — bármit tartsanak is a konvenciók — ne engedje ki szárnyai alól, mielőtt „megjött volna a jobbik esze“ és igy „szellemileg is teljesen megérett a házasságra.“ A nősülés kezdő kor-grádusául a harminc, a férjhezmenés korául a huszonötödik életesztendőt tartja. Szerinte férfi és nő ebben a korban érik el testi, szellemi és er- kölcsi fejlettségük tetőfokát s emellett még Uj és használt iskolai könyvek az összes debreceni és vidéki iskolák részére kaphatók C er -7» É- I-» t* IF tr* ** -wkönyv-, zenemű- és S 2 l il y 1 Cl cncz papirke reskedésében, DEBRECZEN, PIACZ-UTCZA 8. SZÁM. Ügyeljen a címre!
