Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-06-21 / 25. szám

VII. évfolyam. Mátészalka, 1912. junius 21. 25. szám. % ßP S| W ü 1|| Társadalmi és közgazdasági hetilap. m f Éj JF A MÁTÉSZALK AI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK fÉ^^Ni %/ II 0E! hivatalos közlönye. sqs %JP W MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. jl társaság hátrányai. Az emberi nem nagyszerű fejlődé­sét első sorban a társulásnak köszön­heti. Amit egyenkint sohasem lehetett volna elérni, ezt közös akarattal és munkával — egymással társulva — fényesen sikerült. A társulás fényol­dalait azonban sok makula homályo- sitja el. Közismert dolog, hogy a társaság — bármily nemű, korú és rangú egyéb­ként — növeli a rosszra való hajlan­dóságnak azt a kisebb-nagyobb mér­tékét, mely titkon ott lappang mind­nyájunkban, mint a parázs a hamu alatt. Nézzük például a gyermekeket: akkor legrosszabbak és legkegyetle­nebbek, ha többen vannak együtt. A kissé merészebb csinyt, az apróbb tol- vajlásokat, a kertfalak megmászását, — amit egymagában egyikük se mert volna megcselekedni, sőt még csak tervezni sem, — olyankor viszik véghez, mikor nehányan vagy sokan vannak együtt. Mi magunk, meglett emberek is, kénytelenek vagyunk elismerni, hogyha van eset, amikor véteni tu­dunk a finomság, az emberség törvé­nyei ellen, ez csak olyankor van, ha többedmagunkkal vagyunk együtt: — mert ilyenkor feltámad bennünk a rossznak bátorsága és könnyedén Ítél­jük meg a helytelen tetteket, amiket, ha magunk vagyunk, semmiesetre sem követnénk el. Kinek nincsen gyerek — vagy serdülő suhanckorából oly emléke, amely megerősíti a most mon­dottakat ? . . . „Hol az a férfiú,“ — kérdezi Szent Ágoston a vallomásaiban, — „aki nem emlékszik, hogy társaival — és pedig csupán azért, mert velük volt — olyan csínyeket követett el, amelyek határosak voltak a bűnnel vagy egyenesen gazságok is voltak?!“ Elég, ha a társaságban, gyüleke­zetben csak egyetlen egy rossz van: — legott akadnak tanítványai, utánzói. Az emberek példák és nem okoskodá­sok után igazodnak, még pedig legin­kább a rossz példák után. A rothadt alma rontja megjij^mgészsőgeset is : és sohasem volt ra példa,' hogy az egészségesek megjavították volna a rothadtak A rossz mikrobájának vég- hetetlenül nagyobb expanzív hatalma van, mint a jó mikrobájának, — föl­téve, hogy ilyen is van: mert ámbár, fájdalom, nagyon is jól tudjuk, hogy igen sok betegség ragályos, — soha senkisem bizonyította be, hogy az egészség is az. Sokkal könnyebb megbetegedni, mint meggyógyulni a szuggesztió utján. Következésképpen sokkal könnyebb elerkölestelenedni a társaságban, mint megszilárdítani jellemünket: — még pedig annál inkább, mert az er­kölcsi korrupció majdnem mindig az anyagi haszon erős ingerével csábit. Az a kevés, aki épen marad ebben a morális pestisben, mit sem tehet a baj meggátlására vagy megszünteté­sére. Ritkán lesznek vádlókká, mert a jók rendesen szánakozó szivüek, sőt — fájdalom! — sok esetben gyávák is. S ennek a gyávaságnak az az erény a forrása, hogy szánja a nyomorulta­kat. Magáról vetvén másokra, elkép­zeli és szinte átérzi a fájdalmat és megaláztatást, amit a gonosz érezne, ha leálcáznak; s visszariadva ettől, nem meri a gaznak arcába vágni a gazságát! Ennek