Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-04-06 / 14. szám
2. oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. közkórházzá alakul át, igénybe vehető lett volna úgy a törvényhatóság mint az állam további anyagi támogatása. Mind ez talán igy történt volna, ha a szenzáció kedvéért nem csinál a sajtó országos lármát akkor, a midőn az első keserves heteken a sújtott nép már átesett, s a mikor egy esztendő múltán pillanatnyi, hirtelen segélyre szükség nem volt. Sohasem voltunk barátai az ingyen pénzek osztogatásának demoralizáló hatásánál fogva, de ezen felfogás helyességét soha sem láttuk megkapóbban igazolva mint az ököritói segélyösszegek kiosztása alkalmával, amikor egyesek a pénzt jólétük miatt bankokban helyezhették el, egyesek jórészét azonnal elmulatták, együtt pedig telhetetlen kapzsiságukban még több pénzért ordítoztak s arra egy sem gondolt, hogy a társadalom jótékonyságát pár szóval megköszönjék s meghálálják. Nem volna szabad hát ily módon tömegjótékonyságot gyakorolni, hanem a jótékonyság nagyságához mérten oly módozatokról kellene gondoskodni, amelyik ingyen való javak osztogatása nélkül is megfelel azon nemes célnak, melyet a társadalom áldozatkészsége elérni kivánt. dr.—ő. Közigazgatás. TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁGI GYŰLÉS. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága április hó első felében rendkivüli közgyűlést tart, amelynek egyik legfontosabb tárgya lesz az időközben elhalt vármegyei bizottsági tagok helyének a közigazgatási bizottság, állandó választmány és központi választmányban leendő betöltése. Megzenésített verseimhez. lm, szárnyat kapnak a dalok, Mik itt, az örök csendbe kéltek! — Kis dalaim, csak száljatok S ne mondjátok, bárhova tértek. Hogy ez a szív, a ti hazátok, Csak álmodja a dalt, a hangot ! . . — Álom-dalok, álom-virágok: Hogy szárnyra kélve elsuhantok! Kis verseim, csak menjetek —’ 5 mit más dalos szív adott rátok: Csak zengjen, sírjon a nótátok S fakasszon titkon könnyeket! S — kiknek busán felsírtok ajkán Az egy se tudja, egy se sejtse, Hogy az én néma bus szivemnek Halott melódiái csengnek Egy más szivén átszűrve benne! . . Krüzselyi Erzsiké. 11 á n a. Irta: Gróf Wass György. Aborgói és a radnai havasok a bukovinai határig vetélkedtek egymással. Az Ünőkővel öt hegylánc kacérkodik, Az első tölgyerdővel van borítva, a második egészen kopár; azután következik egy kékes szinü, ködbevesző gerinc, mögötte egy éles hátú, fenyővel borított, fekete hegyA vármegye közönségnek a legnagyobb érdeklődése az elhalt Luby Géza volt bizottsági tag helyének betöltésére irányul. Általános a vélemény arra nézve, hogy a megürült bizottsági tagságot Szálkái Sándor bizottsági tag, országgyűlési képviselővel kell betölteni, aki a közigazgatási bizottságnak eddig is tagja volt, de a legutóbbi választás alkalmával néhány szavazattal kisebbségben maradt. A munkapárt egy része Szuhányi Ferenc országgyűlési képviselő jelöltségét hangoztatja, mig a másik rész Domahidy István bizottsági tag mellett foglal állást. Azt hisszük azonban, hogy a közigazgatási bizottsági tag választásánál nem a pártérdek, hanem a közigazgatás érdeke a méltányossággal párosulva, fogja a kérdést eldönteni, mely esetben Szálkái Sándor megválasztása biztosítottnak tekinthető. I Dr. ERŐ SS LAJOS | A tiszántúli egyházkerületnek gyásza van. Dr. Erőss Lajos az egyházkerületnek nagytudásu püspöke f. hó 25-en meghalt. Dr. Erőss Lajos püspök egyike volt azoknak, akik a nagy reformátor, Kálvin János tanait az ősi puritán formában igyekeztek fönntartani és hirdetni, a melyet nem csak egész élete, lelkészi és theológiai tanári működése, de élete utolsó percében megirt végrendelkezése is fényesen bizonyítanak és amelyben meghagyta, hogy nem Debreczenben, hanem a püspökladányi ref. temetőben temessék el első felesége mellé. Temetése a lehető legegyszerűbb legyen. Mondjon felette egy 10 percig tartó imádságot adebreczeni nagytemplomban a Püspökladányi ref. lelkész. Gyász- ruhát és divatos