Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-04-07 / 14. szám

1912. április 7.

MÁT ÉSZALKA ÉS VIDÉKE

7. oldal.

Belső dolgozó-társ: Vígh József.

CSENSERísVIDCKE

Szerkeszti:

Dr. Burger Dezső.

HÍREK.

A csengerí gyermekek, Kaskócsák Imre 11 éves fiú csengerí illetőségű iskolába menetel alkalmával Lipták Sándor 11 éves fiút, ki, mert előle nem tért ki, késsel balkarján súlyosan megsebesítette.

Pintye Endre 12 éves csengerí lakos, Hers- kovícs Sándort 11 éves ki vele az utón kötekedett, majd Pintyét felpofozta, ezért Pintye kést vett elő és Herskovicsot bal karján súlyosan megsebesítette.

Mikor a ló tilosban jár. Marosán Mihály 65 éves mező-őr csengerí lakos, Herskovics Májer lovát mert tilosba találta, be akarta fogni. Mikor ezt Herskovics fiai látták Marosánra rohantak, a lovat tőle elvették, több helyen késsel megszűr kálták, sérülése súlyos. A fiukat elfogták.

Egy család tragikuma, özv. Zsenyuk Györgyné pátyodi lakos e hó 27-én, amint délben tüzet akart rakni, arra petróleumot öntött, a kályhából a láng kicsapott, a 4 literes kanna, melyben petroleum volt, a lángtól tüzet fogott, a kanna szétpukkant, az asszony is meggyulladt, s oly borzasztó égési sebeket szenvedett, hogy

éjjeli 11 órakor kiszenvedett. Testvére a ki menteni akarta, súlyos égési sebeket szenvedett.

Csengerujfaluban Papp László és End- rédi Miklós helybeli lakosok több mint 6 helyen betörést követtek el. A mi elvinni való volt elvittek s ezt Marosán Miklós orgazda lakásán elrejtették. A tetteseket elfogták s ellenük a szatmári kir. ügyészség a bűnvádi eljárást megindította.

Vetésen, e hó 20-án este 7 órakor Ber- kovics József, Gorondy László és Lebács Péter tettesek Mezei Károly kisbiróra revolverrel rohantak és Mezeit több helyen súlyosan megsebesítették, mert őket, mivel a községi kutat megfertőzték följelentette. A tetteseket letartóztatták.

1 AMERIKAI CZIPG RÉSZVÉNYTÁRSASÁG H

Amerikán Shoe Compani Ltd.

DEBRECZEN, P1ACZ-UTCA 44. SZ. telefon szám 10—85.---------•*

X Megnyílt március 30-án, szombaton, x

Elsőrendű amerikai cipő különlegességek kizárólagos darusítása.

" ■' , • o 1- * V - í '> . - . • ■ •

eh Kérje képes árjegyzékünket.

csak belefáradt, megundorodott ez őrült hajszától a mulatságok után; kimerült idegekkel hevert félhomályos, illatos szobája pamlagán s azon töprengett, mi frisitheíné fel eltompult idegeit?Mi adna oly varázst, hogy még tovább óhajtson élni ? Szive megadta a választ. A szerelem. Ilma h Oyeslé szive válaszát — igen — a szerelem — volna az, mi őt e borzasztó unalomból, a meggyűlök pompából, az utált férj karjaiból kiragadná.

Aztán kereste az alkalmat, hogy Szilágyival találkozhassék s az alkalom megjött, színházban, sétányon s az utczán gyakran találkoztak.

Szilágyinak feltűnt, hogy Ilma mily hosszasan, merengve függeszti rá szemét, ha tekintetűk találkozik, tni'y élénk pir borítja el a szép asszony szomorú halvány arczát.

Egyszer, midőn a liget egy elhagyott utján összetalálkoztak, Károlyon ellenállhatatlan vágy vett erőt, megszólitá és megkérdezte Ilmától ; miért oly szomorú ?

