Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-09-06 / 36. szám

2"ik oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 36-ik szám umba? Tíz éves korban még legtöbb­ször lehetetlen a gyermek képességeit, hajlamait helyesen megítélni s azzal, hogy a fiút reál- vagy polgári isko­lába küldik, elvonják őt attól a lehe­tőségtől, hogy később a tudományos pályák közül az úgynevezett huma­nistát válaszhatta. Legyen ez az egy példa a sok közül elég annak beigazolására, hogy tanítási rendszerünkön csak gyökeres újítás segíthet. A sok toldozás- foldo- zássalezen a téren megfelelő eredményt nem fogunk elérhetni. Jegyzetek­A gondolkodásbeli egyvágányuságban dresszirozott közvéleménynek a közelmúlt napokban megint volt alkalma elszörnyü- ködni egy úgynevezett szenzációs eseten. Valamelyik patronage egyesületnek az ottho­nából egy néhány oda internált leánygyer­mek az „Anikó“-borozóba szegődött el pin­cérleánynak, vagy minek. Nem a pillanatnyi meggondolatlanság tétova ördöge ragadta ki őket a megszokott állami gondoskodás védőszárnyai alól, hanem az agyrostokon alaposan átszűrt számítás és spekuláció józan elhatározása. És állítólag nem is a maguk jószántából cserélték fel a patronagebeli hi­vatalos szeretetet és porciókban kiosztott gondoskodást, a vidámabb, korlátlanul zajos élettel, hanem a patronage alkalmazottnői egyengették nekik az utat e nagyon kétes felfelé törekvésben. Mit tehet erre a közön­ség? Megrökönyödik és aztán gáncsolja, korholja a hiányos felügyeletet, a fogyatékos erkölcsi nevelést és hitbeli buzgóságot, mely­ből a kelletténél kevesebbet hintettek el a tanulékony leánylelkekben, e nagyobbára felekezeti szellemben vezetett patronage- egyesületek. Hát nem megdöbbentőn csodá­latos? — fogják Önök velem együtt kér­Az érdemes házaspár csak ámultán nézett egymásra. — Podden Billy és negyvenezer font, ez hallatlan. Még egyszer átolvasták az írást, hogy meggyőződjenek róla, nem tévedtek-e? — Itt ülök és naphosszant küzdők az arcom verejtékében s nem viszem semmire s ez a Podden Billy — egyébként tartozik nekem két shillinggel — ki életének felét azzal töltötte, hogy mással fizettesse ki, ami bort és sört megivott, egész életére milliomos lesz. Hol van itt az isteni igazságszolgálta­tás ? — kérdezte a kövér vendéglős kese­rűen. — Ne légy bolond, Sam Judson, — fe­lelte a jobbik fele — eredj inkább és keresd fel Podden Billyt, még mielőtt megtudja, mi­féle levelet kapott s mielőtt az emberek meg­rohannák. Majd beragasztom a borítékot, hogy ne vegyen észre semmit. Alig, hogy élkészült vele, megpillantotta Podden Billyt, az utcán. — Itt jön már! — kiáltotta izgatottan — eredj az ajtóhoz s hívd, hogy jöjjön be. Érdeklődésük tárgya lassú léptekkel közeledett. Negyven és ötven közt lévő em­ber lehetett. Tüskéshaj u, szurósszemü em­berke. Csak néhány hete költözött a faluba, senki se tudta, honnan és miért. Néha-néha dolgozott, napszámba is ment s hires volt ügyességéről, hogy mások rovására tudta magát üdíteni szeszfélével. — Adj isten m. Judson! — mondotta belépve. (Folyt, köv.) dezni — hogy a felekezeti élet ormán álló nagyasszonyok és nagy uraktól védnökölt, a tiszta, makulátlan erkölcsi nevelés csillag- záta alatt létesített ily egyesületnek a nevelt­jei faképnél hagyják a békés, szolid ottho­nukat, hogy a testi és lelki romlással fenye­gető, szabadon viharzó élet rózsás vadonába