Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-08-09 / 32. szám
4-ik oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 32-ik szám. Mindenki jó katonának. A nyomorékok hadserege. Az »Est« cimü lap közli az alábbiakat: »A hadügyminiszter most küldi szét a sorozást szabályozó uj utasításokat a sorozó székhelyekre á) b) c) sorrendben. Az elsők között az aradi sorozó székhely kapta meg az utasításokat. A hadügyminiszteri rendelet — amely előreláthatólag és méltán fog feltűnést kelteni — négy csoportra oszt ja azokat a hibákat, amelyek szerint a sor alá kerülőket el kell bírálni. Az ujsorozási szabályzatból kitűnik, hogy a sor alá kerülők közül csak azokat dobják ki, akik mindkét szemükre vakok, siketnémák vagy elmebetegségben szenvednek. Alig lesz tehát katonaköteles, aki szabadulni tud betegség címén a katonai szolgálat alól. A rendelet szerint katonai szolgálatra alkalmas az az ember, aki a következő testi hibákban szenved: nagyfejü vagy fején oly elváltozások vannak, hogy ennek ellenére sapkát viselhet, ha mindkét fülére nagyot hall, vagy ha az egyik fülére süket; ha dobhártyája szárazon át van lyukasztva. Az eddigi gyakorlattal ellentétben örömmel látják katonáék azt, aki dadog, akinek gyógyult csonttörése van, féllába rövidebb, mint a másik, a kezéről egy ujja hiányzik vagy egy ujjal több van. A ludtalpuak is alkalmasok a szolgálattételre. A második osztályba azokat veszik be, akik másodrendű katonai szolgálatra alkalmasok. Ezeket nem szorosan harci szolgálatra fogják begyakorolni. Ebbe az osztályba tartoznak a siketek, vagy akiknek a fülkagylójuk hiányzik, vagy akik annyira dadognak, hogy szavukat megérteni nem lehet. A harmadik osztályba sorozottakat csak háború idején szólítják be. Ezeket fegzver- forgatást és mesterséget nem gyakorolnak. A harmadosztályú katonák azok lesznek, a kiknek az arcuk el van torzulva vagy orrukon oly elváltozás észlelhető, amely a lélegzést akadályozza. A negyedik osztályba végül azok kerülnek, akik semmiféle szolgálatra nem alkalmasok : a siketek, a siketnémák, a vakok és a gyógyíthatatlan elmebetegek. A szatmári piason. (Két ur találkozik. Egyik irattáskával kezében éppen most érkezett a szálkái vonattal. Erős, délceg, piros-pozsgás ifjú, szellemes, okos és arról nevezetes, hogy fantáziája olyan élénk és gondolatai olyan gyors tempóban követik egymást, hogy azokat kifejezhesse, kénytelen gyorsan beszélni. A neve mellékes, mondjuk, hogy Arnoldnak hívják. A másik fiatalember egy elegáns városi alak, monoklival és cinikus mosolylyal az arcán. Mondjuk, hogy ezt Bélának hívják.) B.: Szervusz Arnold, meg sem ösmered a szegény embert? Mi újság a fatornyos hazádban ? A. : Hadd el, iszonyú főfájásom van. Alig hiszem, hogy menekültem hazulról. Iszonyú zaj van nálunk. Felszakgatott utcák, kiabálás, folytonosan kőrakásokba botlik az ember. S aztán az az iszonyú kátrányszag. Hát az borzasztó. (Felkiált és a fejéhez kap.) Jaj a fejem! . . . B. : Te panaszkodol Arnold, pedig tulajdonképen dicsekedni akarsz. Tudom, hogy aszfalt lesz már nálatok. Hallottam. A. : Tévedsz barátom, ha azt hiszed, hogy azért mondtam. Hiszen az aszfalt olyan megszokott dolog már nálunk. Ezelőtt tiz évvel volt róla szó, de a mostoha körülmények . . . B. : Tudom, tudom. A mostoha körülmények. Hm, hm. Ne hencegj barátom. A. : Mit, én hencegek ? Látnád a mi villanyvilágításunkat, mikor esténként megvilágítja azt a darab aszfaltot, mely már készen van a főutcán. Igazi város vagyunk. Nem falu, érted, igazi város. Olyan kultur- nép lakja ezt a kis helyet és az a lelkesedés, láttad volna, mikor a képviselőtestület megszavazta az aszfaltot. B. : Mit, lelkesedés? . . . A. : Barátom, mikor a képviselőtestület összeült, hogy megszavazza az aszfaltot, azt