Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-04-26 / 17. szám
Vll. évfolyam, Mátészalka, 1912. április 26 17. szám Társadalmi és közgazdasági Hetilap. > A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Szerkesztőség és Kiadóhivatal t Mátészalka, Kossutti-utca 445. (Dr. Barta Ignác ügyvéd irodája.) • •• Hirdetési dijak előre fizetendők. — Nyilttér sora 40 fillér. Felelős szerkesztő : Főszerkesztő: Dr. BARTA IGNÁC. Dr. DIENES DEZSŐ. Szerkesztő-társ: MÁTÉ SÁNDOR. Egész évre Fél Negyed * Előfizetési árak i Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona. 4 2 A megkopasztott nyomor. Rég kikezdte a nyomor még a legszentebb érzületet; a hazaszeretetei is; és kiölte az emberek szivéből a gyomor ki nem elégíthető követelőzése. Seregestül szállingóznak idegenbe, messze földre, a nagy vizeken túlra az életküzdelemben elernyedt dolgos, immkaszerető férfiak, magukkal cipelvén a nőket, sőt még a gyermekeket is, kiknek az édes hazában nem jut kenyér. Szivetfacsaró ez a kép. Az ország életerejének, lüktető vérkeringésének a legjavából pusztul igy el egy nagy jelentékeny rész. Bizony keservesen megsínyli ezt az ország. Hát még a szegény, nyomorult kivándorló, aki vérző szívvel halad át a három bérc — négy folyam határán. Lenne az ő sorsa bármi jó, bármi boldog a senkik között, a hazaszeretet, a honvágy egyre bántja, szakadatlanul bolygatja lelki egyensúlyát. De hátha még odaát sem talál boldogulást, hátha az óceán túlsó partján csak folytatását leli azoknak a kínszenvedéseknek, melyek már itthon a megszokott környezetben is elkeserítették életét? Mindenképpen rossz sors jut a kivándoroltnak. Váltakozás csak annyi van, hogy lehet a sorsa rossz vagy még rosszabb, a szerint, a mint anyagilag jobban vagy csak úgy fizetik meg munkáját, mint a hazában. Az őgalj is befolyásolja sorsát. Sok olyan hely van különösen Amerikában, a melynek klímájához a magyar nem tud hozzászokni. Ilyen helyekről vagy meg kell szöknie, vagy pedig megbetegszik és korai halálát leli. Van olyan munkaadó is, aki kínozza alkalmazottait,kiszipoly ózza munkaerejüket, cseppet sem törődve egészségükkel. Én Istenem, mennyi baj, mennyi nyomor ! No ezt nem szabad kihasználatlanul hevertetni ! Hiszen mennyi temérdek szegénység szolgál az élelmes emberek gazdagodásának forrásául ! Hogy csak egyet említsek: itt van mindjárt a részletfizetési »kedvezmény.» Ki tagadhatná, hogy ez csakugyan kedvezmény ? De nem a szegény ember részére, aki vesz, hanem annak a részére, aki neki elad. Legkevesebb a duplaárát számítja a portékának, azért, mert az árát csekély részletekben lehet törleszteni. De nem hatolok be tovább ennek a témának a fejtegetésébe, mert erről köteteket lehetne Írni, anélkül, hogy a tárgyat kimerithetnők. Úgyis csak azért tettem szóvá a szegénység fel- használását, mert furcsa lenne, hogy élelmes kufárok figyelmen kívül hagynák épp a legnyomorultabb kényszer- helyzetet : a kivándorlást. Évek óta törvény tiltja nálunk a kivándorlásra való csábítást, melyet szigorúan megtorolnak. De mi haszna ? Néhány együgyü csaló, aki ügyetlenül fogja meg a dolgot, rajtaveszt, de a rafinéria magasabb iskoláját végzett alakokhoz a törvény hozzáférni nem tud, — ezt keserülik meg szegény lépre csalt népeink, kik engedve a káprázatos csábításoknak az idegenbe jutnak, hol a' késői bánás keserű könnyei már mit sem használnak. Egy hajóstársaság ügynöke most pórul járta fővárosban. Leleplezték és hűvösre tették. Nem azért örülünk ezen, mert reméljük, hogy az eset elrettentő Szemle utón. Gondolatok sétálás közben. Kötelességem teljesítése után örömmel veszem kezembe sétapálcámat, hogy a szoba