Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-04-06 / 14. szám

3. oldal. HÍREK. Személyi hír. Dr. Vida Gyula tb. szolga- gabiró, lapunk felelős szerkesztője négy heti sza­badságra Kolozsvárra utazott. Terjed a kiütéses tífusz. A járványorvos­nak az alispéni hivatalhoz küldött jelentése legu­tóbb arról szólott, hogy Felsőfernezelyen újabb megbetegedés nem történt. Az utolsó beteg is jobban van s ha 15 nap alatt újabb megbetege­dés nem fordul elő, a járvány megszűntnek te­kinthető. Sajnos, már a közeli napok alaposan lehűtötték a vérmes reményeket. Kiütéses tífuszban újabban hárman betegedtek meg és ugyancsak éppen Felsőferhezelyen. Néhai dr. Aáron Sán­dor főorvos s az egészségügyi felügyelő intézke­désére ugyanis a beteg családok egészséges tagjait elkülönítették s a múlt hétig teljes elkülö­nítésben is voltak. A múlt héten azonban haza- bocsátották őket — hogy kinek a rendelkezésére, nem tudjuk — de tény, hogy az újabb megbete­gedettek mind a hazabocsátottakból kerültek ki. Gyermeknapok Szatmármegyében. Az Országos Gyermekvédő Liga a szokásos gyermek­napokat Szatmármegyében ez idén május 14-én és 15-én fogja megtartani. Vöröskakas Nyirmegyesen. Nagy tűz pusz­tította Nyirmegyes községét e hó 1-én. Déltájban kapta a tűz hírét egyik szolgabiró, hogy Nyir­megyes község lángokban áll. Azonnal intézkedett a fecskendők és vizeshordóknak a helyszínre való kiszállításáról. Eközben megérkezett Péchy főszol­gabíró ki hallva a tüzet, azonnal kocsiján kihajtott a színhelyre. Borzalmas volt a látvány, egy egész utca felhővel volt burkolva. Füst és láng minden­felé. A legnagyobb baj pedig az volt, hogy a szél fújt, s igy a szalma- és nádíedelü házak egyre- másra tüzet fogtak. A kutakból a viz is kezdett apadni. A lakosság jajgatott s csak a kivezé­nyelt csendőrök tartották fen a rendet. Végre is az Isten könyörült a községen s hatalmas zápor­ral eloltotta a tüzet. Leégett 6 ház, 4 csűr és sok melléképület. A tűz délután 6 órakor teljesen lo­kalizálva volt. éjszakába. Rémes kuvasz-vonitás vegyült az itt-ott felhangzó kolompoláshoz. Alighanem farkas ke­rülgette az esztenájt. Ilána egészen közel húzódott a pakulárhoz . . £ Hó és hó mindenütt. De a jaádi molnáráé ismerte jól a Borászára vezető csapást. Már hogyne ismerte volna, mikor az ura amig élt, a bukovinai csempészek kezére játszott. Hányszor volt, hogy az asszony hét határon át terelte egymaga a passzusnélküli tulkot? Így került a szép Mitru útjába. És a vármegye soha sem tudta meg, hogy a jaádi molnár a csempészek orgazdája, a jaádi molnár pedig álmodni sem merte, hogy a felesé­ge a szép Mitru szeretője. Most már éppen békén alhatik e jaádi temető fenyőövezte földjében. A mi volt az rég volt talán igaz sem volt. Ez fájt legjobban annak a sápadt asszony­nak. Ezért sietett annyira, hogy Mitruval leszá­molhasson. Biztosan haladt a hócsapáson lefelé. Megfi­gyelt óvatosan minden bokrot. Tudta jól, hogy mit csinál. Szombat volt és e napon szokták a részes gazdák számbavenni a jószágot. Mitru megfelel mindegyiknek, azután alszik egyet a ceremóniára. Ezúttal nehéz álma lehetett. Azt, álmodta, hogy a sápadt asszony, akiről ilána azt hitte, hogy jámborabb a szomszéd pakulárnál, szikrázó szemekkel, kezében fejszével állított eléje. Tüzeset. Könnyen végzetessé válható tüzeset volt