Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-05-03 / 18. szám

2-ik oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 18-ik szám. tos haladásának és művelődésének mindig az a remény és küzdelem volt a főrugója, melylyel a hajót a világitó tornyok felé kormányozták!“ Ez a remény ős ennek a küzdelemnek ne­mes vágya buzdítson minden igaz hazafit, hogy nemzetünket előbbre, mind előbbre vigyük, a haladás utján. Ä iüdővész elleti. Mit lehet tenni a tüdővész ellen ? Lehet-e várni rendeletektől és törvényektől, amelyek a fertőzés forrásainak apasztását célozzák, a tüdővész terjedésének csökkenését? Nem igen. A közegészségügyi rendeletek sok eset­ben nyúlnak bele durva kézzel az egyesek és a család ügyeibe és e tekintetben nehéz a kellő mértéket megtalálni. A törvény pl. megtiltja a lakások túlzsúfoltságát és levegő­ről gondoskodik annak a számára, kinek kenyere nincs. Sajnos, majdnem minden köz­egészségügyi rendeletnek van e fajta hibája és ez a hibája megvan a tüdővészesekre vonatkozó rendeleteknek is. Nem tartozik a lehetetlenségek közé, hogy a tüdővészesekre nemsokára minden államban törvényt hoznak, amint ezt például Norvégia már mintegy tiz év előtt megtette. Az ilyen törvényeket, még ha egyeseket súlyosan sújtanak is, elméleti szempontból helyeselni lehet. De a drákói szigorúság amelyet egyes túlzók ajánlani szoktak, még sincsen helyén, mert a gyakorlati eredmény nem állhat arányban az egyeseken esett jog­talansággal. A norvégiai törvény elrendeli a tüdő­vészes által elhagyott lakás és holmik dezin- ficiálását. Elméleti szempontból ezt helyeselni kell. De gondoljuk meg, hogy a ragályozás legveszedelmesebb forrása maga a beteg; ha a beteg eltávozott vagy meghalt, szinte kicsinyes dolog, hogy a törvény a lakásnak dezinficiálásával akarja védelmezni azokat az embereket, akik már esetleg hosszú évek során együtt laktak a legnagyobb veszély forrásával és mégis egészségesek maradtak. És ha a lakás emberi lehetőség szerint — ami nem jelenti az abszolút tökéletességet — dezinficiálva lett, ismét elvettünk egy cseppet a tengerből és másnapra a rendes zsilipeken át özönlenek oda a bacillusok : a kis leányokkal nem incselkedsz, hanem szé­pen haza jösz és akkor megetetjük a kis nyulakat, meg szabad lesz felülni a hinta­lóra, amit a Jézuska hozott. Értetted kis fiacskám ? Aztán sehova máshova a terem­tett világon nem mégy és az utcán nem ácsorogsz, hanem igyekezel haza felé. Meg­értetted ? Ferike álmélkodva hallgatta, hogy mi­lyen lehetetlen dolgokat kell most neki mind­járt végbe vinnie s azt az óhajtását fejezte ki, hogy mindenek helyett jobb szeretne a Jancsi kocsis suhogőjával négyest hajtani. Vagy ha egyszer őneki karikás ostora le­hetne, sallangos nyéllel, mint a kajlafiilü kondásnak ! Ő bizony addig nem is nyugszik, mig kondás nem lehet a Morotvásszélen. Egyelőre azonban mégis csak kénytelen volt nekiindulni a rokonlátogatásnak. Persze mindjárt az első utcakeresztezés- nél összetalálkozott Kaloda Miskával, aki szintén a harmadik elemibe járt s előmun- kás volt minden pajkosságban, elismert te­hetség a gombozásban, kockázásban, csiilkö- zésben, golyózásban. Az ő katigombja pity- két, cukrászt, rókát, szityinget biztosan visz, nélküle nem lehet verébfészket szedni a to­ronyban, a parti fecskét csak ő tudja kiso­dorni, a kapszlit meg árulgathatná Kecskés bácsi, ha Kaloda Miska meg nem tanította konyhán át az élelmi szerekkel, az ajtón át a bejáró látogatókkal ajtón-ablakon át az utca és a szomszéd lakások porával, amelyet a seprés és tisztogatás ürügye alatt felka­varnak. A gyakorlatban határozottan helytele­nítenünk kell az efféle törvényeket, mert eredménytelenek. Amit ilyen törvényekkel el lehet érni, sokkal jobban el lehet érni az emberek felvilágosításával. Az intelligens em­bernek megmondja az orvosa, hogy ne men­jen tüdővészesek közé és dezinficiáltassa a lakást, amelyben előtte tüdővészes lakott. Az intelligens ember, ha maga tüdővészes lett, megtanulja az orvosától, hogyan kell saját embertársait önönmagától megvédelmozni. A nem intelligens ember mellé azonban állan­dóan egy rendőr és egy orvos kellene, hogy féken tartsa. A gümőkóros betegségek elleni védelem mindezek után nem akkor halad a helyes utón, hogyha az államnak az egyesek jogait megszorító törvényeire, vagy pedig a köz­jótékonyság alapjára fektettetik. A védelmet nem ingyen kell kapnia annak, aki reászo­rult, hanem meg kell szereznie. Minél nagyobb a jóllét és minél nagyobb a felvilágosodott- ság, annál többen szerezhetik meg azt saját erejükből. Ahol pedig az egyes ember gyenge, ott a szövetkezéssel lehet elérni mindazt, amivel az orvosi tudomány a gümőkóros betegek baját