Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-05-03 / 18. szám

4-ik oldal.

MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE.

18-ik szám.

országgyűlési képviselője az elhunytban apósát, Mándy Géza vállaji nagy- birtokos és Mándy Samu orsz. képviselő pedig édes atyjukat gyászolják. Az elhunyt jótékonyságáról volt széles körben ismert. Több pénzintézet melynek elnöke volt, haláláról külön gyászjelentésben emlékezik meg.

— Országos kiállítás Brassóban. A m. kir. földmivelésügyi miniszter védnöksége és támogatásával az Erdélyi Szász Gazdasági Egyesület 1912. május 16. 17. és 18-án országos tenyészállat és mezőgazdasági gépkiál- litást rendez. További felvilágositással a rendező bizottság^ szolgál.

— Tűzoltóság Szatmárököritón. A gyászos emlékű Szatmárököritó községben az ottani legénység kötelezően kijelentette, hogy önkéntes tűzoltói szolgálatot vállal. A mozgalom élén Trost István járási tüzrendőri felügyelő és Tóth Bálint szatmárököritói jegyző állanak. Az önkéntes csapatnak egyelőre 33 tagja van. A község két tüz- fecskendőt is beszerez.

— Esküvő. Fehér István mátészalkai kerékgyártó mester folyó hó 5-én d.u. 4 órakor esküszik örök hűséget Eőlyüs István helybeli gazdálkodó kedves leányának Piroskának.

— A Miskolcon állomásozó 7. számú lóavató bizottság Sándorpusztán f. évi junius 19-én d. e. 9 órakor Érkörtvélyesen pedig f. évi junius 27-én d. u. 2 órakor csikó vásárt fog tartani, mely alkalommal kizárólag 3 éves csikókat vásárol a csikótelepek részére.

— A régi villanyfákat április 30-án árverezte el a község. A legtöbbet Ígérő a Gróf Tisza uradalom volt. Hét koronájával keltek el.

— Lövöldöző gazdák, id. Kis Ferenc és hasonnevű fia hodászi lakosok esténként azzal szórakoztak, hogy az utcán a járó-kelőket pisztolylövésekkel ijeszgették. A csendőrség az eljárást ellenük megindította.

— Halálozás. Klein Móric nagybirtokost, a helybeli Takarékpénztár r. t. igazgatóját súlyos csapás érte. Szeretett édes anyja özv. Klein Menyhértné matolcsi lakos 85 éves korában elhunyt. Az elhunyt matróna a matolcsi szegényeknek nagy pártfogója volt és temetése nagy részvét mellett folyt le. A gyászban nagy rokonság és széles baráti kör osztozkodik.

— Gyári tűz ütött ki április 30-án a helybeli gyártelepen az olaj szárítóban. A tüzet hamar észrevették és a gyári személyzet az igazgató és Balkai Endre agilis vezetésével hamar lokalizálták. A tűz oka ismeretlen.

— A fiumei cs. és kir. hadtengerészeti akadémiában előreláthatólag 40 egészen ingyenes és féldijmentes kincstári, illetőleg fizetéses és alapítványi hely fog betöltetni. A kérvényeket a szükséges okmányokkal felszerelve legkésőbb junius 20-ig a cs. és kir. hadügyminisztérium tengerészeti osztályához kell intézni. A magyar állami alapítványi helyekre pályázók részéről — az ezekre nézve külön kibocsátott pályázati hirdetmény értelmében f. évi május hó 15-ig a m. kir. honvédelmi miniszterhez nyújtandók be a fölszerelt kérvények.

— Am. kir. honvédelmi miniszter felhívja mindazon pályázókat, kik magukat, hivatásos honvéd állatorvosi tisztviselőkké akarják kiképeztetni, hogy kellően felszerelt és sajátkezüleg irt folyamodványaikat bélyeggel ellátva a honvédelmi miniszterhez címezve julius 1-ig a budapesti m. kir.

I. honvéd kerületi parancsnoksághoz benyújtsák. Közvetlenül a honvédelmi miniszterhez beküldött kérvények figyelembe nem vétetnek.

