Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-05-24 / 21. szám
2-ik oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 21-ik szám. sejtetik, fakasztják egy jobb jövő reményét. Alig néhány napja, egy májusi orkán süvitett az országon végig, fákat rázott ki tövestől, házfedeleket sepert le, palotákat remegtetett meg, mintha a természet figyelmeztetett volna bennünket arra, hogy milyen feszült, fülledt közöttünk a levegő. De az első napsugárra megváltozik minden. De a pünkösd uj reményt önt belénk. Mert úgy látszik immár, tengernyi könyünk sós árja megtermékenyítette küzdelmes életünk sivár, kavicsos talaját is, mert az áldott, az életadó, életfakasztó nap bűvös mosolya, sugár özönének pazarsága uj életre szólítja haldokló hitünket, újabb szárnyat kínál szárnyaszegett reményünknek. A községi képviselőtestület folyó hó 19-én délután 3 órakor gyűlést tartott. A gyűlés igen látogatott volt; főbb pontjai a tárgysorozatnak a. következők voltak : 1. Az aszfalt-ügyben utasította a képviselőtestület a főjegyzőt és elöljáróságot, hogy a szerződést Mércéi K. C. pozsonyi céggel kösse meg, amennyiben a vármegye az ezen tárgyban beadott felebbezéseket elutasította. Tehát legkésőbb junius hó folyamán megkezdik az aszfaltjárda építését. Megjegyezzük azonban, hogy a szenvedélyek a kérdés körül még nem csillapodtak le. Igen sokan a városatyák közül, kik a Helvey cég mellett foglaltak állást, azt állítják,hogy a pályanyertes pozsonyi cég nem magyar gyártmányú anyagokkal dolgozik, éppen azért — amennyiben ez szerződési feltételt is képez, éber figyelemmel fogják kisérni a a járda készítését és amennyiben ennek a feltételnek a cég nem felelne meg, megfogj ák akadályozni a munkát. Nagyon sajnálatosnak tartjuk, hogy a szenvedélyek a kérdéskörül még ma sem csillapodtak le és konstatáljuk, hogy egyes cégeknek lelkes képviselői vannak a képviselőtestületi tagok’között. 2. A birtokossági ügyek tárgyalása meglehetős izgalmasan folyt le. Kitűnt, hogy a birtokosság vagyonáról már évek óta nem nyújtottak be számadást és most néhány ezer korona deficit mutatkozik. Amennyiben az uj tisztikar nem oka a mulasztásoknak, a képviselőtestület akceptálta a deficitet, de a kamatok megfizetésében a régi vezetőséget marasztalta el. 3. A főjegyző jelenti, hogy a villanyfelszerelési munkálatokkal készen vannak és a gyártelep kész az átadásra. A képviselő- testület elhatározta, hogy az átvételhez egy szakértő mérnököt hiv meg. Ebben az ügyben több felszólalás történt és többen arról panaszkodtak, hogy egyes utcákon kevés a villanylámpa és igy gyenge a világítás. Pl. a Zöldfa-utcán és a Cinevégen a hídtól lejebb alig vannak lámpák. Erre többek felszólalása után elhatározták, hogy a kath. temetőnél lévő három lángot inkább azoknak az utcáknak adják, ahol panasz merült fel. Itt jegyezzük még meg, hogy erre a határozatra másnap a gyártelep és a város között levelezés indult meg, mely szerint a gyártelep rossz néven vette ezt a határozatot és felhozta azt, hogy ha a város a gyártelep mellett lévő térről a lámpákat elveszi, a gyártelep is élhet hasonló retorsiovaf mert iható vizet a városnak egyedül a gyári kút szolgáltat és elzárhatja azt a közhasználattól. Nem kell jellemeznünk a helyzetet, hogy milyen sajnálatos az, midőn két ilyen szerződő fél, mint a város és gyártelep ilyen szélsőséges álláspontra helyezkedtek egymással szemben. De még sajnálatosabb azon körülmény, hogy Mátészalkának, midőn már aszfaltja lesz és más szép tervek foglalkoztatják a a képviselőtestületet, nincsen csak egy kútja, melyben iható viz van és az is magáncég tulajdona. A vizmizériák megszüntetésére, mely elsőrendű közegészségügyi szükséglet semmit sem tesznek, hiába sürgetjük ezt és hiába foglalnak helyet a képviselőtestületben ez iránt a közszükséglet iránt érzékkel biró müveit emberek is. Ha a gyári kutat elzárják, amit nem hiszünk és az azzal való fenyegetőzést csak a felizgatott kedélyállapot szenvedélyes kitörésének tulajdonítjuk ; de ha elzárnák, akkor a lakosság a legveszélyesebb tífusz veszedelmének nézne elébe és ezért a felelősség mindazokat terhelné, kik többszöri figyelmeztetésünk dacára semmit sem tesznek a vizmizériák megszüntetésére. Színház után. Most, hogy eltávoztak a kedves bohém emberek, mint szorgalmas színházlátogató előtt, olyan furcsának tűnik fel ez a kis város, mintha több ezer ember elköltözött volna belőle . . . Már néhány éve lakom itt és megszokhattam ezt a szép kis mucsai életet nélkülük is. Meg is szoktam és láttam már jobb színészeket