zárt, fülledt levegőjéből a szabadba siessek. Tele tüdővel szivom a friss levegőt és lassú, megelégedett léptekkel rovom az utcát, hogy egy kicsit felfrissülve, idegedzve térjek családom körébe. S most felkérem az olvasót, hogy kisérjen el sétámon, élvezze velem együtt végig azokat a kellemességeket, melyek sétámon érnek, azokat a gondolatokat, melyek ilyenkor megszállják az embert. így, most sétáljunk együtt. Nézzük a szép hölgyeket, akikkel először találkozunk. Milyen szépek, milyen divatosan vannak öltözve. Érdekesek az uj divatu, nagy, széles karimáju női kalapok. Fellendítik a fodrász ipart, a kalap alá alkalmazandó hajbetétek készítése által, habár e hajbetétek nem is drágák, két koronáért megvásárolhatók. Hasznosak is e kalapok. Napfényes időben a napernyőt, esőben az esőernyőt majdnem feleslegessé teszik; ilyenkor csak az a kár, hogy miért nem nagyobbak. Szeles időben pedig jobb lenne, ha kisebbek volnának, mert a fujdogáló szél kényszeríti mindkét kezet a széles kalapkarima leszorítására, nehogy repülés történjék, repülő gép nélkül. De megemlítésre érdemesek a hosszú, hegyes, nyilszerü kalaptük is. Hány élő lény siratja megmaradt félszemével a másikat, tudniillik azt, amelyiket e kalaptük egészen véletlenül kiszúrtak, néha ok nélkül, máskor a tolakodó udvarlók elrémitése okából. Kellemetlenné teszi a sétát a por, akár a szél fújja azt, akár a seprés veri fel. A seprésnek, értem az utca, a járda seprést, két faját ismerjük: sepernek seprűvel is, de seper és pedig a sétáló egész útvonalát végig sepri a hosszú ruhaalj. A por kellemetlen, sőt egészségtelen a sétálóra. Segíthetünk a por elkerülésében az öntözéssel és a rövid, bokáig érő ruhaaljjal, habár ez utóbbi esetben végleg kimegy a divatból az előnyösen ismert és mindnyájunk által kedvelt fogozás. Temetnek. Falun a menet imádkozva halad az utcán végig, a temetőben a sírig. Város helyen is imádkoznak egyesek, résztvevők, a túlnyomó többség azonban — kiki megtalálván a társát — vígan, néha moso- lyogva, sőt nevetgélve, nem mondom, hogy kacagva, de feltétlenül beszélgetve, másokat pletykálva, teszi meg az elhunyt végtisztes- ségtételén az utat, ki egész a temetőig. Szomorú tapasztalat, de igaz és érdemes alkalmilag meg is figyelni. Jönnek a tanuló inas-iskolások az iskolából. Amerre elvonulnak, megélénkülnek az utcák. Lármáznak, fütyülnek, különböző madár- és másnemű állathangokat hallatnak, birkóznak, verekednek, káromkodnak hazamenet közben és hogy szórakozásuk teljes legyen, szivarra, cigarettára, pipára gyújtanak csoportba verődve, takarékoskodva az egy-két szál gyufával, a járda közepére állanak, a járó-kelők úgyis kikerülik őket s a rendőr látkörén is kívül érzik már magukat. Mi se zavarjuk őket gyengéd játékukban s szórakozásuk közepette, hisz az utca köztulajdont képez. Sétáljunk tovább! Az alkoholellenes alakok a pálinkamérések közelében társalognak, a szivarvégek élvezete folytán hosszú iv alakban sűrűn öntözve a járdát. Nők, gyermekek ne sétáljanak arra, mert ezek társalgása nem éppen szalonias, inkább aljas, durva, arc- piritó. Ezek legelső sorban tagjai az alkohol Van szerencsém értesíteni a n. é. hölgyközönséget, hogy divatáru üzletemben a mai naptól nßj l/alonnl/ készítését vezettem be és azok a legújabb divat szerint a legizlésesebb kezdve *'UI KdídfJUK kivitelben lesznek készítve. Állandó raktár valódi modell női-, leány-, gyermek- és gyászkalapokban. Átalakítások és igazítások azonnal eszközöltetnek. -----------—-------— A n. é. hölgyközönség b. pártfogását kérve vagyok tisztelettel SCHWARTZ JENŐ férfi- és női divatáruháza a „Kalap-királyhoz“ MÁTÉSZALKA. Értesítés!