Urna kitárta szivét, elmondá mint lett anyja rósz tanácsai folytán boldogtalan, s mint vágyik ki fényes otthonából, egy olyanba, hol a szerelem deríti fel a sziveket. Majd a vér agyára tódult szive csaknem a megpattanásig sebesen vert és ő önkivületazerü érzéssel nyakába borult Károly- nak és kérte, hogy szeresse őt, vigye el boldogsága hajlékából, elválik férjétől, a Károly neje lesz , . . — De — de, én már nős vagyok ! hebegte Károly. — Ilma megdöbbenve egyenesedett fel. Hogyan, nős ?! Majd megragadta Károly kezét s hevesen mondá : — Eh mit tesz az ? ! Elválsz te is, nekem régibb jogom van szivedhez, én a te első szerelmed voltam. Tudod, hogy szerettél ? Oh szeress újra, s meglásd mily lángolón, mily hévvel viszonzom szerelmedet. Szivemben lángra gyűlt az öt évig lappangó szerelem szikrája s az nem ösmer határt, nem ösmer gátat, az mindennel megküzd, a te bírásodért! A szép asszonyt szerelme ékesszólóvá tette. Mint bóditó, mámoritó áradat folyt ajkáról a szerelmes szenvedélyes beszéd, szemei megbüvölően függtek Károly arczán, halvány arcza kipirult, s gyöngéd alakja, mint szellő által ringatott virág remegett.

A csábitó itt is győzött s a találkozás vége két váló per lett.

* *

Ilma férje beleegyezett a válásba csak azt kötötte ki, hogy leánya neki maradjon ; Ilma elfogadta s igy az ő váló perük hamar lejárt. ♦

De Károlynak is volt egy fia, s Károly neje egy szelíd, angyali jóságu nő, nem akart megválni fiától. A szerelmében megsértett nő, nem könyörögte vissza férje szerelmét, de gyermekétől semmi szin alatt nem akart megválni, nem akarta gyermekét az anyai pótolhatatlan szeretettől megfosztani, s csak azon feltétel alatt egyezett a válásba, ha férje nem veszi el fiát. De Károly sem akart fiától megválni.

Egy napon elkeseredetten panaszkodott Ilmának, hogy nem tudja már mit tegyen ?

— Eh! hát hagyd fiadat anyjával! Nem vagyok e én elég a te boldogságodra ? Én is elhagytam miattad gyermekemet 1

— Elég rossz anya vagy — gondolá Károly — s a ki ilyen édes anya, milyen mostoha lenne abból ? Én nem élhetek fiam nélkül s nőm ugyanazt mondja, igy pedig a váló per nem tudom mikor végződik, mondá Károly rosszkedüven.

— Igen, mert az az asszony, a feleséged, csak azért nem adja fiát, hogy ne válhass el tőle, de jól van azért, még sem adlak vissza neki, hanem ha feleséged nem lehetek, a szeretőd leszek, mondó szenvedélyesen Ilma.

— A szeretőm ! ismétié Károly gépiesen s önkénytesen hátrált egy lépést. — Ah ! milyen anyát akartam fiamnak adni, —gondolákomoran.

Ilma látta a kedvezőtlen hatást, mit szavai okoztak, s érezte, hogy ha el nem tudja űzni a Károly homlokán borongó felleget, az soha sem fog hozzá vissza térni.

Megkisérlé a lehető legigézőbb lenni; kacér és bóditó volt mint egy démon, de Károly hideg maradt, s nem soká távozott.

— Neje, szerény kis lakására ment, melyet az elválásuk óta bérelt magának.

Midőn belépett, kis fia anyjához futott s mondá: Én nem megyek veled apa, mert te nagyon rósz vagy; szegény jó mama annyit sirt miattad.

Károly talált módot, hogy kis fiút és nejét kiengesztelje. Aztán egy hosszú életen keresztül kárpótolta őket a pár hónapi szenvedésért.

Ilma haza ment anyjához, végtelen szomorúságában tölté életét. Rajtam, egy oltár előtt tett hamis eskü átka van, — ismétié gyakran.

Én azt hiszem, igaza volt, mert boldogtalan lesz mindenki, ha szive ellent mond, midőn Isten színe előtt azt esküszi, hogy „szeretem.“