Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-08-09 / 32. szám

6-ik oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 32_ik szám. A feleségem bizonytalanul nézett reám. — Ha netán azt gondolod, hogy kínzá­said után most azonnal a nyakadba ugróm...- Óh, nem baj, ha nem teszed meg most rögtön! — mondtam én. Paula néni határozottan nem okos. Mit akar Bobbytól ? ö volt ugyan a bűnös fél, de csak annyiban, amennyiben egy élő lényt felelőségre vonhatnánk a természetadta szen­vedélyeiért. És biztosra lehetett venni, hogy Bobby, természeténél fogva, minden pilla­natban kész volt végetvetni egy kakas éle­tének. Nem lehetett akadály részére az a tény, hogy a kakassal együtt a néni szivé­nek egy részét is széttépte, lévén a kakas a néni kedvence. De ki sejthette, hogy az ilyen ártatlan dologból ekkora baj keletkezzék. A néni, aki a mellettünk levő telken lakik, a minapában arra kért fel, hogy néhány napon át őrköd­jem baromfi udvarán, amennyiben nem bízik meg a cselédjeiben, Arra ügyeljek, hogy a baromfi pontosan kapja meg az ennivalót, a baromfi udvara pontosan belegyen csukva állandóan stb. Behatóan ismertette velem az egyes madarak tulajdonságait, de legjobban lelkemre kötötte a kakas jólétére való gon­dos felügyeletet. Kokki, igy nevezte őt, nem volt közönséges kakas, ellenben — igazán s már nem emlékszem tisztán a nevére — valami Bantam fajtából való, de ez mellékes. Egyszóval erre a kakasra kellett vigyáznom, akárcsak a szemem világára. És ne enged­jem, hogy izgassák, mert akkor nem telje­síti kellően a kötelességét. Ez érthető is. Él­végre, ha vesszük, az ember is ilyen. A néni, különben felvilágosított aziránt, hogy, a fent- emlitett kötelességek némi összefüggésben vannak a tyúkok tojásadási kedvével. Szent esküt tettem le a néninek, hogy éjjel-nappal a kakas ágya mellett virrasztók, hogy jókedvét azzal szándékozom megóvni, amennyiben reggeli után és lefekvés előtt idegcsillapitó dalokat harmonikázok neki, röviden, minden tőlem telhetőleg elköveten- dek, hogy megőrizzem Kokki hangulatának egyensúlyát. Es a néni boldogan távozott. Bár csak ne tette volna! Még ugyanaz nap estéjén történt a ré- mületes eset. Átmentem a nőni házába, hogy elmondjam a tyúkokkal az esteli imádságot és becsukjam őket. Kokki büszkén sétálga­tott az udvaron, görcsösen kaparászott és hülyén monológizált. Hirtelen felágaskodott és rémült kukorékolásba kezdett. Azaz csak nekem volt borzalmas, a tyúkoknak tetsz- hetetett, mert frenetikusán kotkodácsoltak. így van ez minden műfaj körül! Fődolog, hogy mindig lelkes sereg legyen körülöttük. Miközben a tyúkok felé mentem, mögöt­tem borzalmas lárma keletkezett. Hátrafor­dultam és megdermedve, egy repülő tollfer- getegbe bámultam, röpködő csirkékre és porba és mindenütt, elül, hátul, egyszerre mindenfelé, mint valami gummilabda, Bobby ugrált szertelenül. Borzalmas volt. A halálos félelemben kotkodácsoló tyúkok, Bobby hang­talan gyilkolása, minden, minden elmúlt, még mielőtt közbeugorhattam volna! Az életben maradt tyúkok mind eltűntek. Távolról hal­lottam, mint tárgyalják izgatottan a hallat­lan esetet. Ott állottam az udvar közepén, a nekirugaszkodott kutya mellett ős a körü­löttem fekvő, még rángatódzó hullákra me­redtem. Mit tehettem mást, mint megválni az élettől ? Csúnyán visszaéltem Paula néni bi­zalmával. Annyi energiám sem