is, mint a milyenek idejönnek. De mégis az adott körülmények közt megfelelnek, hézagpótlók és mikor eltávoznak, megérzem távozásukat. Csunyábnak, kisebbnek látom ezt a kis várost, jobban észreveszem a hibáit is, melyek megnövekednek, mikor a színház, ez a kis kultúráiét kiköltözik belőle . . . Ezek a gondolatok csapnak meg, mikor távozásuk után egy nap délutánján az üres kávéházban ülök picolóm mellett és nem látom körülöttem őket. Eszembe jut az utolsó este, a bucsu-este, a mikor jól kibeszélgettem magam a directorral és azt mondtam neki, hogy mi már irtunk eleget róluk, beszéljen már ő is valamit a szálkái publikumról, hogy milyen benyomást tett rá stb. És megindult köztünk a diskurzus, melyet emlékül ide iktatok: — Hát mit mondjak magának legelőször, mint azt, hogy a mátészalkai közönség nagyon kedves. — Ez olyan conventionális szólásmód — feleltem — csalódik, ha azt hiszi, hogy ilyet vártam, ezt elmondja maga másutt is. — De hiszen van nekem kérem más megfigyelésen is. — Lássa ezt szeretem, no halljuk — T. i. a megfigyelésem az, hogy ebben a kis fészekben (bocsánat) a karzati közönség igen lelkes és sokkal nagyobb hétköznapokon is, mint más hasonló kis helyen szokott lenni, áldozatkészebb, sőt bátrabb is. Igen sok köztilök napról-napra előbbre tolakodott a színházban, kezdtek ülőhelyeket váltani, aztán előre jöttek az első sorokba, sőt később az első és oldal sorokba is váltottak jegyet. — Ez jó jelenség és utoljára is nem a hely teszi az embert, az nem teszi az embert előkelőbbé, a hol ül. Legfölebb mi megyünk hátrább, kiszorulunk és legföllebb egy-egy kelyhében, elragadtatással néztem annak finom tökéletes alkotását. Mellettem egy fényes kis bogár nagy küzdelmekkel mászott fel egy inogó fűszálon, de a fü hegyére érve csalódottan visszamászott és ismét más füvön kezdte meg sikertelen utazását. Megszántam a szegény magasba törekvő kis bogárkát, vékony vesszőt törtem s azon fü mellé támasztám, melyen a bogárka felfelé igyekezett; a bogárka a fü hegyéhez érve folytatta útját a pálcikán s én felemeltem a vessző segélyével egész a fa lombjáig, melyet csakhamar el is ért. Mily boldog lehetett a kis bogár, azt hívén, önerejéből jutott oly magasra; de váljon, nem érte-e el a nagyság átka? nem zuhant-e le? * Leültem aztán előbbi helyemre s elmerengve néztem a köröttem repkedő parányi tarka pilléket, melyek megittasodva a virágok csókjától mámorosán csapongtak egyikről a má- sikra, mohón élvezve egynapos életök gyönyörét, a verőfényes légben fényes kis legyek forogtak-keringtek, szédítő táncot járva. Méhecske röpködött szerelmes zümmögéssel körül egy virágot, mely vallomására bizalmasan tárja fel kelyhét s pár perc múlva kifosztva van, kelyhének mézét elrabolta az önző kis méhecske. Elnéztem aztán a nefelejtsel behintett patakpartot s úgy eltalálgattam, miért szeret a nefelejts vizek mellett tenyészni. Miért, miért? Kérdeztem gondolatban s a fü köröttem zizegett, a falevél susogott, mintha azt mondanák: oh ha te értenéd, mi tudjuk, mi elmondanánk neked! „Mondjátok el, mondjátok el!“ — kértem őket s vágyakozva, minden legkisebb nesz értelmét felfogni igyekezve, mohón figyeltem reájuk és csakugyan, mintha a halk susogásban volna némi rendszer, egyes szavakat veszek ki, majd tisztán hatolt fülembe a halk, érthető beszéd. Volt egyszer egy szegény özvegy asszony, aki olyan szegény volt, hogy alig tudta a mindennapi kenyerét megszerezni, de azért ő mégis gazdagnak érzé magát, mert volt egy drága kincse, meghalt férjének szerelmi záloga, egy szőke fürtü kicsiny gyermeke, ki szép volt és kék szemű, mint édesanyja; a kis fiú már öt éves volt, erőteljes és életrevaló s anyja annyiannyi szép reményt kötött hozzája, hogy majd ha nagyra neveli, mily jeles derék ember lesz majd belőle, kit mindenki tisztel s kit ő büszkén mondhat magáénak. E szép remények közt elfeledte, hogy mily nehéz sanyarú most élete; ha kis fiát csókolta, nem érzé a kimerültséget, melyet a súlyos munka okozott neki. Egy napon kis házikója előtt szorgalmasan dolgozott, miközben fiacskája vidoran szökdécselt körülte, az anya néha felveté szemét munkájáról s szivében tiszta gyönyör forrása fakadt, látva élőnk szép gyermekét: kicsi virágának, édes angyalának neÓvszerek, gummiáruk! Fényképészeti cikkek! Saját gyártmányú bőrkeztyiik, f> g g 1 [yg F |3 líí|7c/>f kettő koronától kaphatók v'“' 1 J 3 I kezfyii, kötszer és füzőgyárában betegápolási cikkek nagy raktárában Nyíregyházán, kath. parochia épületében. — Telefon 796. Külön próbaterem. Illatszerek. Szappanok.
