Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-04-07 / 14. szám
VII. évfolyam. Mátészalka, 1912. április 7. 14. sz. ? ? 9 A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. megjp’ " \k Minden pénteken. Szerkesztőség és Kiadóhivatal Mátészalka Kossutli-utcá 445. szám, (Dr. Barta Ignác ügyvédi iredája.) Hirdetési dijak előre fizetendők. Nyilt-tér sora 40 fillér. Simf-------r -rr,--------------- ,m,-------------------------üb Fe lelős szerkesztő ■ Főszerkesztő i Dr. Barta Ignác Dr. Dienes Dezső Szerkesztő-társ: Máté Sándor. i i ■ -............— ................................................................ Előfi zetési árak: Egész évié — — — — — — — — Negyéd yj — — Egyés szám ára 20 fillér. 8 kor 4 , 2 , Elmúlt már a tél éá a mi hidegkeblü anyánk a föld, uj ékességbe öltözött. Harangjaink Zúgása tavaszi szellő lágy ölén szállva tova, rétek és virányok fölött; megriasztotta az árnyas bokor tövén dalló csalogányt és megvitte neki a hirt, hogy az emberek ünnepelnek. Ünnepelnek pedig örömtelt szivVel* egy belső szent vigasztalással lelkeikben^ a mely mindenkiben él, a melyet mindenki érez, a mely az egész lelket eltölti, de a melyet a maga valójában kimondani, kifejezni mégis csak vajmi kevesen tudnak. Mert ki tagadhatja* hogy lelkűnknek belsőjébe és a nagy természetben előforduló változások között szoros összefüggés vagyon ? Késő ősszel, néma borongása, ködös napok rövid óráiban, az elhullott falevelek zörgésénél, ki az, akinek lelkét önsúlyként ne nyomná a múlandóság komor érzete? De viszont eljő a tavasz, mindenfelé uj pezsgés mutatkozik, uj élet fakad; s a mily fokban mutatkoznak hegyen-völgyön az Uj élet tüneményei, azon mértékben szabadul lelkünk az ónsuly alól,-'azon mértékben indulnak emelkedésnek érzelmei és a feltámadás szent ünnepén, a halhatatlanság emlékeztető napján, husvétkor, szent örömmel, áhítattal tolong templomba a hívők sokasága. ÉS a mai napon templomba megy az is, a ki különben egész éven át nem lépi át annak küszöbét. Miért? Hogyan? Igaz ma legnagyobb ünnepét üli a kér. világ, de az is igaz, Hogy e nap a föltámadás ünnepe. A föltámadás iránt való hit pedig mindenkinek a lelkében él. Azt onnart ki nem irthatja senki, semmi. Ért rnefem állítani, hogy e hit a lélek ösztöne, a mely ép oly ellenállhatatlan erővel tereli ma a templomba a lelkeket, miként a szomjúság ösztöne az üdítő forráshoz terel. Már majdnem kétezer éve, hogy hirdetik a Megváltó feltámadásának csodás eseményeit. Mindig hitelre talált, és arra fog találni mindig. Nemcsak azéft* mert e csoda történeti valósága nyilvánvalóbb bármely történeti tény hitelénél, hanem azért is és kiváltképpen, mert Krisztus diadala a halál fölött a maga végtelen jelentőségével oly tény, a mely mintegy folytatását, mintegy szükségszerű kiegészítő részét alkotja lelkünk egyik belső szükségletének, vele született tudatának. Az igy érző lélek talajában ver aztán gyökeret a hit élő fája* ehnek árnyában fakad ki a remény örökzöldje, virágzásnak indul a szeretet vérvirága. Ezekből alakul az örökélet hervadhatatlan koszorúja. E koszorúval fején áll az örökkévalóság angyala temetőnk ajtajában s minden belépő vándor válláról levévén a keresztet, sírjára diadaljelül föltüzi azt a hármas jelszóval: halhatatlanság* feltámadás, viszontlátás! Hiszen riagy Eötvösiink szavai szerint: „A halál eszméje csak addig rettentő, a mig az elválás eszméjével a viszontlátás gondolata nem egyesül.“ „Oh remélj, remélj egy jobb hazát s benne az erény diadalát.“ (Arany) Remélj annál is inkább, mert feltámadt Krisztus e napon allelujja .... k. bt Husvet.
