Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-08-16 / 33. szám
és Viöéke Társadalmi és közgazdasági Hetilap. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK ^ HIVATALOS KÖZLÖNYE. ^ MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Puli is leien. Mindenki, aki élesen szokta megfigyelni az életet, szereti összehasonlítani a jelent a rég eltűnt múlttal. Mi az eredménye örökösen panaszkodó szociálkritikusaink ez összehasonlításának — arra igazán nem kell kiváncsinak lenni. Hiszen ebből az összehasonlításból — csalhatatlan vélemények szerint — kétségtelenül kitűnik, hogy azelőtt „régi jó idők“ voltak. Akkor még nem nyomták gondok az emberiséget, a legfontosabb állami akciókat patrialcháris módon intézték el, az élelmiszerek bámulatosan olcsók voltak és könnyű volt az őletfentartás. Minő szép, minő boldog is lehetett előbb az élet! Hogy az a poetikus optimizmus, amellyel a múltat megtisztelik, nem egyéb a jelen rosszakaratú megbirá- 1 ásánál, az minden elfogulatlan szemlélő előtt világos. A mai viszonyoknak lekicsinylése a múltak javára csak sötét pápaszemen át lehetséges. Aki nem fegyverzi föl ezzel a gonosz szerszámmal a szemét, annak be kell látnia, mennyire igazságtalan az ily felfogás. Csak a közismert történelemre kell hivatkozni. Gondoljunk csak a régi rablólovagokra, a földesúri kénykedésekre, a sok háborúra, melyek — mint tudjuk — évekig tartottak, (hiszen mindannyian ismerjük a harmincéves háború gazdasági pusztításait) gondoljunk az ezerszeres korlátokkal körülzárt szabadságra, a megszorított költözködési jogra és arra a folytonos nyugtalanságra, melynek a szémélyes és vagyonbiztonság ki volt téve. Az élet, a kereset a földesur önkényének és. a betörő ellenség vér- és bosszúvágyának volt kiszolgáltatva. Olcsó akkor nemcsak az élelmiszer volt, de maga az emberélet is, — ez igaz! Könnyen lehetett kielégíteni az élet szükségleteit, de épp oly könnyen is esett az a kegyetlenségek prédájául! Ezzel szemben a jelen, a maga nehéz életfentartási problémáival, mégis csak ezerte szebb és jobb, annál is inkább, mert az idegeket sorvasztó gondokat, a gyakran kemény munkát a pihenés idejében, de sőt még munka közben is oly kényelem könnyíti meg, amelyről elődeinknek fogalma sem lehetett. De a drágaság sem oly rettenetes, mint azt általában hiszik. Tagadhatatlan bár, hogy élelmiszereink folytonosan, mondhatni: szemtelenül megdrágulnak, de nem szabad elfelejteni, hogy a drágaságokozta kiadási többlet a legtöbb foglalkozási ágakban mutatkozó magasabb kereset révén részben vagy egészcen megtérül. Szinte azt lehetne állítani — még a ma időlegesen uralkodó pénzszűke mellett is —, hogy olcsóbb lett a pénz, értéke csökkent s innen van, hogy többet adunk ki, de többet is keresünk. Ebben a tényben mindenesetre oly körülményt kell látnunk, amely némileg kiengesztel bennünket a sokat szidott drágasággal s egyúttal vigasztal arra nézve is, hogy a „régi jó időkre“ való sopán- kodás mégsem oly jogosult, mint azt felületes szemlélődés után hisszük és elhitetni akarjuk. Azután meg a nagy drágasággal szemben áll a nagy olcsóság. A mi megrögzött panaszosainknak, kik nem szűnnek meg az élelmiszer — uzsora ellen félj aj dúlni, sohasem jutna eszökbe a felmagasztalt „régi jó időket“ ipari tekinAtben is összehasonlitani a jelennel, mert akkor rögtön a szemökbe ötlenek, hogy