meneküljenek? Nem lehet könnyed kézle­gyintéssel elmenni e sajnálatos tény mellett — fogják önök mondani — hogy a jótékony­ság e legújabb modern intézményei a magok állami támogatottságával, apparátusaival és a társadalmi közkedveltség felkaroltságával nem képesek annyi erkölcsi érzéket, — már mint a mi polgári fogalmaink szerinti er­kölcsi érzéket — belecsepegtetni a fogékony gyermeklélekbe, amennyi éppen elég ahhoz, hogy a pillanatnyi örömöket hajszoló élet csábeszközei hatástalanok maradjanak! Hát bizony, ez nem természetes, de azért még kevésbé csodálatos. A női erköl­csöt, mely csodálatosképen a férfiak erköl­csétől eltérően, kizárólag azon szűk életterü­letre szorítkozik, melyen a nő, mint nemi lény érvényesül, mondom, ezt a női erköl­csöt bajos az úgynevezett valláserkölcsi ér­zékkel, vagy bármily más természetű erkölcsi érzékkel összefüggésbe hozni, illetve az előb­bit az utóbbi eredménye gyanánt tekinteni. És ebben a tekintetben mi különbség sincs a serdülő és a felnőtt korú nő között. Az úgynevezett erkölcsi életmód, melyet a sexu- ális szempontok teljesen kisajátítottak, se nem vallási, se nem nevelési, hanem tisztán gazdasági kérdés. A szülői otthon bársony­puha kényelmében és becézgető szeretetóben részesülő úri leány bizonyára nem fogja megkívánni az „Anikó“-borozót. Az ott fel­található gyönyöröket idővel tisztultabb for­mában, megfelelő társadalmi elismertségben és gazdasági helyzetben úgyis fel fogja ta­lálni. Az életörömöket szellemi és testi mi­voltának időelótti felemésztése és kizsákmá­nyolása nélkül a higiéna és egyéb kultur- vivmányok őrtálló végelme mellett úgyis ki fogják élvezni. Ha az ilyen a családi otthon­ból kivágyva, a könnyelmű élet kalandos pályályára siklik, akkor ez már nem az er- kölcsiség kérdése, hanem a beteg, elfajult idegrendszer problémája, melynek orvossága inkább a hidegvizgyógyintézet, mint holmi szigorú nevelés és erkölcsi fegyelem. Igen ez a két vezényszó az a varázsige, melyek — jobb hijján — még a mai modern gondol­kodást is a női erkölcs terén uralják. Pedig a női erkölcs mivoltát nem egy ideális fel­fogásban, vagy egy emelkedettebb szellemi nívóban gyökeredző lelki sajátságban kell keresnünk, hanem az élet mindennapi súlyos bajaival, mai'cangoló atrocitásaival össze­függő gazdasági helyzetekben és személyes körülményekben. A mi gazdasági rendünk mellett bizony oly luxus az erkölcs, akár a becsület és tisztesség. A köznapi felfogás ezen tán megütközik, de tagadhatatlan, hogy amint a független jómód és elégedettség — legalább elvontan és okszerűen — legfőbb biztosítéka és védelme az igazi becsületes­ségnek, úgy a nő számára az erkölcsös élet­módnak az alapja és védelme bizonyos mi­nimális fokú jólét és elégedettség. „A szegény ember komisz ember“ közmondása megfelelő módosítással itt is helytálló. Az erkölcs a legtöbb esetben egyszerű számtani művele­ten alapuló mérlegelése a gazdasági helyzet­nek, haszonnak ős esélyeknek. Ha a patro­nagebeli leányt jelene és jövője az erkölcsös életmód mellett kecsegtetőbb kilátással bizto­sítja, mint szépségének és fiatalságának ér­tékesítése, bizonyos, hogy nem fogja oda­hagyni a nyugodt otthon derűjét a ragyogó bizonytalanság és hányatottság aranyfüstös illúzióiért. De vájjon, milyen az a fizikai és szellemi jólét, mit a patronage, a szigorú nevelési szabályokon és erkölcsi fegyelmen kívül a serdülő leánygyermeknek