a gyűlést sohasem felejtem el. Az ország- gyűlési képviselőnk mély csendben felállott és meghatva tette meg az indítványt. Az egész képviselőtestület felállott: „Megadjuk“ kiáltották. Akarom mondani: „Megszavazzuk“ kiáltották egyhangúlag. Én kiszaladtam az utcára, ahol már várt a lelkes fiatalságv_Meg mondtam nekik az örömhírt, mely csakhamar szétterjedt az egész városban, mely örömmámorban úszott. A képviselőtestületi tagokat mindenütt ünnepelték, zajosan éljenezték. B. : Hm, hm. Ünnepelték, éljenezték, de mond csak, mi igaz abból, hogy egyes képviselőtestületi tagok cégeket ajánlottak? A. : Hát ez igaz. De ebből is a mi polgárságunk józansága viliágiik ki. Mi kerestünk képviselőtestületi tagokat erre a célra. Mert mi kérlek azt a Menzel céget vagy hogy hívják, nem ösmerjük. Megcsinálja a dolgát és elmegy, azt sem tudjuk hová. De az illető képviselőtestületi tagok, akik a Menzel céget ajánlották, ott maradnak. Már most ha az aszfalt rossz lesz vagy megreped elővesszük a két városatyát, nem szaladhatunk Menzel után. Pl. ha megreped előttem az aszfalt, előveszem a szobalányomat: Zsuzsi, eredj a Weisz űrért! . . . Mindegy akármelyiket hívja el, egyformán felelősek. Utána is néznek a dolognak, én nem is hiszem, bárhogy kritizálnak is, hogy az aszfaltunk nem a legjobb lesz az összes vidéki városok aszfaltjai között. Kivált az egyik protektor sokat törődik vele, mert tudja, hogy Menzel elmegy és ő ottmarad. B. : No nem egészen úgy áll a dolog. Az aszfalt nem olyan kitűnő. A beton keverék gyenge. Nem is volt olyan lelkesedés, mikor az aszfaltot megszavazták. Nem éljeneztek, nem volt örömmámor. Különben én tegnap voltam Szálkán és sok mindent hallottam, informálódtam, többek között tudom, hogy egyes képviselőtestületi tagok elhatározták, hogy hiába lesz aszfalt, csak azért is az aszfalt mellett a homokon fognak járni. A. : Mit, te tegnai> Szálkán voltál ? (megnézi az óráját). Megbocsátsz, de egy kis halaszthatatlan ügyem volna. Bár mindent megtudnék cáfolni, zsebemben vannak a bizonyítékok, de sietnem kell. Szervusz ! B. : (gúnyosan mosolyog.) Szervusz! (A két barát elválik egymástól. A.: még- egyszer visszanéz, mintha azt mondaná : jól az orrom alá dörgöltél. B. mosolyog, mintha mondaná: nekem hiába anzágolsz. Aztán mind a ketten kissé nagyobb távolságról ismét visszanéznek, kézzel integetnek egymás felé, mosolyognak, mintha azt mondanák: mi még az éjjel egy kávéházban találkozni fogunk !) Vulpes. HÍREK. — Dr. Rosenberg Ignácnak lapunk kiváló munkatársának tollából „Van-e gyakorlati haszna az egészségtan tanításának“ cim alatt lapunk mai számában egy igen tanulságos és tapasztalataiban érdekes cikk olvasható, mely egyidejűleg a m. kir. Belügyminisztérium kiadásában megjelenő „Közegészségügy“ c. Országos közegészségügyi szaklapban is megjeiert, Dr. Bosenberg Ignác már igen sokat tett az egészségtan népszerűsítése körül, nagy eredményekre tekinthet vissza és tapasztalatait a legilletékesebb helyen is érdeklődéssé.’ fogadják. — Keller Aladár helybeli poig. iskolai tanárt a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter saját térelmére Szatmárnémetibe, az ottani állami polgári iskolához helyezte át. Keller Aladár távozását sajnálattal vesszük tudomásul, mert egyike a legszinpatikusabb tanárodnak. Mint Deine Károly volt polg. isk. igazgatónak, jelenleg az ország első polgári iskolájának, a kolozsvári állami polgári iskolának igazgatója, hűséges munkatársa, elévülhetetlen érdemeket szerzett a mátészalkai áll. polgári iskola fejlesztése körül. S távozása éppen olyan veszteség ránk nézve, mint Deine Károly kiváló egyéniségének e’vesztése volt. Nem szerepelt ugyan a társadalom széles rétegében, de az a néhány előkelő úri család, melynek körében