Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-08-02 / 31. szám
2‘ik oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 31-ik szám gazdasági élet táplálására szolgáló hitelforrásokat. Válság szélén álló gazdasági életünk egyetlen támaszaiként ismét csak a magyar bankok maradnak. Sajnos azonban, bogy a krízis ilyen gyorsan tört ki, abban részük van a budapesti bankoknak is. Elismerjük, hogy a jegybank figyelmeztetései és az adott kül- és belpolitikai viszonyok bizonyos tekintetben indokolják a tartózkodást. De csak addig a határig, ameddig azt a saját érdekeik védelme mellett a gazdasági közérdek megengedi. De csak azért, mert a nemzetközi piac feszült, a bankok hitelmegszoritásainak nem szabad oly mérveket ölteni, hogy régi, évtizedeken át szilárdan működő cégek mesterségesen zavarokba kergethessenek. Hiszen, ha minden téren lassú is a haladásunk, az kétségtelen, hogy népünk fogyasztó képességének emelkedésével szépen fejlődött gazdasági életünk is. El kell ismernünk, hogy kereskedelmünk csak most kezd modern vonásokban önállósulni. Ezt a folyamatot éppen a bankoknak kell támogatniok, mert hisz a kereskedelmi élet legelső éltető eleme a könnyű és gyors hitel. Hisszük, hogy még most, mielőtt a nagyobb rázkódtatás katasztrófalis hatású nem lesz, belátják azt vezető intézeteink, hogy a túlzott elzárkózás egyrészről saját érdekeik szempontjából sem indokolt, másrészről pedig kereskedelmi életünket épen nem szükségszerű válságba sodorja. Ha a nagybankok kinyitják a Wertheim szekrényeiket, akkor a válság a vidéken is enyhülni fog. És igy volna helyesen, mert ha a válságot felülről mesterségesen növesztik, akkor az a rosszindulatú nagytőkét is elsodorhatja. Egész gazdasági életünk súlyos rögtön összetrombitáltattam embereimet és élükre állva, kirohantunk a város kanui- ból . . . Ah, barátaim, micsoda kudarc ... Pusztán embereim gyávaságának köszönhettem, hogy valamennyiünket le nem kaszaboltak, mert ezek, látva siralmas helyzetünket, ész nélkül menekültek vissza a védő falak mögé . . . Mit tehettem volna . . . magam is utánuk száguldtam, átkozva van der Velde őrnagyot, ki készakarva félrevezetett hamis haditervével s a rossz helyre tűzött zászlócskákkal, e kudarcot szerezte számomra. Már késő éjszaka volt, mikor visszatértem lakásomra. Szolgáim mind aludtak s nem tartottam szükségesnek felébreszteni őket, hogy azon melegében elbeszéljem siralmas kalandom. Lábujhegyen osontam be s meglepve láttam, hogy dolgozó szobámból világosság szűrődik elő. Kíváncsian, ki vir- raszthat ily későn, a kulcslyukhoz lopództam és betekintettem . . . Elragadó látvány tárult szemeim elé ... Leila csábitó pongyolában, a tükör előtt állt és bájos arcfintorokat vágott saját kápválságban van. Ezt tagadni már csak azért sem lehet, mert napról-napra híreket olvasunk arról, hogy legtekintélyesebb kereskedőink és vállalataink fizetési nehézségekkel küzdenek. A nagybankok rövidlátó politikája és szük- keblüsége sem nézheti tétlenül továbbra azt az állapotot, hanem, ha rendkívüli eszközökkel is a veszélyeztetett ipar és kereskedelem segítségére kell sietnie! jfrónika. (A parazita asszony.) Amióta a nőemancipáció kinőtt a gyermeksorból s a feminizmus zászlaja alatt több kevesebb'sikert ért el küzdelmeiben, a gyöngébb nem szellemi amazonjai uton-utfélen hangosan hirdetik, hogy nekik eszük ágába sincs a férfi ellen küzdeni s vele szemben mindössze az elkerülhetetlen védekezésre szorítkoznak. Sőt újabban egyre többen hangoztatják azt a meggyőződésüket, hogy a feminista harc tulajdonképen a nő ellen irányul, a semittevő parazita asszony ellen, aki abban a hitben él, hogy ha a férfi a teremtés koronája, az asszony csak a drágakő lehet benne s egyetlen hivatása ragyogni, ékeskedni. S amikor a feminizmus ez ellen harcol, joggal számíthat — úgy vélik — a férfi támogatására, hiszen az ilyen asszonyt legjobban a férfi sínyli meg, egy papucs alatt nyögő, keserves életen keresztül. A toll hegyével küzdő feministák közül legelőször egy hires amerikai szociológus, hívta föl a társadalom figyelmét a semittevő, tunya asszony életére. Kitűnő munkája ugyancsak nagy feltűnést keltett annak idején azzal a merész kijelentéssel, hogy egyedül a homo sapiens nőnemű képviselője volt képes annyira a párja nyakára nőni, hogy a két nem sexuális viszonya gazdasági problémák nélkül el nem képzelhető. Ebben a könyvében bizonyítgatta azt is, hogy a feleség sem a háztartás körül teljesített munkájával, sem családanyai szerepével nem szerez magának jogot arra a becéző gondoskodásra, amelyet a férj részéről nemcsak elvár, hanem meg is követel. Ezen iró az aszalásának . . . Hajába