Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-06-08 / 23. szám
2-ik oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 23-ik szám sorsán, de egyénileg gyenge magyarok lévén, hiányzik bennünk az ezek iránti érzék és erély; megsinyli persze a társadalom, sínyli az állam is, amelynek mindegyikünk egy-egy múlandó atomj a. Jegyzők országos tanácskozása. A magyarországi körjegyzők, községi és segédjegyzők anyagi helyzetük javítására kétnapos kongresszust hívtak össze, amely Budapesten, a városligeti Iparcsarnokban tartatott meg. Ismeretesek azok a küzdelmek, amelyeket az ország derék jegyzői kara már esztendők óta folytat, hogy munkálkodása idején nyugodtabb megélhetést, a nyugalombavonulás után pedig biztosított öregséget élvezhessen. Ennek a küzdelemnek csak elvétve lehetett egy-egy etapejáról hallani, egy-egy memorandum, apró körzetek gyűléseinek határozatai alakjában. A jelen nagygyűlés az első alkalom arra, hogy a jegyzői kar hatalmas demonstrációt rendezzen érdekei mellett. Négyezer ember gyűlt össze, hogy a napirend fontos pontjaihoz: az anyagi helyzet javításához, a nyugdíjügy rendezéséhez, a jegyzők közjogi helyzetének megjavításához, a jegyzői munkaerő szaporításához és végül a fegyelmi törvény és a szolgálati pragmatika modern viszonyokhoz való megjavításához szólhasson és az egységes tömeg erejével demonstrálhasson érdekei mellett. * A jegyzők kongresszusán az ütköző pontok egyike: a jegyzők árváinak a javára rendezett sorsjáték, a melynek panamáját annak idején az „Est“ leplezte le. Akkor az elnökség sajtópert Ígért be cikkeink miatt s miután ez Ígéretnek záros határideje veszedelmesen közeledik, a kongresz- szus tagjait kötelességünk tájékoztatni, hogy ezt a sajtópert az egylet elnöksége mindmáig be nem adta. Talán lesz valaki a jegyzők között, aki e miatt az elnökséget kérdőre vonja, mert fontos közérdek az, hogy ez a csúnya sorsjegybotrány megtorlatla- nul ne maradhasson, még akkor sem, ha az, a ki magában az egyesület kebelében fellépett ellene: időközben — tényekkel nem ismertethető okból — megoldotta is a kereket. A küldöttek. A városligeti Iparcsarnok környéke már korán reggel rendkívül népes volt: kettős rendekbe sorakozva jöttek a jegyzők a csarnok felé vezető kígyózó ösvényeken, szépen, rendben, mint az iskolásgyermekek. Soraikban képviselve voltak a régi magyar regényekből ismert jegyzők összes típusai: a cilinderes, előkelő, zsakettes, külföldi műveltségű européertől kezdve, az árvalányhajjal ékesített kalapu, zsinóros zekébe öltözött nagybajuszai magyar űrig. Külsőleg abban egyeztek meg mindannyian, hogy díszes email- jelvényt viseltek keblükön, amelyen vörös mezőben egy tollat ragadó sas ékeskedig s körülötte ez a felírás van: „Jegyzőnagy gyűlés 1912.“ A hangulat, mig az elnöki emelvényen egy jegyző abc-sorrendben hívj a fel a vármegyék küldötteit, meglehetősen izgatott. Nemcsak a napirenden levő tárgy fontossága foglalkoztatja a kedélyeket, hanem személyi motívumok is. A gyűlés vezetését ugyanis- Uszkay Bálint, a jegyzőegyesület elnöke helyett Morvay János mezőkövesdi főjegyző vállalta, a jegyzői tisztet pedig terv szerint Brüller János ságvári jegyző látja el. Ezek a jelölések nem találnak általános tetszésre, bár az ellenzék kisszámú, erélytelen és igy hamar lecsillapítható. Négyezren a parlamentben. Féltizkor kezdődött meg a nagygyűlés, a Himnusz ünnepélyes hangjaival. Utána Morvay János elnök üdvözli a népes kongresszus tagjait. Szép beszédével utal a nagygyűlés fontos hivatására és a napirend tárgyainak életbevágó jelentőségeire. Beszéde végén felszólítja a nagygyűlést, hogy táviratot intézzenek a királyhoz. Sokan várták azt is, hogy az elnök megnyitójában indítványozni fogja, hogy a naggyülés deputáeiót menesz- szen a miniszterelnökhöz és rendkívül sokan voltak, a kik a mellett kardoskodtak, hogy a nagygyűlés mind a négyezer tagja vonuljon be a parlamentbe. Ennek a tervnek a keresztiil- vihetetlensége azonban hamarosan kiderült és ilyenformán, legalább az elnöki megnyitóból, elmaradt a deputációmenesztés indítványa is. * Az elnöki emelvény alatt nemzeti- szinü drapériával díszített előadói széket ezután Jászberényi