— Megakadályozott kivándorlás. Lakatos Bernát és János, hodászi lakosok útlevél nélkül akartak Amerikába menni. Azonban a királyhidai határrendőrség elfogta és illetőségi helyükre toloncoltatta őket.

Apré feljegyzések a hitről.

i.

A képviselőtestület harcban állott az igazságügyminiszterrel. A járásbirősági bérhelyiség dolgában folyt a harc. A város nem akart engedni. Utoljára is, belátták, hogy nem okos dolog ilyen hatalmas ellenféllel renitenskedni. Mégis jól esett egyes város atyáknak, hogy odakiáltották a miniszternek: Nem adjuk alább! Történt azonban egy fordulat. Győzött a józan belátás. Kezdték a városatyák belátni, hogy hatalmas erő működik ellenük. Engedni kell. De ez nem ment olyan simán, mint az olvasó gondolja. Egyik-másik hatalmas renitenskedő bizonyos szégyenkezéssel adta meg magát. Bizonyos lehangoltság volt az arcokon, mint mikor valakinek igaza van és mégis hajolnia kell. Egy ilyen város érdekeiért élni-halni kész városatyának a nevezetes gyűlés után mélyen a szemébe néztem . . . mintha azt mondtam volna: értelek bátyám-uram, tudom mit gondolsz. A városatya mintha megértette volna, hozzám lépett és kezét vállamra téve, igy szólt: Hát tudja uram-öcsém, az okosabb mindég enged . . .

\ IL

x A vidéki újságírás — ezt kérem próbálni kell, hogy valaki fogalmat alkothasson magának arról, hogy milyen nehézségekkel kell egy vidéki újságírónak megküzdenie. Ez kérem valami különös dolog, amiről a városi újságíróknak fogalmuk sincs. Egy minisztert meg lehet kritizálni, de. egy .helyi potentátnak még a nevét újságba kiírni is felelősségteljes dolog, ha még illő, tisztelet- teljes keretekben is teszi az ember. így ösz- szeállitottam egy szójegyzéket azokról a szavakról, melyeket a jó vidékiek nevükkel kapcsolatban meg nem tűrnek. Lehet, hogy valamikor kiírom azokat — nem kis derültséget keltenének. A napokban egy szó került ebbe a kisszójegyzékembe. Ezt ide iktatom: nem!

*\ III.

Calacutta, az indiai bűvész került a napokba városunkba. A „Hungária“ nagytermében két előadást tartott. Egyik-másik kóklerség után jött egy érdekes pont. Összeláncolták a hires bűvészt és ő egy két perc alatt kiszabadította magát a láncokból. Ezzel azonban a közönség nem elégedett meg, hátha hamisság van a dologban, gondolták és egy atléta erejű ismert nagyfuvaros felment az emelvényre, hogy ő mégegyszer összeláncolja Calacuttát. Erős kezekkel odaláncolta a székhez. A láncok mélyen bevésődtek a bűvész húsába. Calacutta látszólag szenvedett és boszankodott, szemrehányó tekintettel nézett a nagyfuvarosra. Egyszer csak felugrott székéről. ,,Azt hiszi, hogy én a lova vagyok?“ szólt és nagy könyüséggel rázta le a a láncokat magáról . . .

Spektator.

Tarka krónika.

Értelmiség.

A képviselőválasztók névjegyzékének kiigazítása alkalmával egyik községben vita indult meg afelett, hogy két polgártársat, kik a választók névjegyzékébe való felvételre könyiiknek találtattak, miképen lehetne alkotmányos jogaikhoz hozzásegíteni.? Hosz- szas tanácskozás után egyik bizottsági tag — kinek értelmiségét nem vonjuk kétségbe, de azt bizonyosan tudjuk, hogy a hat elemi osztály elvégzése után a magasabb tudományokkal való megismerkedésre nem áhítozott — azt, mondta, hogy talán értelmiség

alapján fel lehetne venni őket, mert beszélt velük ős meg is állapította, hogy elég értelmesek. A bizottság erre az érvhalmaz súlya előtt meghajolva, mély meghatottsággal vette fel a két vadonatúj értelmiséget a választók névjegyzékébe.

