Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-05-03 / 18. szám
18-ik szám. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 3-ik oldal. ritkán, csak pár percre, csak véletlenül láthatok. És most látni fogom őket minden este, érezni fogom a közelségüket, épugy fogom sajnálni a dráma hősét, mint ők, épugy együttérzek majd vele, mint ők. És kell-e több mint együttérezni egy szép leánnyal? Százszorosán üdvözlöm a szülészeket ! nosa. % hónap. Május hő. A körjegyzői irodákban május hó 5-én közszemlére teszik az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékét. Május hó 5-től 15-ig fel lehet szólalni akár amiatt, hogy magunkat vagy mást kihagyott a névjegyzékből az összeíró bizottság, noha a szavazati jog törvény szerint megillet minket vagy mást, akár amiatt, hogy olyan vétetett föl a névjegyzékbe, akit a szavazati jog meg nem illet. Május 16-tól 25-ig a beadott felszólamlásokra vonatkozólag lehet észrevételeket tenni. A május hóban közszemlére tett névjegyzék a jövő évben netán megejtendő képviselőválasztásnál képezi a szavazatszedés alapját. * * ♦ Május hó folyamán írják össze az e célból kiküldött bizottságok az esküdtszéki szolgálatra képesített férfiak lajstromát, tehát jelvétel végett május hó folyamán lehet jelentkezni az elöljáróságnál. Az esküdtszéki ítélkezésben való részvétel a polgároknak az igazságszolgáltatásban való közvet len részvétele s igy hasonlóul jelentős és. szép állampolgári jog, mint a képviselő- választásban való részvétel. Ez a jog azokat a férfiakat illeti meg, akik 26. életévüket betöltötték, évi 20 korona egyenes adót fizetnek, vagy ha nem fizetnek is, legalább a középiskola 8 osztályát elvégezték vagy ezzel egyenrangú iskolai képzettségük van s hogy a törvény hosszasabban részletezett kívánalmait megközelítő szabatossággal rövidre fogjuk, akik polgárjogaik teljes élvezetében vannak s büntetlenek, csőd alatt nem állanak, testi vagy szellemi fogyatkozás miatt az esküdtszéki szolgálat teljesítésében akadályozva nincsenek, nem tagjai a fegyveres erőnek, rendőrségnek és pénzügyőrségnek, nem napszámosok vagy szolgák. Mentesek az esküdtszéki szolgálat alól' a lelkészek, behívott katonák, gyakorló orvosok, a gyógyszerész, ha segédje nincs, néptanítók, postai-, távirdai-, vasúti alkalmazottak, akik 70. életévüket betöltötték. * * * A II. negyedévi adótartozás május 15-ig fizethető be kamatmentesen, ezen idő után késedelmi kamat jár. ♦ * * A III. osztályú kereseti adótárgyalások e hó jolyamán tartatnak meg. Felebbezési határidő azokra nézve, akik a tárgyaláson jelen voltak, a tárgyalási határnap után 8 nap, akik jelen nem voltak s akiknek adója felemeltetett a határozat kézbesítését követő 8 nap, akik jelen nem voltak, azokra nézve a bizottsági tárgyalástól 15 nap, akik jelen nem voltak s nem azon községben laknak, melynek lajstromában megrovattak, azokra nézve a bizottsági határozat kézbesítése után 15 nap. * * * 1 A hadmentességi dij kivetési lajstromok a hó folyamán közszemlére tétetnek. Felszó- lamlási idő 8 nap. HÍREK. — A járásbíróság bérlethelyiségeire vonatkozólag múlt heti számunkban közölt hírünk élénk feltűnést keltett városszerte. A közvélemény felfogásaival helyezkedtünk ellentétbe. De ez nekünk keveset számit akkor, mikor legjobb tudásunk, felfogásunk ösztönöz bennünket arra, hogy szeretett szülővárosunk érdekében tegyünk valamit. Hivatásunknak minden érdektől távol álló, komoly átérzése adja meg nekünk az erőt arra, hogy véleményünket olyan esetben is egyenesen, nyíltan megmondjuk, mikor azzal esetleg a közvéleménnyel szembehelyezkedünk. Intő figyelmeztetésünk épp jókor jelent meg és olyan meggyőző hatással, hogy a péntek délután 4 órakor összeült képviselő-testület teljesen a lapunk álláspontjára helyezkedett és Péchy László, valamint Almer Béla felszólalása után elhatározta, hogy a járásbíróság bérhelyiségeit az igazságügyminiszter által kért árért kiadja az államnak. Nem kell méltatnunk ezt a cselekedetet. Ez önmagában hordja a dicséretet. A képviselő-testületnek ez a határozata a késő utókor előtt is példaképe lesz a város érdekében mindenre kész, komoly, férfias cselekedetnek. Mert igazságunk érzetében bár, de azzal ellentétben cselekedni egy magasabb célért, egy magasabb érdekért, mindenesetre férfiasabb cselekedet — mint a város fontos érdekeit kockáztatni csak azért, hogy elmondhassuk, hogy kimondott szavunkból nem engedtünk! A képv. testület határozatát a város főjegyzője nyújtotta át az éppen köztünk időző törvényszéki