Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-07-19 / 29. szám
Vli. évfolyam Mátészalka, 1912. július 19 29. szám és Viöéke Társadalmi és közgazdasági hetilap. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK KI'fATALOS KÖZLÖNYE. ^ MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Kisiparosaink védelme. A népek milliói szenvednek az anyagi gondok terhe alatt. Kiszipolyozzák, kizsákmányolják munkaerejüket s oly silányan fizetik őket, hogy örökös nyomoruságban sínylődnek. A szinte elviselhetlenné váltnyomás ellen természetszerűen védekezniük kell. A munkások összeállanak, védés dac szövetséget kötnek s igy néha- néha sikerül nekik, hogy sorsukon valamicskét lendítsenek. A tőke emberei is rég felismerték a szervezkedésben rejlő nagy erőt, melyet szenvedőlegesen ők is nem ritkán éreznek. Következésképpen ők is szervezkednek. De szervezkednek a szellemi munkások is, hivatalnokok, tanárok, tanítók, orvosok egyaránt igyekeznek helyzetűket javítani. Csak a kisiparosok kilenc tized- része áll védtelenül a nagy életharc közepette. A kisiparosok még nem ocsúdtak fel abból a lethargiából, amelybe a sors csapása altatta őket. Nem ismerik fel helyzetűk reménytelenségét, melyre főleg szervezetlenségük kárhoztatja őket. Már az igaz, hogy bajaikat szervezkedéssel sem orvosolhatnák gyökeresen, de legalább any- nyira javítanának rajtuk, hogy helyzetűk türhetőbbé válnék. Előbbi években csak oly iparosnál vásároltak vagy rendeltek, kihez a vevőnek, rendelőnek bizalma volt, kiről tudták, hogy tisztességesen kiszolgál. Másrészt minden tisztességes iparos méltóságán alulinak találta, hogy iparostársától olcsóbb kínálással elcsalja a vevőket. Mindenki akar élni. Sem többet kérni, sem pedig a készítményeket elkótyavetyélni, ez volt előbb s ennek kellene ma is lennie minden tisztességes kézműves alapelvének. Sajnos, a viszonyok megváltoztak. Ma már futkosnak a vevők és rendelők után és oly árakon szállítanak a kisiparosok, melyek mellett lehetetlen, hogy megtalálja a mesterember számláját s ezért ha nem akar tönkremenni, a veszendőbe menő keresetet más munkánál kell pótolnia. Ez kétségtelenül tisztességtelen verseny, mely ellen erélyes seggel síkra kell szállani. Ily tisztességtelen üzletvezetés alatt a nagyobb üzletek és gyári vállalatok is szenvednek. A nagy üzemek tehát egyezségeket kötnek, kartellre lépnek, vagy trösztöket alakítanak, ami mellett nagyon jól járnak. A kis kézművesek, akik még ez egyezségek következtében drágábban kénytelenek vásárolni a nyers anyagot, ennek dacára is nyomják az árakat s ezáltal nemcsak maguknak ártanak, de rossz hírbe keverik iparukat is. Ennek pedig abban rejlik az oka, hogy a legtöbb iparos nem tud számolni. Ha a számításaiknál csak a munkaidőt vagy csekély hasznot vesznek figyelembe, hogy megélhessenek, miből akarják fedezni adójukat és a ma bizonyára nem jelentéktelen üzleti költségeket, honnan akarják szerezni a szükséges pénzt uj szerszámokra, melyeket nélkülözni nem lehet ? Innen ered, hogy kötelezettségeiknek eleget nem tehetnek ős csakhamar tönkremennek. Ha a nagyiparosok egyezmények által kölcsönösen megvédik egymást, miért ne volna ez lehetséges kisebb vállalatoknál is, a kisiparnál ? Ehhez a törvényes alapon nyugvó szövetkezetek is alkalmat szolgáltatnak. A szervezkedést indokolttá teszik a más kereseti osztályok tömörülései is, a munkások, tisztviselők, gazdászok szervezkedései és a nagyipar és a Kinek van szüksége esernyőre? Künn zuhog az eső ; a szobában a szürkület homályos fénye. Előttem egy csomó szines himzőpamut, amelylyel még néhány virágot akartam selyemre hímezni, mielőtt beállt az est. De nem! Elég volt