Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-04-07 / 14. szám
6. oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 1912. áprillis 7. Szerkesztik: Mandel Imre és P. Buday Ferenc. Vásárosnameny és Vidéke A lap szellemi részét illető közlemények P. Buday Ferenc címére küldendők, V. Naményba. HÍREK. Házasság. Czibur Andor vezérkarhoz beosztott honvécf5hadnagy, f. hó 2-án esküdött örök hűséget Eötvös Jenőné helybeli földbirto- kosné kedves és bájos leányának: Helénkének. Olcsón kél a damaszt. Közelednek az ünnepek, mindenki igyekszik bevásárolni a mire szüksége van, a boltokban élénkül a forgalom. Sok néző fordult meg e hó 27-én Klein Adolf vásárosnaményi röfös kereskedő boltjában is, alig győzték kiszolgálni a sok jó vevőt, a mi a kereskedőnek nem baj. Nagyobb baj, hogy egy szép nap oly damaszt is elkelt a miért senki sem fizetett. A kereskedő azt mondja, hogy ennyire még senki sem tudta lealkudni nála a damasztot, ezen az eladáson 32 korona egyenes kára van. A megrabolt bárka. Nem a Noé bárkájáról van szó ez alkalommal, hanem arról a torpedó alakú halkalitkáról, a mit a tiszamenti bárkának neveznek a halászok s a miben a kifogott halakat vizen tartják az elszállításig. Egy ilyen bárkát törtek fel még ismeretlen tettesek Vásáros- naményban 28-áfi éjjel s abból egy nagy harcsát és töbo kisebb fehér halat elloptak. Úgy látszik azonban, hogy a halorzók által tervezett zártkörű halestély elmarad, mert derék csendőreink a korpusz deliktit már elő is kerítették és felvitték a községházához s azt hisszük ezek már nem olyan halak, mint más közönséges hal: ezek beszédesek. Tűzvész pusztított f. hó 1-én a késő esteli órákban községünkben, mely az időjárást és a körülményeket tekintve, könnyen végzetessé válhatott volna. De szerencsére sikerült lokalizálni és igy csak Vladár Emilné istállójában tett kárt, a hol a szalma gyulladt ki gondatlanság folytán. Öt tehén és egy pár kis borjú üsszeégett. A tüzet nevezett földbirtokosné szolgálatában levő gulyás okozta, ki részegen foglalatoskodott az istállóban, a mécsest leverte, melytől a szalma meggyulladt. A csendörség letartóztatta a gondatlan cselédet, aki könnyen veszélybe sodorhatta volna az alvó községet. Nem előírásos. Hiába, még a háló szemeinek is előírásosnak kell lenni és még a halászoknak is kell alkalmazkodni a törvény rendelkezéseihez. Bremersz Dávid itteni halászbérlőnek hálóját elkobozta a csendőrség, mert állítólag a háló szemei nem feleltek meg az előírásos 4 cm. nagyságnak. A hálót az elöljáróságnál helyezték el. Betöréses lopás. Betörők jártak Gergelyi községben március 27-én éjjel Kantner vegyeskereskedő boltjában. A gyanú egy idegen cigányra és aunak társaira irányul. A gyanúsított cigány 27-én este a Kantner boltjához egész közel fekvő Winkler-féle korcsmában borozott s közben át ment a boltba, ott egy szivart vett s hosszas válogatás közben megjegyezte, hogy Mátészalkán jobb szivarokat árulnak. Úgy látszik nem is volt komoly kifogása a szivar ellen, (mert tudvalevőleg a szivarok nemcsak Gergelyiben s nemcsak Mátészalkán de az egész országban rosszak, különösen, a kurta szivarok), hanem a lesújtó kritikával, időt akart nyerni az alapos széttekintés- hez. Kantnerné éjfél után bement a boltba, hogy sütéshez való lisztet vigyen ki s a mint belépett egy riskása halomban botlott meg. Rémülten vette észre, hogy a boltot kifosztották s a riskását valószínűleg azért öntötték ki a tolvajok a zsákból, hogy az üres zsákban a rőfös árukat könnyebben vihessék el. A tolvajok állítólag 1000 korona értékű árut emeltek el, azonkívül elvittek egy pénztárcát, melyben 200 korona pénz volt. Ezt a pénztárcát másnap üresen megtalálták a község mellett elhúzódó védtöltésen a Tiszahid közelében. A csendörség erélyesen nyomoz e rejtélyes ügyben. Kefe, ecset és meszelő előnyös ajánlat. Muszter László Debreczen Csapó-utca II. Ajánlja a kereskedő uraknak saját gyártmányú legjobb minőségű kefe, ecset, és meszelő gyártmányait a legolcsóbb árban. Vidéki megrendelések előnyös árban eszközöltetnek. Vasúti- vagy posta csomagokat küldök bárhová. Csomagolást saját árban számitok, N. b. megrendelésüket kérve, maradtam tisztelettel MUSZTER LÁSZLÓ, 6—6 A reklám, pénz! Hirdetések felvétetnek Berkovits Lajos könyvkereskedésében Vásárosnaményban. A két menyasszony. Irta. Kantomé Kallós Ilonka. Nem voltak rokonok, még csak nem is ös- merték egymást, — csak egy