B napfogyatkozás

Napfogyatkozáskor történt, hogy az emberek csoportosan álldogáltak az utcán ős ki szabad szemmel, ki kormos üvegen keresztül gyönyörködött a ritka tüneményben. Egy iparosnak a felesége azonban nem tudott a dologról semmit és rárival az utcán őgyelgő férj uramra:

— Mit ácsorogsz annyit az utcán, gyere már, menjünk a szőlőbe.

— Hadd el anyjuk, nézem a napfogyatkozást.

— Soh’se lopd a napot — feleié az asszony — hiszen gyönyörködhetsz abban holnap is.

Vevőjére talált.

A hétfői országos vásáron a terményáru piacon kőborgott az atyafi, leritt róla, hogy nem eladni, de vásárolni akar, mert ugyancsak meresztgette a szemét a négy- nyüstös zsákok felé, de azért ügyet se vetett a szives hivogatásra, hogy — Mit vigyáz barátom? Ide jöjjön ha jót akar venni! — sőt konokul kereste azokat a szekereket, melyeknél nem igen élénknek látszott a kínálat. Egy kis ödöngés után meg is akadt a szeme egy telhetetlennek látszó zsákon, melynek tartalmát valami harangozó-féle ember, közeledtére szemérmesen letakargatta. Az atyafi rögtön alkuba állott s megvesztegető közlékenysőggel nyugtatta meg az eladót, hogy: — Sebaj ha egy kicsit ocsus, lehet éppen konkolyos vagy üszkös is csak árához való legyen, mert kérik a papbőrt s ebből kell kitelni. — Felvidult erre az eladó arca s boldog mosolylyal méregette egyik markából a másikba minden kívánalomnak megfelelő portékáját. — Na bácsi hallja ezt bátran megveheti, mert mi is papbérbe kaptuk.

L— z

VÁSÁROSNAMÉNY és VIDÉKE

Szerkesztik:

Mandel Imre. P. Buday Ferenc.

A lap szellemi részét illető közlemények P. Buday Ferenc címére küldendők. V.-Naményba.

— Árvíz után. Habár még nem is egészen, dfe a legtöbb helyről a Tisza vize a medrébe visszahúzódott. Az áradás által okozott és teljes valóságában látható kár 150.000 koronára becsülhető, melyet a Tisza vármegyénkben a vetésekben okozott.

— Iskola épiíése Nagyvarsány község 11.500 korona összeg erejéig uj iskolaépület felállítását határozta el. Az 1912. évi április hó 21-én megtartott versenytárgyaláson az építkezési munkálatokat Thurócy József helybeli építész vállalkozó nyerte el.

— Nagyreményű ifjú. Grencer András helybeli cipésztanulót gazdasszonya forgácsért küldte. Hazafelé jövet észrevette, hogy Tornác József faragónak ezüst órája ős lánca a farakáson levő ruhájából kikivánkozik. Hogy el ne kallódjon, magához vette és egy épülőfélben levő ház udvarán a homokba rejtette. Jó szándéka azonban kiderült s a vallatás során tettét beismerte. Grencert a csendőr- sőg letartóztatta.

— Jótékonycélu bál. A kisvarsányi ref. egyház saját orgona alapjának javára április 28-án táncmulatságot rendezett. A sikerült mulatság az orgona alapvagyonát 70 koronával gyarapította.

— Bucsuzás. Betegség és családi ügyek

miatt üzletemmel felhagytam, mely alkalommal, midőn távozom, ez utón mondok Isten hozzádot kedves ismerőseimnek és üzletbarátaimnak, nemkülönben minden jóakarómnak. Tisztelettel Kanizsay Pál.

— Kisdedóvoda. Földmiveléssel foglalkozó népek által lakott vidéken a nyári hónapokban, tehát a mikor a szülők a külső gazdaságban vannak elfoglalva szakadatlan mun-