Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-04-13 / 15. szám

MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 5. oldal. BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍ­VÁNUNK, igen tisztelt előfizetőinknek, mun­katársainknak és lapunk minden barátjának. Családi ünnep. Városunk főjegyzőjének házánál kedves családi ünnep folyt le e hó 12-én Gyula napján. Ugyanis főjegyzőnk, Rohay Gyula bájos leányának Margitkának ekkor volt jegyvál­tása Bugyi Gyula késmárki kereskedelmi iskolai tanár úrral. Ezen alkalomból a kiterjedt rokonság közül sokan megjelentek, hogy az ifjú párnak sok szerencsét kívánjanak. Mi is őszinte szívből gra­tulálunk. Eljegyzés. Stima Andor nyirparasznyai ta­nító eljegyezte Schilla Gizikét Eperjesről. Személyi hir. Dr, Bródy Sándor helybeli orvos f. hó 17-én négy heti tanulmány útra köz­ségünkből eltávozik. Figyelembe veendő katonai rendelet. A honvédelmi miniszter arról értesítette a vármegyék s a városok közönségét, hogy az idén az őszi fegyvergyakorlatokon kívül, május 15-től junius 11-ig is tartatnak fegyvergyakorlatok s megenge­di a nem tényleges állományú legénységnek, hogy a behívott kontingens számon kívül keresetéhez, illetőleg foglalkozásához képest a bevonulás neki megfelelőbb idejét kérelmezhese. Gazdasági rovat. Gazdasági rovatunk ál­landó rovatvezetőjéül ifj. Bunyitai Vincze debre- czeni gazdasági főiskolai hallgatót sikerült meg­nyernünk a kinek tollából hetenkint a gazdaközön­séget aktuálisan érdeklő cziksorozat fog megje­lenni. E körülményre s a rovatvezetőnk tollából megjelenendő czikkekre olvasóink figyelmét bát­rak vagyunk felhívni. A szatmári kiállítás. A Szatmármegyei Gazdasági egyesület ez­előtt 50 évvel 1861. szeptember hó 10-én tartot­ta első alapszabályszerü gyűlését. Akkori feljegyzések szerint a lelkesedés tüze hatotta át gazdáinkat, több ezren gyűltek össze s boldog emlékezetű Vécsey József báró fennkölt szavakkal fejtegette a megjelentek előtt, hogy a földbirtok a gazdász kötelezettségeket is ró ember­társaival s e hazával szemben, éppen ezért na­gyon is szükséges, hogy á birtokos osztály igye­kezzék a föld termését eddigi maradiságával szakítva, a tudomány erejével és a technika vív­mányaival fokozni, mert csak igy munkálkodha­tunk a földnépének anyagi boldogulásán, ez által előmozdítva a közvagyonosodást s igy hazánk függetlenségének, szabadságának sarkköveit rak­m' hatjuk le. Mert igaz a nagy Széchenyinek szava: „akárki mit ábrándoz, csak vagyonos nemzet le­het szabad.“ A lelkes szavaknak megvolt a hatásuk, mert egyesületünk ezelőtt ötven évvel megalukult, el­nökéül megválasztva gróf Károlyi Györgyöt, alel- nökéül az értekezlet egybehivóját, a nemes lelkű Vécsey József bárót s első jegyzőül Kerekes Á- goston és Szerdahelyi Ágoston fiatal gazdákat. Sajnos, hogy az első vezetőségnek már csak egy tagja jubilálhatja az ötven éves évfor­dulót, csak Kerekes Ágoston földbirtokos az, ki szemei előtt lefutni látta az 50 évet, az alapítás­tól a jubileumig, ő tehet tanúbizonyságot arról, hogy az egyesület megfelelt-e hivatásának, megfe­lelt-e a hozzáfűzött reményeknek? Mint köztudomású, vármegyei gazdasági egyesületünk ötven éves jubileumát, ez évi szep­tember hó 21. és október 2-ika közötti napokon általános gazdasági- és iparkiállitás keretében ünnepli meg. Az egyesület vezetősége a legszélesebb kö­rű mozgalmat indította meg a siker biztosítása céljából, gazdasági és ipari életünk legfőbb irá­nyítási és vezetői: a kormány, az országos testü­letek mind segítségére vannak a kiállítás rendező­ségének, de minden munka, minden fáradság hiábavaló, ha vármegyénk gazda- és iparos kö­zönsége s világhírű bányászatunk s kiterjedt erdő gazdaságunk vezetői nem veszik ki részüket a sikert előmozditö munkából oly mérvben, a minő mérvben tartozunk elsősorban ön-önmagunknak, vármegyénknek, s igy közvetve hazánknak, de főleg azoknak a lelkes elődöknek, kik ezelőtt öt­ven évvel akkor, a mikor a szabadság hajnala csak derengeni kezdett bátran kiálltak, öntudatos munkára hiva fel a gazdát a nép jólétéért, boldo­gulásunkért s ez által szabadságunk biztosításáért. Az egyesület jubiláns ünnepségének tehát, méltó­nak kell lenni a nagynevű alapítókhoz. Lelkesednünk kell ez ügyért, tömegesen kell részt vennünk mint kiállítók, ne sajnáljuk a fá­radságot, ne sajnáljuk az áldozatot, mert a gaz­dasági egyesület