Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-05-31 / 22. szám
22-ik szám. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 3-ik oldal. az udvarról a kapitányviz, (legalább két hektoliter.) Praktikusan járunk el, ha a kertet estenként a kapitányvizből locsolhatjuk, mert erre a célra az állott viz alkalmasabb és a kiürült edényeket mindjárt megtölthetjük friss vízzel. így mindig lesz locsoláshoz való állott vizünk és egyben kapitányvizünk. * Junius hóban már be lehet adni a jegyzői hivatalokban az adóköteles és adómentes fegyverekre vonatkozó bejelentéseket. A szatmárvármegyei m. kir. adóhivatali tisztviselők évi közgyűlése. A m. kir. adóhivatali tisztviselők országos egyesületének szatmárvármegyei szervezete folyó év május 27-én, pünkösd másodnapján tartotta meg évi rendes közgyűlését Nagybányán, délelőtt 10 órakor, a m kir. adóhivatal helyiségeiben. Szeless Albert szatmári m. kir. adótárnok, mint elnök szeretetteljes szavakkal üdvözölvén a megjelenteket — a közgyűlés munkálkodására a jó Isten áldását kérve — azt megnyitotta. Máté Sándor mátészalkai ellenőr-titkár a megjelenésben hivatalos okok miatt gátolva lévén, az általa szerkesztett csinos, lendületes s tartalmas titkári jelentést az egyesület, illetve a szervezet munkálkodásáról és törekvéseiről Mikcsa János nagykárolyi főtiszt, választmányi tag olvasta fel. Renc Antal nagykárolyi tiszt, köri pénztárnok jelentése szerint készpénzmaradvány volt 32 K 09 fillér. A számadás szép rendben találtatván, nevezettnek a felmentvény megadatott. Tárgyaltatott a hivatalos órák egyöntetű szabályozása és a szabadságidő kérdése. Mikcsa János előadása és Sziics Károly nagybányai adőtárnok tárgyilagos hozzászólása után elhatározta a közgyűlés, hogy mindkét tárgyban felír az országos egyesülethez, a magas minisztériumhoz való kérvé- nyezés céljából. Addig is azonban a hivatalos órák szabályozása iránt sürgős kérvényt nyújtott be, illetve küldött el postán Plachy Gyula kir. tanácsos pénzügyigazgató úrhoz s e kérvénynek — ismerve az igazgató ur jó szivét — a közgyűlés véleménye szerint, sikeres, jő eredménye lesz. folytattam a „miatyánkot“, hogy: „add meg a mindennapi . . . bűneinket . . . “, mely tévedésemet észrevéve és gyorsan helyreigazítani akarva, hirtelen folytattam: „a mi mindennapi vétkeinket add meg minekünk ma . . . “ aztán az ég tudja, minden bolondot ! . . . Irtózatos zavaromban és kínomban, mint a vizbefullő, ki a szalmaszálhoz is kap; az anyókák felé tekintettem, hátha megsúgja valaki és megadja a fonalat a folytatásra, de óh, átkozott végzet; most már nem akarva is, minden hivőt káposztafejnek láttam! . . . Hogy, és hogy nem, úgy hiszem az öreg tisztelendő felsugására „amen“-t mondtam és lebotorkáltam a szószékről. Fejem égett, fülem zúgott, szemem ka- rikázott. S midőn a kimenő ének véget ért, rohantam haza, rögtön befogattam, az állomásra hajtattam, jegyet váltottam Budapestre és azóta a fővárosban vagyok elbújva az emberek ezrei közt, mint egy gonosztevő, búcsút mondva: katedrának, . . . Katicának. ▼ Többféle indítvány tárgyalása és elfogadása után Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyizazgatőt, Sándor Ignác nagyenyedi adótárnok, országos adókivatali egyesületi elnököt, a távollevő Máté Sándor köri titkár mátészalkai ellenőrt a közgyűlés táviratilag üdvözölte. Több tárgy nem lévén, elnök a közgyűlést berekesztette. Utána a Széchenyi- ligetbe sétáltak ki valamennyien. Ebéden Szűcs Károly vendégszerető házánál voltak a vidékiek s kedélyes beszélgetés után délután fél 4 órakor szívélyesen elbúcsúztak. Egy kellemesen eltöltött felleges, borult májusi nap emléke fűződik e gyűléshez. Megmutatták derék megyei adóhivatalnokaink hogy miképen kell a kartársi sze- retetet ápolni, éleszteni, lángra gyújtani, hogyan kell és szabad higgadt önuralommal tisztességes utón küzdeni a testület jogos kívánságai és becsületes törekvéseiért! Egy test, egy lélek volt az mind! Egy mindért, mind az összes pedig egyért, a köz javáért dolgozott! Legyen munkájuk — Isten áldásával — sikeres, eredménydus! Mikcsa János. ffázi boldogság. A házi boldogság alapja mindenesetre a megelégedettség. Az a kedély- derültség, mely az igaz, mélyen érzett megelégedettségből fakad, azokban a családi körökben lelhető fel, melyekben a háziasság maradandó otthont talált. Ezekben a háztartás rendezett. Valamennyi családtag törekszik egymást megörvendeztetni. A házastársak