otthonos volt, nagy szeretettel környékezte, éppen úgy, mint a szülőknek és tanítványoknak serege, kik valósággal rajongással szerették. Pedig Keller Aladár azok közzé tartozott, kikről mint súgom tanárokról szoktak a gyermekek beszélni, hivatását szigorú pedantériával fogta fel és nagy komolysággal töltötte be és igy távozása iskolánkra nézve nagy veszteséget, a szatmári áll. polgárira nézve nagy nyereséget jelent. Folytonos önképzése, kísérletezése révén szaktantárgyaiban (mennyiségtan természettan) kiváló tökélyre tett szert, a tornatanitás terén mintaszerű volt, mint embert pedig kiváló személyes tulajdonságai révén általános tisztelet környékezte. Lapunkban is nem egyszer fejtett ki munkásságot, melynek révén sokoldalú tehetségét uj oldaláról ösmertük meg. ügy tudjuk, hogy körünkben jól érezte magát és kívánjuk, hogy uj állomáshelyén, édes anyja körében megtalálja azt az örömet, vágyainak és reményeinek azon kielégítését, melyet már régen hőn óhajtott. Bennünket pedig ne felejtsen el, lássuk viszont néha-néha legalább lapunk hasábjain is, mint a hogy mi is mindég szívesen gondolunk rá. — járásorvosi kinevezés. Csaba Adorján vármegyénk főispánja az avasi járásba dr. Somló Sándort járásorvossá nevezte ki. Lelkészbeiktatás. A gencsi ref. hitközség újonnan választott lelkésze, Papp József vasárnap, augusztus hó 4-én tartotta beköszöntőjét a gencsi ref. templomban. Az ünnepies istentiszteletet bankett követte, melyen városunkból is többen részt vettek. Este pedig a gencsi fiatalság műkedvelői előadást rendezett, mely után tánc következett. — Összpontosítás. A szatmári 12-ik honvéd gyalogezred összpontosítás céljából, három hétre, Nagyszőllősre utazott. — Uj postaügynökség. A nagyváradi posta- igazgatóság Kismaj tény ban postaügynökséget létesített, melynek vezetésével Bodoky Béla körjegyzőt bízta meg. — Felfüggesztett községi bíró. Szatmár- vármegye közigazgatási bizottsága Szabó Ádám tunyogi községi bírót állásától törvényszéki jogerős ítélet alapján, választási visszaélések miatt felfüggesztette. — A féláru menetjegyek korlátozása. A múlt hónap elsején életbe lépett uj vasúti személyszállítási tarifa a féláru menetjegygyei biró tisztviselőkre is sérelmes, különösen azokra, akik kisebb távolságokra használták fel jegykedvezményüket. A sérelem ugyanis az, hogy 20 kilométeren belül az uj díjszabás szerint a féláru menetjegyek és arcképes igazolványok nem használhatók. — A kézi podgyászok ellenőrzése. A máv. igazgatósága elrendelte, hogy valamennyi személy- és gyorsvonati utas podgyászát olykép ellenőrizzék, hogy az előírástól eltérő kézipodgyászokat a podgyászkocsiban kell elhelyezni. — Tűz. Gróf Károlyi Gyula kishalmosi gazdaságában egy 4000 korona értékű szalmakazal leégett. A csendőrséégnek sikerült a tetteseket Muszta György, Srádi Dániel, Kiss Zsigmond és Lázár László kishalmosi lakosok személyében elfogni, kiknek gondatlanságából keletkezett a tűz. — Feltört magtár. Jeney József gebei földbirtokos a napokban jelentést tett a csendőrségen, hogy ismeretlen tettesek a magtárát feltörték és onnan több száz korona értékű tengerit elloptak. A csendőrök rövidesen kinyomozták a tolvajokat Dudik Péterné és Balogh Gáborné gebei lakosok személyében. Megindították az eljárást. — Gyújtogatás bosszúból. Károlyi Gyuláné grófnőnek krasznabélteki uradalmában Bút György, Szilágyi András és Buga György alsóboldádi legények egy 1000 korona értékű szénakazalt felgyújtottak, mely teljesen elégett. A gyújtogató legények bosszúból el- követettt tettüket beismerték. — Pórul járt zsebmetszö. Szerémi Ferenc nkárolyi illetőségű ember, a múlt héten zseboperálás céljából átrándult Mátészalkára, az operálás rosszul sikerült, mert Szerémit a csendőrség vette pártfogásába.