számtalan kis tüt tűzdelt, amelyek, első percben úgy láttam, tarka virágokkal voltak ékesítve. Igazán kedves volt ... De mikor jobban odatekintettem, a vér szinte megfagyott ereimben . . . Akkor láttam csak, hogy a tűpárna, melyből tarka- fejű tűit előszedi, az őrnagy által küldött haditerv volt . . . Rettenetes gyanú fogott el. Kőszakarva zajt ütöttem az ajtó mögött. Ekkor Leila ijedt gyorsasággal kiszedte hajdiszét és sebtiben, ahogy épen a kezeiigyébe esett, visszatüédelte a kis kartonlapra. Minden kétség tovaszállt. Délben is bizonyára igy cselekedett, mikor egy órára magára hagytam. S én a derék van der Veidet átkoztam, aki pedig a legkitűnőbb tudósításokat küldte számomra s akinek lelkiismeretes munkáját ez a kis liiu asszonyi állat tönkretette . . . Mit tehettem volna . . . Ha rátámadok, az már nem hozza helyre baklövésem s ha már egy ilyen gonosz napot éltem át . . . nem akartam még egy rossz éjszakával is tetőzni . . . hallgattam hát! . . . Gérard Brigant.-g=qszony teljes gazdasági függetlenségét hirdeti, amelynek semmi köze sincs a feleség gondjához és a hitves szerelméhez s a társadalom fejlődésének valóságos kerékkötője az az asszony, aki csak asszony és nem több ennél. Ha azonban az amerikai feminista már tiz évvel ezelőtt igy irt, egy jónevü angol kollégája még energikusakban követeli meg a produktiv munkát az asszony részéről. Müvében valóságos pestises veszedelemnek , mondja a modern életnek azt a ferdeségét, hogy a jómódban élő asszony igen-sokszor csak a személyi kultuszát tekinti föladatának s fonák egoizmusával az élet minden terhét a férfi nyakába sózza. Bizony, elmúlt az a régi jó idő, amikor az asszony sütött, főzött, varrt és gyermeket nevelt akkor is, ha nem lett volna kénytelen vele. Manapság csak a szegény asszony teszi meg azt, az is csak azért, mert nincs, akire bízza a dolgát. Aki azonban csak egy egy kicsit is jobb módban él, dadát, szobalányt, szakácsnőt és nevelőnőt fogad s ő maga nagy gonddal ápolja a — bőrét. A modern asszony jól tudja, hogy a huszadik században nem mennyiség, hanem minőség szerint értékelik az embert s ezért nem nagy dicsőséget lát abban, hogy a hazának minél több katonát neveljen. Ezt annál kevésbé tartja szükségesnek, mert olvasott róla, hogy a halandóság a tudomány fejlődésével egyre csökken s azt is tapasztalta, hogy a nevelés épp úgy megdrágult, mint az élet. Sűrűn citálja Malthust s a bő gyermekáldást a szegénység forrásának tekinti. E fölvilágosodott csoporttal szemben ott látjuk éles ellentétként a proletár-asszonyt, aki halálra dolgozza magát a gyermekéért.. Ha e két véglet közt tátongó szörnyű űrt át akarja hidalni a társadalom, nem tűrheti szó nélkül, hogy a felsőbb osztályok asszonya csak önmagának, a divatnak ős az élet örömeinek éljen. A parazita asszony az egész emberiségnek a veszedelme, a csak asszony halált okozó mikroba a szociális organizmus testében, amelytől szabadulni kell. Rámutathatunk a görög, római és perzsa nők példájára, amely szomorú bizonysága volt annak az örök igazságnak, hogy a tunyaság szüli a bűnt, a bűn rontja az erkölcsöt s az erkölcstelenség ássa meg a sírját a nemzeti nagyságnak. A házasságot az eskü csak a világ szemében teszi törvényessé, igazán szent szövetséggé azonban csak úgy lehet, ha az asszony felülemelkedve a szerelmes élettárs szerepén, produktiv munkával hoz áldást a családi életre. A munka az alfája és az ómegája a probléma megoldásának s ha a társadalom józan egoizmusával igazán szivén hordja a szegény ügyet, minden alkalommal és mindenütt követelnie kell, hogy minden asszony dolgozzék. A feminizmus legjobb segitőtőrsa az egészséges szociálpolitikának s ennek hirdetői nem önző célokból küzdenek a maguk igazáért. Amit ők követelnek, nem is annyira jog, mint inkább kötelesség, mert a férfi lovagias támogatásáért édes-kevés jutalom a dolce far niente csillogó keretébe illeszkedő szerelem. Ez a szerep nemcsak a férfira lealázó, hanem az asszonyra is, akinek az értékét sokkal jobban meg lehet mérni a munkájával, mint a szépségével. Nem föltétlenül szükséges, hogy minden asszony kenyérkereső munkát végezzen, de vegye ki a részét a szociális munkából, mint háziasszony, mint anya, vagy mint jótékony munkaközvetítő; legyen szép, legyen jó, legyen szerelmes, mosolygó asszony, csak — parazita ne legyen soha se. Epsylon' fest és vegyileg tisztit mindennemű ruhát kifogástalanul a leg- II If ül«/ jutányosabb árak mellett. DEBRECEN. TE* gyár és fóüzlet: jr®. w* Telefon 701. ny János-atca tű. sz. Telefon 701. Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan eszközöltetnek. □ Fiók-üzlet: nyíregyháza, Vay Ádám-utca 5. szám.