napon, egy templomban mondták el a holtomiglant. Az egyik szőke volt, remek, világos kék szemekkel, fehér atlasz ruha simult filigrán gyöngéd termetéhez, s öntudatos bájjal lebegett a nagy templomba végig vőfélye karján, közbe vizsgálta a hatást, mit elegáns megjelenése okozott. Mig a pap összeadta vőlegényével se ki neir. pirult, sem el nem sápadt az arcza: csak modta az es- kü-fcr.nát mosolygó arczczal, mint ha egy társas játékot játszott volna el. A vőlegény Jegy kopaszodni kezdő férfi s hajdan nagy Don Juan, az eskü alatt diadalmasan arról gondolkozott, mint fog ő majd brillírozni ezzel a kis czukorbabával Az eskü végeztével kivonult a fényes násznép s helyt adott a másik, kevesebb parádéval összeesküdő párnak. Ifjú vőlegény és ifjú menyasszony. Mily gyöngéden vezette a vőlegény az oltár elé remegő menyasszonyát, kipiruló arcczal, lázban égő szemekkel állt mellette, piros ajkai csak nem felrepedtek forró lehelletétől.js keble sebesen emelkedett a simuló fehér kasmír alatt. Elmondták az esküt; a vőlegény érczes csengő hangon a menyasszony halkan s remegve az izgatottságtól, de mindkettőnek lelke Istennél időzött, elfeledték ők most a köröttük levőket csak azt tudták, hogy ők most egymáséi lettek s élvezték a tudat végtelen boldogságát. Esküvő után a csekély számú vendégek szerencsét kívántak az ifjú párnak és szétoszlottak. Azután a mama félre vonta menyasszony-leányát, ki anyja keblére rejté boldogságtól sugárzó arcát és suttogott annak fülébe. — Boldog vagy gyermekem, azt látom arczodról, csak érdemeld is meg boldogságodat, vigyázz e drága kincsre, mert nagyon kevés ember szivében lakik. Téged férjed szerelme tesz oly végtelen boldoggá, de gondold meg, könnyebb volt azt megszerezned, mint örökre megtartanod, azért minden tetted, minden gondolatod oda irányuljon, hogy férjed szerelmét kiérdemeld. Légy gyöngéd, türelmes feleség és takarékos, szorgalmas gazdaszony. E tanácsokat a- dom neked hozományul. Oh ! ismételd azt leányom minden nap, s meglásd boldogság költözik veled férjed házába. Az anya szavát bevégezvén, búcsút vett az ifjú pár, hogy szerény kis lakukba távozzanak és — és — az ő regényük eddig tartott. Az ifjú asszony eszében tartotta anyja tanácsát híven követte azokat, s ők boldogok lettek. * De a másik menyasszony, annak nagyon regényes élete volt. Azzal nem tudott az anyja beszélni, az esküvőt követő fényes estélyen, nem tudott neki tanácsot adni, hiszen oly nagyon el volt foglalva, de meg nem is jutott eszébe, hanem midőn másnap meglátogatta menyecske lányát, ellátta jó tanácsaival, — Tudod Ilmám, szalonodból hiányzik egy nagy konzoltükör, azt megvétesd a férjeddel, még mielőtt látogatást kapnátok, aztán különösen a fehérneműd hiányos, hiába, nem telt több a váltóra felvett pénzből, nem stafirozhattalak úgy ki jnint óhajtottam. De hát gazdag a férjed, van miből venni, csak azt tanácslom, hogy a mire szükséged van — házasságotok kezdetén vétesd meg vele, ilyenkor legengedékenyebbek még a férjek, kérd szépen, hízelegj neki, de ha ez nem használ, követeld, jogod van hozzá, hiszen nem azért mentél ehhez a maskarához, hogy mint hamupipőke élj mellette, nem bizony ; ha szegény akartál volna lenni, mehettél volna a lakónkhoz, a szép írnokhoz, Szilágyihoz, az is megkért. Csak látnád milyen szomorú, midőn ma a hivatalba ment egész veres volt a szeme — annyit sirt . . Midőn Ilma egyedül maradt elgondolkozott azon, mit anyja mondott, különösen az ütött szeget a fejébe, hogy férje egy maskara, hiszen házasságuk előtt meg mindég azt mondta róla, hogy nem szép az igaz, de nem is csúnya, aztán gazdag, és ez idősebb férfiakból lesznek a legjobb férjek. Majd eszébe jutott a szép Szilágyi kisirt szemeivel. Eszébe jutott, mint esdett az ifjú szerelméért, mint ígérte, hogy eget-földet megmozgat ha az övé lesz, csakhogy jobb álláshoz jusson. De hát Urna nem érzett hajlamot, szegény asz- szonynak lenni . . . Gazdag asszony lett és a fényben, pompában vigalmak zajában elfeledte, hogy a férje egy maskara, hiszen az teljesíti minden óhaját. Pár év múlva Ilma anya lett, egy szép szőke fürtü kis leány anyja. Már épen terveket kovácsolt egy más forma életmódhoz, mely teljesen elütő lett volna az eddigi ragyogd hideg élettől, — de anyja felvilágositá, hogy nem muszáj azért a kis bölcsőnek rabja lenni, arra majd vigyáz a dada, ő csak mulasson, hálózzék tovább. S a fiatal asszony mulatott, mig egyszer