volt, hogy elverjem Bobbyt, de különben, mit használt volna? A saját kutyaálláspontja szerint, korrektül cselekedett, én voltam egyedül a hibás. Ne hagytam volna nyitva az ajtókat! Néma fájdalomba merülve állottam, ami­kor panaszos, haragos kotkodácsolást hal­lottam. Egek, ez a kakas hangja, gondol­tam! És tényleg, egy bokor alján ült, felbor­zolt toliakkal és a szemei rémesen villogtak. Rögtön eszembe jutottak a kötelességei és kiszámítottam, hogy hangulata milyen befo­lyással lehet a tojáseredmőnyre! De fődolog: Kokki még él! És őt el kell fognom akár­hogyan, kerüljön bármibe. Bobby vigyorogva megfigyelt, amint óvatosan közeledtem a kakas felé, kérleltem, könyörögtem neki, csa­logattam, szólitgattam, de minden látható benyomás hijján. Amikor aztán közelébe ér­tem, a szemtelen, gúnyos rikoltással átrepült a kertembe. Meggondolás nélkül átvetettem magam a kerítésen és egy tövises bokorba estem, ahonnan nadrágom egyes darabjainak hátrahagyásával nagynehezen kibontakoz­tam. Kokki, aki közelembe bogarászott, nem várt be. A tulipánok közé menekült. Onnan vad hajsza kezdődött tüskön-bokron, füvön és veteményen keresztül. A melegágyat meg­ostromoltuk. A bevert ablakok tőlem szár­maznak, nem Kokki tette. Az üvegház túlsó oldalán sűrű bozót van. Oda bemászott Kokki és én utána. Egy alácsüngő ágba akadt a nadrágom és óriási erőfeszítéssel igyekeztem kiszabadulni, mert messziről láttam köze­ledni felénk Bobbyt. Rákiáltottam : — Takarodj Bobby, mars ! Megállt, rám hunyorgatott és félreértette a helyzetet. Ta­lán azt gondolta, hogy a kakas akasztott engem az ágra és meg akart bosszulni; nem tudom. Bobby nem nagyon dicsekszik tettei­vel. Mindenesetre egy-kettőre Kokki után vetette magát, Nem hallgatott az orditásomra és minthogy fel voltam akasztva, néznem kellett, mint pusztul el Kokki, rövid ellent- állás után. Most aztán teljes volt a szeren­csétlenség. Sürgönyöztem a néninek: — „Kokki í’osszul van, gyere haza!“ És ez jő volt. Legalább nem volt készület­len. De a roham borzalmas volt mégis, ami­kor másnap a baromfiudvaron fogadtam és ő meglátta a veszteséget, nyolc tyuk mellett a szegény Kokkit is! Némán ajtót mutatott nekem és azóta csak levél utján érintkezünk egymással. He­tenként egyszer követeli a gonosztevőnek, Bobbynak kitömésőt ős az örökségből való kitagadással fenyeget. De nem kapja meg Bobbyt, mert mi hűséget esküdtünk egymás­nak mindhalálig. Curt Curti. Felelős szerkesztő: Dr. Stein Zsigmond, ügyvéd. Az Újváros részen a „G O L D B L AT‘-féle telepen eladásra kerülnek: 200-400 négyszög­öles házhelyek négyszögölenként három koronától négy koronáig. Vá­sárolni szándékozók Katona Pál úrnál jelentkezhetnek, ki a telkek eladásának közbenjárását eszközli. A szerződés megkötése, úgyszintén az előleg le­fizetése dr. Groszmann Henrik, mátészalkai ügyvéd úrnál eszközölhető. KARDOS LIPOT, tulajdonos. Ha szereli egészségét, # úgy csakis a törvényesen védett „Erzsébet“ sósborszeszt használja, mert: elsőrangú, bedörzsölő, (masszírozó)bőr­ápoló, desinficiáló, íogtisztitó, száj- és toroköblitő szer. Ára kis üveg 44 f. Közép üvegl K10 f. Nagy üveg 2 K 20 f. Kapható : Kálmán Ernő, Almer Béla gyógyszerész uraknál, Fülöp József, Feldmann testvérek, Erdélyi Bertalan fűszer­kereskedő uraknál. Nagybani raktár a készítőnél: Polacsek Lajosnál, Dyirbätor.

Next

/
Thumbnails
Contents