Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-08-30 / 35. szám
4-ik oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 35-ik szám. I^HoláK é? tanárok* A tanuló ifjúság ismét a munka uj esztendejébe lép s a szülők ujult reményekkel néznek gyermekeik jövője elé. Hogy ezek a remények nem mindig teljesednek, annak igen sokszor nem a tanuló, sem a szülő, hanem éppen az iskola az oka, amely nem készíti elő eléggé az ifjút a praktikus életre. Hány nagyra és szépre hivatott élet és karriér tört le a gyakorlati élet súlya alatt, amelyet nem bírtak el az iskolában helytelenül képzett ifjak vállai ! Természetesen a középiskolákról szólunk, amelyek negyven esztendős tanterv szerint tanítanak most is és a gyakorlati élet követelményeire ügyet sem vetnek. Eklatánsán illusztrálja középiskoláink meddő theoretikus könyvét, hogy rendszerint azok a tanulók, akik tiszta jelessel végezték iskoláikat, az életben ugyancsak hátul maradnak. A jók, elégségesek, sőt az elégtelenek bizonyulnak rendszerint tetterősebb, alkotóképesebb és szerencsésebb embereknek. E sorok írója a nyáron húsz éves ta- lálkozót ünnepelt hajdani gimnazista pajtásaival. Volt közöttük egy milliomos, egy képviselő, egy egyetemi tanár, egy püspökhelyettes, mindegyik legalább egyszer megbukott a nyolc gimnáziumi osztály egyikében s az érettségin úgy, ahogy, keresztülcsusztak. És a tiszta jelesek? Az egyik jegyző egy eldugott faluban, a másik ügyetlen ügyvéd, a harmadik kórházi segédorvos, a negyedik aljárásbiró, mindmegannyi zúgolódó szegény ember, intelligens proletár! S a tanár urak — emberi gyöngeség — a volt praematuru- solcat alig méltatták figyelemre, de annál lelkesebben ünnepelték a milliomost, a képviselőt, a püspökhelyettest, akiket pedig a szamárpadba ültettek hajdanán! Ilyen az élet! Idestova már egy évtizede, hogy a köz, vélemény modern, reális tantervet sürget amely ne a holtismeretek terjesztésére, hanem a mindennapi élet szükségleteire fordítsa a súlyt. Lépten-nyomon találkozunk érettségizett fiatalemberekkel, akiknek még a kis ujjábán Virgil és Ovidius, de egy nyomorult német levelet nem tudnak megfogalmazni, akik a harminc éves háború minden dátumát tudják, de fogalmuk sincs a világ mai történelméről és helyzetéről. Pedig hát minek veszi nagyobb hasznát: Vergiliusnak-e vagy a hibátlan német levélnek, a harminc éves háború vagy a német—francia, esetleg a haiti lázadások ismeretének ? Ahogy és amit ma tanulnak a középiskolákban, az kitünően megfelelt 30—40 év előtt, de nem felel meg ma, amikor a létért való küzdelem már a kora ifjúságban kezdődik s ezért az iskolának nemcsak az életre előkészítenie, de az élettel együtt haladni kell. Ezt akarják az uj tantervvel, amelynek dolga csak nem akar előre jutni. A nyomorúságos szociális viszonyok okozzák, hogy nemcsak középiskoláink, de tanáraink is el vannak maradva. Az egyetemen a tanár csak a legszükségesebb alapismereteket szerzi meg, a többit, a többet, amire hivatása betöltéséhez szüksége van, magánúton kéne elsajátítania. Ám a tanár nem ér rá a tanulásra. Kenyeret kell keresnie, az iskolán kívül is robotolnia, hogy családját tisztességesen eltarthassa. Többé- kevésbé lelkes gépek módjára végzik kötelességüket az iskola falai között, az ambíciót a hivatásért való rajongást, a tudomány és a tudományos kutatás szeretetét elnyomja benne a harc a kenyérért. Hogy milyen módon áll a mi tanári karunk átlaga, azt élénken illusztrálják az iskolai évkönyvekben megjelenő s tanárok által irt értekezések, tanulmányok, primitiv, lokális érdekű Írások, nivó és eredetiség nélkül. így fest a magyar ifjúsági kultúra az Ur 1912—13-ik iskola évében. De reméljük, hogy nem sokáig lesz igy. Minden halad, még Magyarországon is — miért ne haladhasson hát az iskola is ? Felelős szerkesztő: Dr. Stein Zsigmond, ügyvéd. Páflyázat. A helybeli iparos tanonciskolában az 1912—13. tanéven kezdődőleg két évi időtartamra a következő állások lesznek betöltendők: 1-ör a második, 2-szor a harmadik rajzállás heti 3—3 órai tanítással, 3- or a második osztályú közismereti, 4- er az első osztályú közismereti állás heti 4—4 órai tanítással Megjegyeztetik, utóbbi kettéválasztva heti 2—2 órával, úgymint: olvasás—fogalmazási és számtan—mértani szak szerint bocsáttatik pályázatra. A díjazások heti óránként 80 koronájával számíttatnak. Pályázatok a bizottsághoz intézve, legkésőbb szeptember 4-ig nyújtandók be. A pályázatban a képesítő iratot mellékelni, avagy jelezni kell. Mátészalka, 1912. augusztus 27. Dr. Rosenberg Gyula felügy. b. elnök. Az Újváros részen a „G OLDB L AT“-féle telepen eladásra 200-400 kerülnek: négyszög- öles házhelyek négyszögölenként három koronától négy koronáig. Vásárolni szándékozók Katona Pál úrnál jelentkezhetnek, ki a telkek eladásának közbenjárását eszközli. A szerződés megkötése, ngyszintén az előleg lefizetése dr. Groszmann Henrik, mátészalkai ügyvéd úrnál eszközölhető. KARDOS LIP0T, tulajdonos. E3BEE3E^E3EE3E335ffi3B33EB5EJ5EB9E0SII^E^8l3ElE]EB]E13EE3BE a # Ha szereti egészségét, # úgy csakis a törvényesen védett „Erzsébet“ sósborszeszt használja, mert: elsőrangú, to^dörzstilő, (masszírozó)bőrápoló, desinficiáló, fogtisztitő, száj- és toroköblitő szer. Ára kis üveg 44 f. Közép üvegl K10 f. Nagy üveg 2 K 20 f. Kapható : Kálmán Ernő, Almer Béla gyógyszerész uraknál, Fiilöp József, Feldmann testvérek, Erdélyi Bertalan fűszerkereskedő uraknál. Nagybani raktár a készítőnél: Polacsek Lajosnál, fiyirbotor.