az ipar hatalmas fellendülésével az ipari cikkek mesésen olcsókká lettek. Nincs hát semmi okunk, hogy a szerencsésen eltűnt múltat annyira visszakivánjuk. Germaine melrendelései. Amikor a Charmy divattermét látogatta Germaine de Montette, a kis. elárusitónők és egyéb női alkalmazottak mind eléje siettek, mert Germaine a barátnőjük volt. Az a százezer frank, amit Mile de Montette évente ruháira költött, a divatterem legjobb megrendelői sorába emelte őt, de ő azért nem felejtette el, hogy ő is valamikor a próba- hölgyek sorából került elő. ... különös nagy buzgósággal siettek eléje, körülfogták Germainet a szép és egyrészt részvétükből, másrészt kíváncsiságból eredő kérdéseikkel ostromolták. Germaine ugyanis három nap előtt özvegy lett: Ernest Tournurét, a nagyáruház tulajdonosát, Germaine dúsgazdag barátját, aki imádta és arannyal árasztotta el a fiatal leányt, tüdőgyulladás ölte meg hatvan éves korában. Vájjon, gondoskodott a Germaineről, avagy oltalmazatlanul engedte őt egy bizonytalan jövő szeszélyei elé? Megfontolta-e Ernest — aki nős volt, de gyermektelen — hogy mi lesz Germain-nel az ő halála esetén ? Röviden : mennyit ha- gyományozott barátnőjére? _________________ A Maison Charmy alkalmazottai csakhamar megtudtak mindent. — Még egyszer ismétlem, gyerekek, Ei’nest gonosz fickó volt ! — Ki hitte volna? Semmit?! Biztosan tudod ? — Lehetetlen — hiszen annyira szeretett ! — Gazember volt, aljas gazember! — ismételte Mile de Montette, akinek arcát a düh teljesen eltorzította. — De mégis csak valamit? Egy kis összeget ugy-e, de annyi mégis, hogy uj életet kezdhetsz vele ? ! — Semmit! hát nem halljátok?! Semmit ! Mintha nem is léteznék! Germaine végigjárta a termet és folytatta keserves panaszait: — Azok után, amit megtettem érte . . . Gyerekek, ne felejtsétek el, hogy miféle férfi volt! Igaz, hogy megadott mindent, amit kívántam tőle! De milyen kövér volt — minő vén és követelő! Germaine dühe növekedett: — Fene bánja annak a vén majomnak a szerelmét! Van eszembe! Csak azt bánom, hogy nem csaltam meg eléggé. Buta voltam. Teljesen hű persze nem voltam hozzá! De ha ezt tudom! . . . — Hát tényleg nem hagyott reád semmit ? — Semmit . . . Paul, hiszen ismeritek. Mr. Maron, bájos fiú, szörnyen szerelmes és nagyon jólelkü . . . mindig ilyen az élet, a legjobb embereknek egy centimesjük sincsen ! Paul kérdezősködött. Találtak egy végrendeletet, amelyben Madame Tournet teszi meg örökösévé. Egy szóval ő örököl mindent! Pedig milyen gazdag! Legalább is olyan gazdag, mint amilyen az ura volt! Ezerfrankos ruhákban j ár! Körülbelül három évvel ezelőtt irta a végrendeletet. Akkor már nagyon jól ismertük egymást. Mondhatom, hogy ez szörnyűség! A fiatal leányok részvétteljesen még közelebbről fogták körül Germainet. Hát ez igazán nem volt becsületes dolog! Ilyen szép, jókedvű és őszinte teremtés! — Mihez kezdesz majd?! Mademoiselle de Montette kiegyenesedik, dühös arckifejezése megváltozik és erős akarat tükröződik vissza szépséges arcán: — Uj ruhákat készíttetek. Mást nem tehetek! Még fiatal vagyok ! Elsőbben három ruhát csináljatok nekem: egyikhaloványkék Uj és használt iskolai könyvek az összes debreceni és vidéki iskolák részére kaphatók ' á. L „ W” n sT' -W könyv-, zenemű- és S 3 t 11 ^ I GPGnCiZ papirkereskedésében, DEBRECZEN, PIACZ-UTCZA 8. SZÁM. Ügyeljen a címre!