elnöknek, ki a legnagyobb elösmeréssel emlékezett meg úgy erről a határozatról, mint lapunk magatartásáról. A törvényszéki elnök elkérte és magával vitte lapunknak az illető számát is. Különben alkalmunk volt arról a meleg érdeklődésről meggyőződnünk, mellyel e város ügyei iránt viseltetik. De ismerve igazságos érzületét, mely úgyszólván megyéinkben közmondásossá vált, semmi kételyünk nincs abban, hogy a járásbíróság bérleti ügye most már a polgárok megnyugvására fog elintézést nyerni, hacsak ellenünk, esetleg más befolyások nem érvényesülnek. — Halálozás. Lapzártakor értesülünk róla, hogy vármegyénk közéletében igen fontos szerepet játszó közéleti tényező, kántorj ánosi Mándy Ignác nagybirtokos f. hó 1-én meghalt. A joviális öreg ur halála több Szatmár- megyei családot boritott gyászba. Szalkay Sándor a mátészalkai kerület tak be. Ferike hátul kullogott. Ahová beléptek, az amolyan kis füstös, piszkos pálinkás butik volt, a kecskelábu asztaloknál néhány toprongyos ember idogált. Kaloda Miska teljes tájékozottsággal tartott a söntés felé s bedugta az ablakon a céduláját. A söntés- ből rögtön kibújt egy hadonászó kéz, utánna egy hosszú szakállas fej, a kéz hadonászott, a fejből egy grimaszokat vágó száj kiabálta: — Mehetsz! Volt elég! A másik pillanatban elszelidült a vén ember képe, meglátta a csinosan öltözött Ferikét. — Nini, a Havasy doktor ur kis fia! Azzal kivett egy krajcárt a fiókból s kinyújtotta. Kaloda Miska elkapta s előre tolta Ferikét. Ferike nagy szorongva átadta a céduláját s egy vén ráncos kéz a markába nyomott két krajcárt. A két gyerek csak ott maradt álva. — No, mi kell még? Nem adtam? — kérdezte a söntésbeli vén ember. — Tessék a cédulát visszaadni! — magyarázta ki a várakozás okát a Miska gyerek. Azzal a cédulával aztán bejártak egy csomó házat s mikor bekasszálták a szükséges pénzt, egy bazárban bevásároltak. Kaloda Miska csakugyan vett szíj ostort, búgó csigát, kereplőt, meg egy ónfütyülőt is. Ferike a szíj ostoron kívül egy papirbugyellá- rist, egy piros-kék ceruzát vásárolt s még megmaradt négy krajcárja, azt beletette a bugyellárisba s nagyon vegyes érzelmekkel indult hazafelé. Boldognak, mesésen gazdagnak érezte magát, hogy végre-valahára meg van a szijostor, sőt még egyéb kincsei is vannak, de szorongó érzésekkel gondolt arra, hogy Palumbi bácsiéknak, meg Anna néniéknek feléje se volt. Hátha még a Deutsch Izidor eldicsekszik vele, hogy két krajcárt adott az ifiurnak! Odahaza úgyszólván besompolygott a házba s legjobban szerette volna, ha láthatatlan Ferikévé tudott volna átváltozni, a hogy azt a meséskönyvében olvasta. De bizony csak meglátta őt az Olgica mama, meg is korholta, amiért olyan soká volt, aztán elkezdett kérdezősködni a Palumbi bácsiról, meg az Anna néniről, hogy mit csinálnak? ki van náluk ? mit üzentek ? Ferike csak irult-pirult, hebegett, ahol lehetett igennel nemmel válaszolgatott, de szerfölött gyanússá tette magát. Olgica mama vallatóra is fogta: — Ugy-e, most megrikattad a kis leányokat, te gonosz csont! ? Na ezt nyugodt lelkiismerettel letagadta, aztán kisietett a szobából, hogy a drága kincseket elrejtse. Olgica mama azonban utána vigyázott, s alig surrant vissza Ferike a házba, hozta a bűnjeleket a fáskamrából. Jer csak elő szép madaram, mondd meg csak nekem mik ezek, hol jutottál te ezekhez ? ! Ferikével keringeni kezdett a világ Jaj most neki! Mi lesz vele ? Mi lesz a szij ostorral ? Ide haza van a papa, most hasítanak hát szíjat az ő hátából, most adják suszterinasnak ! Siránkodva, zokogva könyörgött. —Jaj mamuci édes ne hasittass szíjat a hátamból, ne vigyél a papához, megmondok mindent. A Kaloda Miska csalt el. Aranyos mamuci máskor mindig szófogadó leszek, nem is mondom meg a papának, hogy mit mondtál a Karola néni jogász fiára csak most engedj meg ! Olgica mama félrefordult s hirtelen, észrevétlen kitörölt egy könycseppet a szeméből, de azért bevitte az apuka dolgozó szobájába a kis fiát, mert neki nevelési elvei vannak. Apuka aztán amint megértette a dolgok állását, rákötötte a botjára a bojtos, suhogós szij ostort s azzal jól odalegyintett egy párszor az ő kedves fiacskájára, aztán összevagdalta a penecilusával a suhogőt apró darabokra, a pénztárcát bedobta a tüzbe, a tartalékalapot képező négy krajcárt kiküldte a cseléddel egy koldusnak, a piroskék ceruzát konfiskálta az íróasztala javára s azt a szigorú rendelkezést tette, hogy Ferike nem kap ebédet, hanem az ebéd ideje alatt a sarokban térdel. így végződött a Ferike uj éve. h