Ópályiban. F. évi április 2-án d. u. kigyuladt a Fedora István széna kazalja s már majd be­lekapott a lakóházak tetőzetébe, de a véletlenül kint levő Szabó Ferenc mátészalkai hentes iparos önfeláldozó bátorsággal a széna kazal égő ré­szét széjjel hányta s ezzel elejét vette egy na­gyobb szerencsétlenségnek. Járásunk áliategészsége a múlt heti jelen­tésünk szerint stagnál. A száj- és körömfájásban újabb megbetegedés nem történt. Sertésvészben megbetegedés történt Ilken, Nyírcsászáriban és Nyirmegyesen. Apponyi Albert gróf jótékonysága. Mint köztudomású Apponyi Albert gróf nem régiben Amerikában volt körúton. Hazatértében a „Princz Fridrich Wilhelm“ nevű hajón együtt utazott Dé­nes László szamosszegi illetőségű hazánkfiával, a ki az amerikai pénzkeresetnek ballába elvesztésé­vel adózott. Itt tudta meg a nemes gróf, hogy a szerencsétlen ember munkaadójától a gazdag bá­nyatársulattól kártérítést nem kapott. Gyűjtött pénzecskéjét pedig betegsége alatt felette. Megesett rajta a szive s a hajón javára gyűjtést rendezett s az igy befolyt összeget 144 márkát a Mister F. brémai bankház utján a má­tészalkai járás főszolgabirájához juttatta Dénes Lászlónak kifizetése végett. Az egyszerű falusi paraszt asszony egyszerű, de megható szavakban mondott köszönetét Appo­nyi gróf eme jótékonyságáért. Kötelességet teljesítünk, ha mi is külön há­lánknak adunk kifejezést Apponyi gróf ezen ne­mes cselekedetéért, melylyel járásunk egy szeren­csétlen visszavándorló boldogtalanságán enyhített. Megtámadott csendőrőrjárat. E hó 2-án este 9 órakor Kalla nagydobosi korcsmáros, fel­szólította Kiss (Árpád) Lajos, Ruszinku Alexovits Isván és Tarnóczi Ferencz ndobosi lakosokat a távozásra, azonban távozás helyett, mivel italt nem kaptak, törni zúzni kezdtek, mire a korcsmáros a csendőrőrsre futott segítségért. Ennek távozta u- tán összebeszéltek, hogy a csendőröket lefegyvere­zik. Lesbe álltak s a mikor a csendőrőrs megje­lent a korcsmában egyszerre mind a hárman megrohanták őket. Az egyik csendőrnek azonban MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. És ő nem tudott felemelkedni . . . Úgy rémlett neki, mintha hallotta volna a hangját: — Nem kértem hűséget tőled, csak szerel­met és te mégis hűséget esküdtél! Emlékszel-e ? Emlékszel-e ? És Mitru nem tudott felelni . . . % Összeültek a törvényttevő emberek. A jaádi molnárné már megnyudodott, hogy nincsen terhelő tanú. Ó maga csak ennyit mon­dott : — Szerettem, azt nem tagadom, de a mi szerelmünknek nem volt felhője csak napsugara. Erre felugrott a másik : a szép Ilána. Szilajul, vérben forgó szemekkel, mint aki eszét veszíti: —- Szeretted!? No hát akkor tudd meg, hogy én vagyok a gyilkosa! Én, én! Érted-e? Talán még szebb volt e percben, mint a- zon hideg novemberi éjszakán, melyen a pásztor- tüz sugara világította meg orcáját. Most, amikor szemtől-szembe állott vetélytársával, akkor tört ki belőle a féktelen szenvédély. — Nem hallod ? Vagy nincs szavad hozzá ? Én vagyok a Mitru gyilkosa! Én öltem meg! Minden szem kettőjük felé fordult. Amaz a bámulattól nem tudott szóhoz jutni. Azt hitte, a másik megőrült. Ilána pedig vadul neki rohant. Hallgatsz ? ! Hát nincs szavad hozzá ? No hát akkor én mondom, hogy te vagy a gyilkosa! Te, te ittad meg a Mitru vérét! . . . Otthagyott, sikerült magát