juttatott? Nem-e a nyomasztó egyhangúság, a közö­nyös szeretetlenség lelket emésztő állati ten- gődőse-e az, melynek még sivárabb kilátás- talanságában nevelődnek fel az állam és társadalom e kitaszított pártfogolja ? Vájjon abból a lelkes emberszeretetből és meleg könyörületességből, mely a nyilvánosság hi- valgó fórumán a gyermekvédelem szent ügyét az önelismerős és önhódolat tömjén­füstje között körülgomolyogta, bent a patro­nage otthonaiban csak a rideg, léleknélküli fegyelem fagyasztó lehellete terjeng? E humánus egyesületek vallásos alapon nyugosznak. A felekezeti áldozatkészség ép úgy, mint a felekezeti hiúság és versengés feszitő ereje, kellett ahhoz, hogy a gyermek- védelem szolgálatában a társadalmi szeretet és az állami hatalom a buzgóság teljes ere­jével összefogjon. De nem a felekezeti dog­mák és irányelvek azok, melyeknek nevelő hatásától várjuk ez egyesületek jótékony munkálkodását. E téren való buzgólkodásuk lehet speciális felekezeti érdek. Nagy, egye­temes állami feladatot akkor teljesítenek, ha a felekezeti érdekkörön és a jótékonyság szűk határain túl neveltjeiket oly bánásmód­ban részesítik és számukra oly életmódot biztosítanak, melyet a könnyelmű élet múló örömeinél többre becsülnek. Nem azért, mert erkölcsösebb, hanem mert észszerűen jobb és emberibb. Szikra. HÍREK. Azon tisztelt olvasóinkat, kik lapunkat mutatványszámként kapták és azt a kiadó- hivatal címére vissza nem küldték, lapunk rendes előfizetői közzé iktatjuk. A „Mátészalka és Vidéke“ kiadóhivatala Nagykároly, Kaszinó-utca 10. — Személyi hir. Balthazár debreczeni ref. püspök a napokban a szó mszédos Kocsord községben tartózkodott Szabó János ottani ref. lelkésznek, volt egykori iskolatársának, továbbá gróf Tisza Lajosnak, kinek nevelője volt, meglátogatására. Tiszteletére Szabó Já­nos egy szükkörü vacsorát rendezett,amelyen gróf Tisza Lajos is résztvett, ott volt még Mátészalkáról Nagy Zsigmond a mátészalkai Takarékpénztár pénztárnoka. — Sorozások. A mátészalkái járás terü­letére az idei sorozások Mátészalkán a »Köz­ponti szálloda« nagytermében múlt hó 31-ike óta folynak. A sorozás utolsó napja folyó hó 6-án lesz, mikor a sorozás eredménye is összeállítható lesz. — Ellenőrzési szemle. Folyó évben a nép­felkelési ellenőrzési szemle a honvédelmi mi­niszter rendelete alapján elmarad. — Baleset. A szélvég utczán jelenben épülőfélben levő aszfaltjárdán a Szabó Sán­dor telke előtt a telek vizének lebocsátására egy csatornát akarnak készíteni, e végből az aszfalt járdában árkot hagytak, hogy a csatornát ott elhelyezhessék. Ezen árkot még éjjelre sem fedik be, minek következtében a minap este az ott sétálgató D. A.-né helybeli jónevü iparos neje az árokba lépett s el­esett, úgy, hogy kezét és lábát jóformán összetörte. Felhívjuk a rendőrség figyelmét, hogy a gyalogjárón, ha már árkokat hagy­nak, legalább éjjelre fedessék be. — Halálozás. Jakab Sándorné helybeli kötélgyártó iparos neje a nyíregyházai kór­házban, hova gyógykezelés végett ment f. hó 3-án ott meghalt. 1ST Kom ez lesi és vegyileg tisztit mindennemű ruhát kifogástalanul a leg- jntányosabbárak mellett. ÜEBREGEN. ~9MI Gyár ás főüzlet: Telefon 701. flrany Jáuos-uka 10. sz. Telefon 701. Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan eszközöltetnek. □ Fiók-üzlet: Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 5. szám Uh i

Next

/
Thumbnails
Contents