mára a munka. Az estét ismerős család körében akarom eltölteni, vig csevegéssel. Hiszen ma van a születésnapom s noha rokonaim közül senkisem lakik itt a városban, mégis szórakozást akarok találni. Nyájas emberek, vig kedélyű gyermekek után vágyódom. Mintha a sarokban álló esernyőm is helyeslőleg bólintana. Igaz is! Most jut eszembe, hogy amikor nyáron odahaza időztem, mamám és testvéreim előtt annak a kívánságnak adtam kifejezést, bárha csinos uj esernyőm volna. Ha most egyikök emlékeznék e kívánságomra és esernyőt küldene ? S én csak e héten vásároltam egyet! íme fogantyújának sárkányfeje kárörvendve vigyorog reám, mintha mondani akarná: „Miért nem Írtad meg, hogy megvettél?“ Kopogtatnak . . . Tessék! . . . A levél- hordó lép be, postai értesítéseket hoz . . . Mamától . . . Ahá, ez a születésnapi ajándék ! . . . Kató, sies^^^j^^^ra^H^zza el a csomagot! ... Az Isten szerelméért! Meddig tart, mig ez a leány leveti a papucsait ős felveszi cipőit! Mily lomhán vánszorog le a lépcsőkön . . . Most a házmesternével tereferél . . . Már félórája, hogy elment . . . Régen itt lehetne már . . . Végre megjön.. . Milyen hosszú csomagot hoz . . . Ugyan mi lehet benne? . . . Hol az olló? . . . Valóban, most nem volna türelmem a csomagolást képező zsineget nyugodtan lebontani! Nehány merész vágás és láthatóvá válik egy hosszúkás papircsomagban elhelyezett tárgy és egy levélke. Előbb el kell olvasnom a kedves levelet. Mama kezeirása. Amit csak egy gyengéd anyai szív kívánhat, mind kimosolyog a drága sorokból. Azután azt Írja mama, többi közt, hogy szívesen fogadjam az „esernyőt“, melyet azért küld, mivel nemsokára beáll az esős időjárás és akkor majd hasznát vehetem. A csomagban néhány kisebb tárgy volt, miket nővéreim küldtek, meg az elmaradhatatlan sütemény, melyet senki oly jól elkészíteni nem tud, mint édesanyám. S milyen remek esernyő! . . . Szegény mama! . . . Mennyire takarékoskodhatott háztartási pénzével, hogy ilyen értékes esernyőt küldhes- sen nekem s énnekem . . . nem volt rá szükségem 1 S ennek csak magam vagyok az oka. Kopogtatnak! . . . Tessék! . . . Megint a levőlhordó ... A délutáni vonattal három csomag érkezett részemre. „Kató, fusson megint a postára és hozza el a küldeményeket!“ Egy csomagot Terka nőni küld, a másik Károly bátyámtól, a harmadik öcsémtől, Ottótól való ! . . . A kedves fiuk! Nem feledkeztek meg rólam. És Terka néni! Nem emlékezem, hogy évek óta valamit ajándékozott volna nekem. Kató megjött és elhozta a csomagokat, melyeknek alakja olyannyira hasonlított a mama csomagjáéhoz. Szivem hangosan dobogott . . . Nem, nem! Lehetetlen, hogy mindannyian ugyanazt gondolták volna ! Lássuk csak! Legelőször, mint legritkább jelenség, Terka néni csomagja lesz kibontva. Épp oly titokzatos hosszú tárgy, fent egy levél. „Kedves húgom! Minthogy említetted, hogy uj esernyőt kívánsz magadnak, iine, küldök egyet. Persze, az ernyő nem selyemből való, ha azonban megütöm a főnyereményt, értékesebb ajándékkal foglak meglepni. Fogadd szerencsekivánataimat születésnapodra ! Teréz.“ Terka néni ugyanis mindent, amit igér, a főnyereménytől teszi függővé. Kissé félénVan szerencsém értesíteni an.ő.hölgyközönsőget, hogy divatáru üzletemben a mai naptól t/^jlonnlA készítését vezettem be és azpk a legújabb divat szerint a legizlésesebb kezdve **01 KdldjJUK kivitelben lesznek készítve. Állandó raktár valódi modell női-, leány-, gyermek- és gyászkalapokban. Átalakítások és igazítások azonnal eszközöltetnek. .......................— A n. é. hölgyközönség b. pártfogását kérve vagyok tisztelettel SCHWARTZ JENŐ férfi- és női divatáruháza a „Kalap-királyhoz“ MÁTÉSZALKA. Értesítés!
