Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-09-20 / 38. szám

VII. évfolyam. Mátészalka, 1912. szeptember 20. >n, T\ Társadalmi és közgazdasági hetilap. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK ^ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Ä feminizmus nagyhete. Az elmúlt hét — ez volt a magyar feminizmus nagyhete! Azzá tették a banne lefolyt akció méretei és azok az események, melyek a magyar femi­nizmus jelentőségét erősen felszöktet­ték. A feminizmus nagyhete volt az elmúlt hét, mert eddig még egyetlen mozgalmának sem volt ennyire gya­korlati jelentősége. A magyar feminizmus ezen a héten megmutatta szervezettségét és erejét: megmutatta azt, hogy sokkal mélyeb­ben vannak már a magyar társada­lomban is gyökerei, mint azt külső szemléletre hinni lehetett. Ennek a hétnek az eseménjrei bebizonyították, hogy a magyar feministák tábora számbaveendő politikai csoport. * A legutóbbi idő politikai eseményei megérlelték a feministák vezetőiben azt a tudatot, hogy itt van az idő, amikor elhatározó lépést kell tenniök. Egyrész azért, hogy politikai jelentő­ségüket bebizonyítsák és megmutassák, milyen erőket tudnak mozgósítani, más­részt pedig azért, hogy a politikai közvéleményt ebben a most alkalmas időben magukhoz hódítsák. A miniszterelnöknek az a félre nem érthető nyilatkozata, melyet a feministák küldöttségének tett, vala­mint az a megnyilvánult rokonszenv és meggyőződés, melyet különböző pártállásu és jelentékeny képviselők tanúsítottak, nyilvánvalóvá tették, hogy most az aktiv politikai világ fogékony a női szavazati jog megvalósítása iránt. Az általános közvélemény is ha­sonlónak mutatkozott és a feministák átlátták azt, hogy most a tettekhez kell nyúlni és az eddigi meggyőzési taktika mellé az imponálást is oda kell sorakoztatni. Ezért hamarosan megérett egy női választójogi nagy­gyűlés gondolata. * A nagygyűlés előkészítése sereg­szemlével kezdődött. Számot kellett vetni azzal, hogy a 'fw.uinizmus ügye kikre számíthat? Kik azok, akik már bevezetett hívei a női egyenjogositás­nak, kik azok, akik magukban az esz­mével egy meggyőződésen vannak, kik azok, akiknek agitációs munkájára, segítségére és megjelenésére számítani lehet? A seregszemle teljesen kielégítő volt, a vezetők meggyőződést szereztek arról, hogy a siker teljes reményében foghatnak hozzá a nagygyűlés össze­hívásához. Megindultak tehát az elő- értekezletek és hamarosan kialakult az előkészítés munkájának egész Prog­ramm ja. * Minden nagy agitációs akcióhoz pénz kell. Előrelátható volt, hogy a nagygyűlés előkészítése is sok pénzt fog igénybevenni. Termet kell bérelmi, irodát fentartani; nyomtatványokat kell csináltatni, azokat ki kell ragasz­tani, szétküldözni. A kiragasztásért, címek írásáért, bélyegekért fizetni kell ott, ahol sok tízezer körlevél megy különböző szöveggel, ott végeredmény­ben még a kőt filléres bélyegek is rengeteg összeget tesznek ki! Az egész mozgalom az első pilla- ; natban a siker és a hódítás jegyében Palika szerelme. Az egész hivatal Palikának hívta. Ha- ragudott-e. ő ezért a bizalmas címzésért, nem tudni; soha senkit meg nem szólt érte s igy rá is ragadt ez a név. Nagyon jó fiú volt. Keveset beszélt, de annál szorgalmasabban dolgozott. Reggel, a mint az óra nyolcat