között gyöngéd a viszony, mely ama számos fájdalom által, amit közösen viseltek, még csak bensőbbé vált. Felkeresik ugyan a társaságokat és a nyilvános mulatságokat, de legjobban mégis csak otthon érzik magukat. Az ő jelmondatuk: »»Mindenütt jó, de legjobb otthon«. A házi boldogság nem függ rangtól és állástól és gazdagságtól. Gyakran található szegényebb sorsuaknál, inig a jómóduaknál kevésbbé gyakori. Amazoknál férj és feleség rendszerint jó- kedvüek és a legjobb egyetértésben élnek. Ha a férfi hazatér a munkájából, felesége örvendve, szívélyesen fogadja. A férj házias, mindig idején jön haza. És ha azután az egyszerű ételeket együttesen elfogyasztják és az asszony fejét ráhajtja szeretett urának vállára, úgy ez olyan kép, mely szivünket elragadtatással tölti el, oly kép, mely a boldog háziasság leghívebb kifejezője. Széjjelfoszlik azonban a háziasság boldogsága, ha a férj több örömet lel a korcsmában, a kártya mellett vagy tivornyázás közben, mig az asszony odahaza gyakran nem tudja, honnan vegyen kenyeret a maga és éhező gyermekei részére. A háziasság boldogsága menekül a büszke palotából, ha mindegyik házastárs más utón halad és aljas szenvedélyek kielégítésének hódol, egyik fél nincs megelégedve a másikkal és a megelégedettség általában oly fogalommá válik, melyet azelőtt ismertek ugyan, de most már most régen nélkülözni kell. _________ ~ A családi boldogság legszebb mintaképét a nazarethi nyugodalmas háziasságában lehet találni. Ott lakozik minden keresztény család ideálja, amelyet követni, minden házitüzhelyet alapítani akaró férfiúnak és nőnek kötelessége volna. Gazdagság nem boldogít, de az Isten által nekünk szánt sorssal való megelégedés az igazi boldogság. Némelykor úgy tetszik, hogy a szorgalom nem jár kellő sikerrel; hiszen sokan vannak, kik egész életükön át fáradoznak, anélkül, hogy zöld ágra vergődhetnének. Ily esetben a jó háziasszony a szegénységet valósággal felvidíthatja a családban, amennyiben övéinek megelégedettségével, csügge- detlenségével és Istenbe vetett bizodalmával tündöklő példa gyanánt ragyoghat. Ha kívánságok merülnek fel a gyermekek füle hallatára, akkor csak természetes, hogy az elégedetlenséget, a panaszokat és a vágyakozást ébresztik fel. De a jókedvű szegény meg van elégedve azzal a kevéssel, mit a Istentől nyert, mert tudja, hogy ahol legnagyobb a szükség, ott közel a segítség. Hány asszony van, aki türelemmel viseli a szegénységet és szükséget ura kedvéért; és ha egyszer erőt vesz rajtuk a gyengeség, úgy a csendes kis kamrácskában küzködnek meg vele s nem halmozzák el a férjet szemrehányásokkal és panaszokkal. Ez is a hősiesség egy neme, amelyről azonban keveset beszélnek a világban és melyet nem dicsőítenek érdeme szerint. HÍREK. Jegyzetek. A napi krónika riporterjei a valóság viharzó borzalmaiba és a fantázia piroslő színeibe mártott tollal adtak számot az emlékezetes csütörtök véres eseményeiről. És szidták a fosztogató, gyújtogató „hazátlanokat“ és dicsőítették a népjogok „hősies“ mártírjait, ami végre is egyre megy. Legalább a mi, az eseményeket megkövültén szemlélő, békés polgárok szempontjából. A napi kenyérért véres harcot vivő, dolgozó, verejtékező és szüntelen áldozatra kész polgárság szempontjából, mely nem titulázza magát pózoló álszerénységgel sansculott-nak és elvtárs-nak, de amely minden anyagi erejének megfeszítésével, igazi szemérmetessóg- gel, a külső, úri életmód tisztes megtartásáért küzd és magát meguraztatja. Az agyon- nyomoritott, száz sebből vérző, az állam- kaszszát adófilléreivel hűségesen megtöltő, minden társadalmi, kulturális jótékonysági és kigondolhatatlan címeken való megrobo- toltatását lelkesedve tűrő, minden nemes célra tributumával áldozatra kész polgárság, melynek vállait felülről, a felsőbb tízezrek ezért nőha-napján megveregetik, gyakrabban pedig nyomják, alatta pedig az alsóbb milliók rétegeinek kavargó, forrongó dübörgése megreszkedteti, megingatja a talajt. Ennek a polgárságnak nem volt oka a puskaropogáson és a revolverdörrenésen szent hevületre gerjedni, nem volt oka a tízezrek hatalma és az alsóbb milliók hatalmaskodása között az ő testén és vagyonának pusztításán keresztül rendezett erőpróbán töpren- geni, vagy lángra lobbanni ... A polgársá99 66 szálloda, étterein és kávéház Mátészalkán. minden vasárnap zene este. Teljesen újonnan építve és berendezve. Szolid és figyelmes kiszolgálás. Tisztelettel TATAY PÁL, vendéglős.