jubiláris kiállításának támogatá­sával nemcsak a közt szolgáljuk, nemcsak mél­tókká tesszük magunkat a nagynevű elődökhöz, de egyszersmind kiérdemeljük az ünnepélyre Szatmárnémetibe sereglő országos vezető egyének becsülését s előmozdítjuk gazdáink és iparosaink anyagi boldogulását. Föl tehát a nagy munkára, sorokozzunk azok köré, kik a kiállítás rendezésének élére ál­lottak, dolgozzunk, fáradjunk annak sikerén mert meg kell jegyeznünk, hogy a kiállítás sikere mind KJE m m m Szolid tulajdonosoknak elsőrendű rézgálicot, Dr, Aschenbrand-féle rézkénport és bordóiport, továbbbá I. a. lajuuga rafiát a legjobb minőségben igen előnyös árak mellett szállít Fiilep József utóda LÁSZLÓ IMRE fűszer és csemeqe kereskedő MÁTÉSZALKÁN. === m umm Tessek ajánlatot kérni. 1—6. nyájunk dicsősége, annak kudarca pedig az átkos visszarovásban lessz kereshető. Gazdasági tanácsadó. Lucernások és lóherések megjavítása. Annyi a rosszul termő lucernás és lóherés az országban, hogy a gondolkozó gazdának csodál­koznia kell azon, hogy miért nem javítja meg, miért nem teszi termőbbé gazdája, holott cse­kély fáradsággal, könnyen megkétszerezhetné terméseit, s ez által jobban tarthatná állatállomá­nyát, vagy éppen meg is nagyobbithatná azt. A lucernások és lóherések csekély termő ké­pességének ugyanis ritkábban elvénülés az oka, mint gyakrabban az, hogy a talaj felső részének tulkeményedése folytán az esővíz nem hatolhat be a talajba, másrészt pedig, hogy a talajban nincs is elegendő táplálék és igy természetes, ha az o- kok egyik vagy másiknak avagy mindkettőnek jelenlétében a lucernások és lóherések csak rósz terméseket adhatnak. Pedig hát ezen a bajon könnyen lehet se­gíteni. Az egyik segítség abban áll, hogy kora tavasszal, a talaj megszikkadása után, azonnal keresztül-kasul igen élesen megboronáltatjuk a lu­cernást, még jobb ha nem túlterhelt tányéros bo­ronával hasogatják ezt meg, hogy egyrészt a föld megkérgesedett felső részét porhanyóvá- s igy lehetségessé tegyük, hogy abba a viz és levegő behatolhasson, másrészt a gyökereket átvagdossuk és ez által uj sarjadzásra, uj hajszál képződésre serkentsük. Ha ezután ezen eljárás mellett hozzá­nyúlunk a másik megjavitási módhoz is. amely abból áll, hogy kát. holdanként a borona után két mázsa szuperfoszfátot, avagy homokos talajon 2 és fél mázsa káli-szuperfoszfátot szórunk rá, úgy nemcsak vízzel, de a szükséges tápláló a- nyag mennyiséggel is ellátjuk talajunkat, s igy megtettünk mindent arra nézve, hogy lucernásunk vagy lóherésünk buja fejlődésnek induljon. Ezen trágyázás 2, sőt 3 évre kihatólag fokozza a ter­mést, a boronálást azonban minden tavasszal, sőt még jobb ha minden ősszel végezzük, hogy Ilyen módon a téli nedvesség is beszivároghasson a ta­lajba. Ha nincs elegendő viz a talajban, nem te­remhet az semmit, mert a növények által tápláló anyagoknak vízben kell feloldódniok, hogy a gyö­kerek által felszívhatok legyenek. Ezért fontos minden év elő takarmánynövény, tehát a rétek talaját is ősszel jól megboronálni, mert csak az a talaj tartalmazhat elegendő viz mennyiséget, a mely képesítve van a téli csapadékok felvételére is. CSARNOK. Egy angol viszontagságai Mátészalkán Irta: Lucifer. 12) (Vége.) Ezek önben a nagymüveltségü angolt tisztelik s a magyar szóból elkészítik az illusiójukat, alig volt időm arra, hogy a hajamat összekapkodjam s vagy kettőt rántsak a mellényemen, a tömeg kezdett a kávéházba nyomulni. Elől egy ünnepélyes arcú ur jöt s három lépésre előttem megállva meg­hajtotta magát. Én egy márvány asztal elé lépve arra félkézzel könnyedén rátámaszkodtam, jobb láhamat kissé előre tettem, jobb kezem hüvelyk­ujját mellényzsebembe akasztottam s az üdvözlést előkelő fejbiccentéssel viszonoztam. A k. f. u. há­tam mögé állt, hogy kéznél legyen instructióival. A fejbiccentés után harsány éljenzés zúgott fel a teremben a világ mindenféle nyelvén. Volt közte Hurrah ! Vivát! Ezjiva! Zsivió ! még egy pár él­jen ! is. Az éljenzés lecsillapultával a szónok még egyszer meghajtotta magát s az egész termet be­töltő csengő hangon igy üdvözölt: — Good morning dear fathers! Pár pillanatig fürkésző szemekkel vizsgál- gattam a disz-szónok arcvonásait azon cardinális tétel alapján, hogy nincs lehetetlen a nap alatt de épen semmi hasonlóságot se tudva felfedezni köztem és közte piéggyőződéssel feleltein;

Next

/
Thumbnails
Contents