kiszabadítani és kardot rántott meg- támadója Kiss Lajos ellen s ennek mindkét karján s fején súlyos sebet ejtett. Ennek a jajkiáltására Ruszinszku és Tarnóczi megijedt s a kezükben levő csendőr-fegyvert eldobva, futásnak eredtek. A szárnyparancsnokság a fegyverhasználat tárgyában a vizsgálatot megejtvén, azt jogos ön­védelemnek véve, igazoltnak tekintette. A szatmári gazdasági kiállítás, járásunk bizottsága f. hó 2-án a városháza tanácstermében gyűlést tartott, melyen a Szatmárvármegyei Gaz­dasági egyesület titkára, Világossy Gáspár is részt vett, mint kiküldött. Világossy részletes előadás­ban ismertette a kiállítás jellegét, szerepét. Kie­melte, hogy a kiállítás általános gazdasági jellegű, melyen elsősorban a megyei cikkek jönnek figye­lembe s a szomszédos vármegyék csakis azokkal a cikkekkel szerepelhetnek a kiállításon, melyek nálunk nincsenek. A kiállításon csupán a gépki­állítás lesz országos jellegű. Ezután a hely dija­kat ismerteti : a kiállítás egész tartamára. Állato­kért darabonként fizetendő : 2 kor. iparosok hely dija három osztályba lett megállapítva : u. m. 8 —5—4 kor. Termény kiállításnál a kiállító álla­pítja meg, hogy hány □ m-t kiván használni s ezután fizeti a dijakat. Minden kiállítónak mező- gazdasági terméke egy helyen lesz, kivéve azon termékeket, melyek az erdészet, szölőszet és kony­hakertészet körébe tartoznak, azok külön lesznek. Azonban azoknak, akiknek a kiállításon külön pavillonok lesz, mindennemű kiállítási cikke egy paviilonban lehet. Elhatíroztík még a gyűlésen, hogy a szeptemberi kiállításra a jelentkezés f. évi május 15-ig bezárólag eszközlendők az egyes körjegyzőknél, akik azután a járási főszolgabíróhoz terjesztik be az jegyzéket a titkári hivatalhoz leen­dőjuttatás végett. A jelentkezések azért szüksége­sek hamarább, hogy a mátészalkai járás kiállítói egy' egész külön területet nyerhessenek. Áthelyezés. Vármegyénk főispánja Kállay Ödön t. b. főszolgabírót Szatmár-Németiből Má­tészalkára helyezte át. A József kir. Herceg Szanatórium Egye­sület évi közgyűlése. Az Auguszta kir. herceg­nő és József kir. herceg szanatórium Egyesület évi közgyűlését Budapesten, május 7-én tartja * * eldobott, irigyelted tőlem, te ölted meg! Te ölted meg! — És elkezdte ütni, tépni, fojtogatni. Alig tudták lefogni. A támadás nagyon váratlanul jött. A mol­nárné fejét vesztve a keresztkérdésekre, egészen megadta magát. Ilána pedig, mikor már eloszlott a tömeg, akkor is egyre azt kiabálta: — Te ölted meg! Te ölted meg! * A két turma egy pakulár esztenájába került A borásza elhagyattottabb lett, mint valaha. De aki hébe-hóba arra jár, többnyire talál­kozik egy asszonynyal, aki kosárral hordja a ha­vat a Hojsze csúcsáról a borászára. A gyermekek félve kerülgetik és hogy mi járatban van nem merik kérdezni az öregek sem. Jó, hogy nem bánt senkit, békében hagyják őt is. A szép Mitru esztenájának helyén van egy sirhalom, ott üríti ki kosarát, azután megindul újra a Hojsze csúcsára. Mire visszatér, azt a mit előbb hozott, elnyeli a tavaszi napsugár. És igy tart reggeltől estig. Hogy miért ? Ki tudna erre felelni ? Talán hogy ki ne zöldüljön az a jeltelen sirhalom, vagy talán mert elakarja takarni a szép Mitru siri nyoszolyáját, hogy rá ne akadjon, mikor kiszabadul a börtön­ből az a másik.

Next

/
Thumbnails
Contents