az a következménye, hogy a jók elnézésükkel, hallgatásukkal Az ujfajia párbaj. (Folytatás.) — Doktor nagysád —- szóltam, belépve a szobájába — Csepressy Béla ur ügyében bátorkodtunk e szentély küszöbét átlépni. Reméljük, hogy számítani kegyeskedett az idejövetelünkre. — Uraim, a becsület mindnyájunkat emberré tesz. Remélem tehát, hogy az ellen­felem önmagáméhoz hasonló erénynyel ren­delkezik. Elfogadta-e ajánlatomat? — kér­dezte a nődoktor s arca egy bosszúálló an­gyaléhoz hasonlított. És oly szép a hölgy e pillanatban. — Bocsánatot kérünk, nagysád, mert mi más ügyben kerestük fel. A doktorka kíváncsian tekintett felénk. Folytattam: — Mi, mint szeretett barátunk Csep­ressy ur megbízottai, tisztelettel bátorkodunk e köztiszteletnek és becsülésnek örvendő ne­mes ifjú számára kezét és szivét megkérni. Hajlandó volna-e barátunk forró vágyát tel­jesíteni és őt szivével és szerelmével meg­ajándékozni ? Várhegyi Kornélia arca liliomfehérré változott. Mindenre inkább, csak erre nem volt elkészülve. Pillanat múlva erőtlenül ha­nyatlott e férfitermészetü leányka a közeli zsöllyeszékbe és ajka alig hallhatóan sut­togta : — Győzött . . . kérem, mondják meg neki, . . . hogy . . . igenis ... az övé leszek. Mikor ezzel az üzenettel Béla lakására jöttünk, a jámbor fiú máris valami végren­deletfajta aktákat fabrikált. — Nos, meddig szabad még élveznem az élet örömeit? Hány napot engedélyezett bájos ellenfelem? — kérdezte lázas kíván­csisággal. — Nem többet, mint amennyi bűneid meggyőnására elégséges — feleltem és a ki­törő kacagásomat egy tüsszentésbe fojtottam belé. — Gyanítottam, hogy ő lesz a győztes — mondá Béla levertem — Egy óra múlva az afférednek immár befejezettnek kell lennie, azért készülj fel gyorsan, mert drága minden perc.* Béla halotthalvány lett kijelentésemre. — Tehát oly gyorsan, fiatalon megkell válnom az élettől ? — Nyugodjál bele a végzet akaratába — vigasztaltam. Ezután sző nélkül felöltözött ünnepi ruhába és velünk jött. — De én istenem, hát hová visztek még ? — kérdezte, mikor egy bérkocsiba fog­laltunk helyet. — A gyóntató szék felé. Azután szabad szárnyra eresztünk. Várhegyi Kornélia lakásához értünk. Karöltve felvezettük Bélát a nődoktor szo­bájába. Béla élőhalotthoz hasonlított e pilla­natban. És elképzelhető, mennyire meg volt lepve fiatal művészünk, mikor Várhegyi Kor­néliát, mint menyasszonyát mutattuk be neki. — Istenem, tehát való volna? —sóhaj­tott fel, mikor megfogván a bájos doktorka selyempuha kacsóját, egy forró csőkot lehelt reá. ^ És Kornélia nem szólt semmit. Szép szemeit földre szegezte és parányi kezét .hosszan-hosszan felejtve hagyta Béla ke­zében. S mikor keze az ifjúéból kikerült, ujján szép jegygyűrű ékeskedett. Értesítés! SCHWARTZ JENŐ férfi­Van szerencsém értesíteni a n. é. hölgyközönséget, hogy divatáru üzletemben a mai naptól készítését vezettem be és azok a legújabb divat szerint a legizlésesebb kezdve Nvl KdldJJUK kivitelben lesznek készítve. Állandó raktár valódi modell női-, leány-, gyer­mek- és gyászkalapokban. Átalakítások és igazítások azonnal eszközöltetnek. ----------- , = A n. é. hölgyközönség b. pártfogását kérve vagyok tisztelettel és női divatáruháza a „Kalap-királyhoz“ MÁTÉSZALKA. gram

Next

/
Thumbnails
Contents