ütött, Palika a rendes toiletteben megjelent a hi­vatalban. Toilette! — hát ugyan, milyen toilette­ben jelenhet meg egy adóhivatali írnok a hivalában ? Bizony, az igen egyszerű volt. Barna felsőkabát hasonló szinii melény, világos, kockás, kopottas nadrág, fekete nyakkendő. Örökösen fekete nyakkendőt viselt. De nézzük csak, majdnem kifelejtettem, hiszen Palikának kabátja gomblyukában vi­rág van, élővirág — egy fehér szegfű. Igenis, Palika minden nap vett magá­nak egy szegfűt. A fehér szegfű sohasem hiányzott és szépen oda volt tűzve a gomlyukba, épp úgy, mint rendesen csokorra kötve volt a nyakkendője . . . Hiszen olyan jól illett a fekete szin halovány arcához . . . Palika ma szintén megjelent a hivatal­ban, pontosan, az óra épp nyolcat ütött. Egy csendes „jóregeit“ kíván és oda­megy Íróasztalához. Igen, az ő kedves pajtá­sához, ott az ablak mellett. Óh ! Palika nagyon megbecsüli Íróasz­talát; olyan tisztán tartja, hogy csak úgy ragyog már messziről, a szolgának hozzá sem szabad nyúlnia, maga törli le róla a port is. Igen, az ő régi barátja az az asztal. Tíz év óta tart már e barátság. Tiz év óta görnyed már erre az asztalra és a világért máshova nem ülne ; pedig már öreg és kopott az istenadta, de Palika jó és hű barát. Igazán nagyon megszokta már ezt az öreg jószágot; ha néha-néha terhe alatt egyet roppan, úgy tudja sajnálni azt az asztalt. Ilyenkor rendesen felkel, párszor fel és alá sétál a szobában, hogy pihenje ki magát, hiszen nagyon öreg már az istenadta jó­szága . . . Azután mintegy megkönyebbülve újra leül és ir tovább. Palika, mint mindig, ma is igen halvány, a fehér szegfű nem hiányzik, a fekete nyak­kendő pedig ismét csokorrá van kötve. Az ablak nyitva és azon kellemes, üde tavaszi levegő tódul be, de Palika nem igen látszik azt érezni, némán folytatja egyhangú munkáját. Egyszerre a szemközti ház ablaka ki­nyílik. Kedves madárdal hallatszik, melyet még bájosabb női hang követ. — Csitt, csitt, Cepkóm! Csak türelem, türelem! Olyan édes, zengzetes hangon voltak a szavak mondva; hátha még látnátok azt az aranyos kis fejecskét, mely most az ab­lakrámán felakasztott kalitka körül felbuk­kan ! Soha kedvesebb, aranyosabb arcot!... De nézzük csak Palikát! Mi történt Palikával ? Hiszen Palika arca vérpiros lett. Hon­nan az átváltozás ? Oh, ezeknek a hangoknak odaát nagy varázserejük van Palikára! Palika ilyenkor összerezzen, leteszi a tollát, felüti fejét és csak néz, merően, némán a szemközti ház ablakára. Odaát meg hol eltűnik, hol megjelenik az az aranyos fejecske. Végre az ablakok becsukódnak. A ked­ves fejecske odaát szintén eltűnik. Palika szomorúan hajtja le fejét. Egy sóhaj — és ir tovább. Évek óta látja, nézi már ezt a niajcl^fl| nem minden nap megújuló jelenetet odaát. Milyen érzés köti, vonza őt oda, áShoz’ az angyalhoz odaát? Oh, ki kérdezi ezt egy szegény Írnoktól, kinek csak két barátja van; a toll és az asztal. Hát az a kedves leányka odaát, észre se vette volna a halovány, szenvedő arcot? Észrevette-e sóvár, mohó tekintetét? Ki tudná ezt megmondani? . . . Uj és használt iskolai könyvek az összes debreceni és vidéki iskolák részére kaphatók Csáíhy DEBRECZEN, PIACZ UTCZA 8. Fcrcncz SZÁM. könyv-, zenemű- és papirkereskedésében, Ügyeljen a címre!

Next

/
Thumbnails
Contents