gyógyítani, vagy legalább enyhíteni képes. Jönnek a szinesze^. Mi, szegény mátészalkai skriblerek, kik arra vagyunk kárhoztatva, hogy a szép tavaszt itt töltsük ebben a por­rengetegben; kiket nem hozott a sze­rencse abba a kellemes helyzetbe, hogy legalább is négy kis hetet eltölthessünk, ha nem is a Keleti tenger partján, de szerényen, mondjuk, a Lidón; kiknek a tengerpor helyett csak a portenger jutott osztályrészül; kiknek testi és lelki egészsége úgy vágyik egy kis pormentes, jó levegő után, egy kis kultúrára; mi akik mindig szívesen fogadjuk a kultúra harcosait: most volna a fiukat, hogy kell azt gyufafejen el­sütni ? A Miska fiú egyenesen azt kérdezte, mint aki természetesnek veszi, hogy újévkor nincs más teendője egy harmadikos elemis­tának, mint újévet köszöntgetni. — Kapott-e már sckat Ferike ? — s be sem várva a feleletet, folytatta: — Én már negyvenkettőt kaptam, most már veszek szijostort, meg búgó csigát, jöj­jön velem, sokat fogunk kapni s magának is veszünk szijostort. Ferikének megcsillant a szeme a szij- ostor hallatára. De régen is álmodik ő szij- ostorral, olyan vékony, suhogós szíj ostorral, mint a Jancsi kocsisé, akin hat csikősgörcs, meg színes harasztbojt van! De a papa meg a mama nem akarnak neki venni, azt mond­ják Ferike pajkos, kivágná a szijostorral a Bimbike szemét. Aztán eszébe jut a mama intelme s szinte remeg a hangja, szinte össze­szorul a torka a fájdalomtól, mikor azt mondja: — Nekem nem szabad köszönteni járni, mert kikapok. — Ejha, nem szabad ! Mit nem szabad ? — érvel Miska. — Engem meg az apám is küldött köszönteni és azt modta, hogy sokat vigyek haza, de én nem viszek haza sokat, hanem eldugom a csizmám szárába és azt is igaz örömmel üdvözöljük a Thalia képében jelentkező kjr1lu>’hgrcüaÁ,^ a színészeket. Mert az a kis szinésztársaság, mely holnap kezdi meg három hétig tartó előadásait, igazi kulturmunkát végez nálunk. Három hétnek minden estéjén összehozza ennek a kis városnak egész intelligenciáját; szünetek között, elő­adás után, sőt másnap is rákerül a sor az előadások bírálására, szóba ke­rülnek más színdarabok, országos hirü színészek, művészek, majd a könyvek, uj s ágok, világesemények kerülnek szób a és három héten át senki sem beszél másról mint színházról, művészetről, irodalomról. Es ezt mind a színészek hozzák meg nekünk. A színészek, ezek a ked­ves bohém leányok és fiuk, ezek az örökvidám teremtményei a természet­nek, ezek az egy családot képező Thalia apostolok, akik testvérként szeretnek mindenkit, akik velük éreznek, akik megtudják őket érteni. Örömmel üdvözöljük őket, mert elevenséget, életet, jókedvet, vidámsá­got hoznak magukkal és megtöltik vele a várost. Lehet, hogy egyik-másik leány vagy férfi szivét is megtöltik és itt hagynak majd maguk után egy pár álmatlanul, sóhajok közt átvirasz- tott éjszakát. Ez azonban már más lapra tartozik. A magam részéről kétszeres öröm­mel üdvözlöm őket. Üdvözlöm, mert szeretem őket mint embereket, mert szeretem a társa­dalom félszegségeitől távol álló és az azokra keveset adó szinészleányokat, mert szeretem ezeket a kedves, bohém és örökké jókedvű szinészfiukat. És üdvözlöm őket, mert el csalják majd a színházba azokat a szép leány­fejeket, melyeket különben csak nagy­mondom, hogy csak húszat kaptam és any- nyit adok oda. Azt tudom, beissza délután az apám, de én veszek szijostort, megbugó- csigát, meg kereplőt is. Csak jöjjön velem és ne mondja meg, hogy volt velem és veszünk szijostort és ha játszunk a fiukkal lovasdit, maga parádés kocsis lesz. Van köszöntő cédulája ? Ferike nagy lelki küzdelmet állott ki ezalatt. Szinte látta a szép bojtos, suhogós szijostort. Csak hazudni ne kellene érte. Az nehéz lesz, még nem próbálta. De hátha meg se kérdezik, nem is sejtik hol járt? Majd az ostort eldugja. Aztán parádéskocsis lesz a játékban. Hisz az még több, mintha valósá­gos kondás lenne karikás ostorral! A Miska fiú sürgette : — Na jön, Ferike? — De nincs köszöntőcédulám — felelte bátortalanul. — Nem baj, veszek egy irkát, abból kitépünk egy lapot s ráírjuk, hogy: „Boldog újévet kivánok r Hát vettek egy irkát, abból kitéptek egy lapot s ott az utcasarkon, egy ház falá­nak tartva, ráírta a Miska gyerek ácsceru­zával a pénzszerző varázsszavakat: „Boldg ujj evett kivanóg!“ Most már meglehetett kezdeni az üzle- tet. Legelőször is Deutsch Izidornál nyitot­Óvszerek, gummiáruk! Saját gyártmányú bőfkezíyiik, O* 1 I 1 kettő koronától kaphatók ■— ^ * ■ Fényképészeti cikkek! BERG József keziyii, kötszer és füzőgyárában beíegápolási cikkek nagy raktárában Nyíregyházán, kath. parochia épületében. — Telefon 796. Külön próbaterem. Illatszerek. Szappanok.

Next

/
Thumbnails
Contents