Miklós foglalta el, aki községi jegyzők anyagi helyzetéről tartott hosszabb beszédet és a javítás módozatairól tett propo- ziciókat. A mai napirend pontjaihoz több mint negyven szónok iratkozott fel. Ilyen körülmények között valószínű, hogy az ülés késő estig tart. Étrendi szabályok. Éppenséggel nem közömbös, miként étkezünk, minthogy ettől függ egészségi állapotunk; ezért ajánljuk mindenki figyelmébe az itt következő étkezési szabályokat: Sohasem együnk szórakozásból, hanem csak ha igazán éhesek vagyunk. Ne fogyasszuk mohón az ételeket, hanem Szenteljünk az étkezésnek elegendő időt, persze, hiszen nem kell ám Amália őnagy ságának mindent tudni. De hát hova is menjen? Legjobb lesz Balatonfüredre, a szellemi és vagyoni arisztokrácia, a tudomány és művészet üdüllő helyére. Ah, mily pompás gondolat! Hej, azok a művésznők, azok az érdekes asszonykák ! Ha egypárral megismerkedhetnék, nem adná sokért! Rögtön határozott. A legközelebbi vasút hálózati gócponton átszállt egy másik vonatra s boldogan repült Balatonfüred felé. Alkonyaikor érkezett meg, a fürdő- közönség éppen sétáját végezte. Gyönyörű volt a látvány. A szebbnél-szebb hölgyecs- kékből állő csoportok, férfiakkal tarkázva, ott rajzoltak előtte s az a sok pajkos karvaj vidám enyelgés, amely messziről kellemes vibrálással zsongott füleihez, egészen elká- bitotta. Örült, hogy idejött. Elhelyezkedett egy szállóban. Néhány perc múlva megismerkedett egy bácskai fiúval, Vucsetics Miloráddal. Vidám, könnyü- vérü bohémgyerek, aki elkövette ifjabb korában azt a tréfát, hogy egy komédiástrupp kocsiján utazó hölgy után gyalogszerrel megtett hamarosan hárem mértföldet, csakhogy utolérhesse. Akkor tűnt ki aztán, mikor utolérte, hogy viaszkből volt az istenadta ! Hozzácsatlakozott, hiszen Vucsetics ur valamennyi hölgyet ismerte s igy Vajas ur is igen sokkal kerülhetett ismeretségbe. Hogy miképpen teltek napjai, azt derűs homloka legjobban megtudná mondani. Az a sok iró, művész, tudományszomjas és szellemes nő egészen elbájolta. Igen-igen le volt kötelezve Vucsetics ur iránt, akivel különben már második kocintás alkalmával pertu lett. Mindennel meg volt elégedve, csak azzal nem, hogy mindezideig nem volt semminemű kalandja. Pedig igen-igen vágyódott utána. Egy fürtösfejü eleven asszonyka, aki úgy csicsereg, mint a madár és egy — légyott. Ah, mily nagyszerű lenne ! Amig igy elmélkedik, Milorád barátja nyit be hozzá nagy zajjal s aztán nem várva semmi kinálást, beleveti magát egy székbe s azonnal elkezdi lelkesülten: — Ah, mily pompás, mily isteni asz- szonyka. Ma érkezett. Az öcscse kisérte, de az ismét visszament. Most magányosan van, minden kiséret nélkül, egyedül. Te barátom, ha ... itt aztán elakadt, de Vajas ur kiegészítette a gondolatot. . . hátha, hátha egy kaland . . . s még hozzá, ha a barátja orra elől halászná el! Nem volt nyugta, ő meg akarja ismerni azt az isteni asszonykát, mutassa be neki az ő kedves barátja. Ideges léptekkel mentek ki az óriási terrasszra, hol távol egy magányos hölgy ült, háttal fordulva feléjük. Közeledtek. Szépen vált ki az idegen hölgy alakja, csinos termete az ismeretlenségből. Vajas ur meg nem állhatta, hogy meg ne jegyezze: — Pompás, nagyszerű! Hozzáléptek. A hölgy feléjük forduh Vajas ur meglepődik. Vucsetics ur készül bemutatni az ismeretleneket, de Vajas ur megelőzi: — Feleségem — barátom! Gyorsan robog a vonat, de Vajas ur meg Amália őnagysága erősen türelmetlenkedik, hogy úgy mászik, mint a csiga. Gyor- san-gyorsan, minél hamarabb! Hová ? Hová, hát haza! Hogy otthon mit szóltak egymáshoz, arról hallgat a krónika, csak azt jegyezte föl, hogy nehány nappal később ismét együtt karózták a paradicsomot. Van szerencsém értesíteni an.é.hölgyközönséget, hogy divatáru üzletemben a mai naptól „ícj |#*al*ar»nl# készítését vezettem be és azok a legújabb divat szerint a legizlésesebb kezdve KaldjJUK kivitelben lesznek készítve. Állandó raktár valódi modell női-, leány-, gyermek- és gyászkalapokban. Átalakítások és igazítások azonnal eszközöltetnek. = A n. é. hölgyközönség b. pártfogását kérve vagyok tisztelettel SCHWARTZ JENŐ férfi- és női divatáruháza a „Kalap-királyhoz“ MÁTÉSZALKA.