fátyolokat ő érette ne viseljen senki, hasztalan koszorúkra ne költsön senki. Temetése a végrendeletéhez híven a legnagyobb egyszerűségben történt, de ebben az egyszerűségben volt valami impozáns lélekemelő. Vármegyénkből temetésen részt vettek: Csaba Adorján főispán, Domahidy Elemér főispán, és a lánc s végül az utolsó, a hóval borított sziklás hátfal. Ez a borászati panoráma. Boldog, aki egyszer láthatja, de volt egy ember, aki születése óta hajnaltól napestig gyönyörködött benne. És ez a hires Mitru. Még a naszódi vásáron is róla beszéltek. Pedig meg nem vált egy percre sem a borászai hegyektől. Ott érezte jól magát, ahol az apja, meg a nagyapja legeltette az ilvai juhokat. Arcát pirosra festette az éles havasi levegő és a betegséget csak híréből ismerte. Egész alkata olyan volt mintha szobormintának született volna. Hatalmas termet, csupa izom, buzogány karok, apró sötét szemek, merészen hajlott orr és vállra omló, dús fekete haj. Olyan bukovinai román keverék lehetett. Asszony után nem ölte magát. Így is több kerülgette az esztenát, mint kellett volna. Az ilvaiak a jaádi molnár özvegyét hozták hírbe. Ö járt fel kökényt szedni a Borászára. Eleinte ritkán, később mikor megtudta, hogy a szomszéd pakulár felesége veszedelmesen szép gyakrabban. Novemberre hajlott az esztendő. Mitru leterelte a turmát az aljba. Oda költöztette az esztenát, mert az erdei avart már hó borította. Mikor a nap alábukott, meggyujtotta a pász- tortüzet. Nem mintha fázott volna, hiszen nem volt természete, hanem mert igy tett az apja is. Alighanem, hogy megpirítsa az oldalast, meg hogy nagykárolyi egyházmegye főgondnoka, dr. Falussy Árpád, Helmeczy József,: Madarassy Dezső,¥Do- mahidy István, Biky Károly, Berey József és Széli György esperesek és a vármegye ref. lelkészi kara. . * A temetés után a tiszántúli egyházkerület vezető elemei a debreczeni kollégium nagytermében tanácskozásra gyűltek össze, hogy a megüresedett püspöki szék betöltéséről értekezzenek. Két jelölt mellé csoportosul a ref. közvélemény és pedig Dicsőffy József debreczeni ref. lelkész és dr. Baltazár Dezső hajdúböszörményi lelkész meilé. Mindkettőnek hatalmas, erős pártja van. CSÜTÖRTÖKI STRÓFÁK . . Lesz már Szálkán aszfaltjáró, Melyen járhat paraszt s báró; Igaz, hogy a háziúrra Egy kis terhet bizony ráró. No de ezen fennakadni Cudar dolog vóna vagy mi ? Azt a nehány rongyos kroncsit, Teringettét meg köll adni! Ha kigyul majd az ivlámpa, Korzózik a sok szép lányka; Automobil is betéved Úgynevezett főutcánkba. Csak haladjunk, az sose kár! (Mert haladnunk köll, ugy-e bár?) S megterem majd Szálkán is a Tolakodó — aszfalt betyár. Csak gőzfürdő kéne már most, Színház orpheummal páros, S ha megjő a szoknya-nadrág, Akkor leszünk — világváros. Ecsedi kokó. messziről lássák, hogy él még a borászai pakulár. Azután oda telepedett a tűz mellé nyársat faragni. De az esze másfelé járt. Hosszan elgondolkozva nézte a hamvadó és újra kigyuló parazsat, mintha a jaádi molnárné könnyes szemeit keresné a lángokban. Észre sem vette, hogy nyílik az esztena ajtaja. Csak akkor fordult hátra, mikor vállon érintették. — Te vagy llána? — Én. Hát a másik járt itt azóta? — Nem. Megmondtam neki, hogy üljön a jaádi malomban; szebb szeretőre találtam. llána kiegyenesedett e szónál. Valóban gyönyörű volt e pillanatban. Ráesett a pásztortüz fénye, amint szilajul oda állott a pakulár elé : — Velem is igy fogsz bánni, ha egy szebbre akadsz ? — Nem, mert náladnál nincs szebb — felelte Mitru nyugodtan és átölelte olyan természetesen, mintha saját feleségét ölelte volna. — No hát csak azért mondom, mert itt nőttem fel a Hojsze alján én is; tudom mindennek az orvosságát. Mitru helyeslőleg bólintott : — Az is annak a rendje. Hát most itt maradsz ? — Itt. Azt akarom, hogy az uramnak kinyíljék a szeme, de úgy látom, ő inkább találna a jaádi molnáráéhoz. Jámbor természet mind a kettő - - avval leült a pakulár subája szélére. Egészen besötétedett. Az ujhold, meg agyéren pislogó csillagok halványan világitottok az
