Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-03-30 / 13. szám

MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE.

3. oldal.

CSÜTÖRTÖKI STRÓFÁK . .

Hallgassanak ide kérem,

Mi az újság elmesélem,

Nagyon csendes, nagyon halga,

Nagyon üres Mátészalka,

Dinom-dánom-, sum-sum, pont.

*

Boldogok leszünk mi, kérem,

Nem lesz már fü kint a réten,

És felépül á „Központi“,

S lesz függőkért — emeletnyi.

Dinom-dánom-, sum-sum pont,

*

Arra tanítottak engem,

Hogy felebarátom tiszteljem,

Akik erre tanítottak,

Nevezték azt-tanitónak.

Dinom- dánom- sum- sum pont.

*

Zöld ász, piros és a makk ász,

Nem busul már az ős jogász,

Mert ki nem tud ügyvéd lenni,.

El fog az, pincérnek menni,

Dinom- dánom- sum- sum- pont.

*

Sz-S.

HÍREK.

Személyi hir. Simkó Géza pénzügyi titkár, aki napok óta dolgozott községünkben a III. oszt. kér. adó kivetésének alapmunkálatain, f. hó 28-án a munkálatokat befejezte és hazautazott. Az adó- tárgyalások előre láthatólág május hó 1-ső napjaiban veszik kezdetüket.

Az ököritói segélyek kiosztása. F. hó 26-án délelőtt volt meg járásunk Ököritói szerencsétlenül jártak segélyeinek kiosztása. A kioszaz idegennel, mert az őrültekben nagy erő lakozik.

Nem tudtam tehát, hogy hamarjában mitévő legyek. Segélykiáltásomra már későn érkezett volna a segedelem, mert a kórházban amúgy is csak betegek lévén, mindenki aludt s az ósdi berendezésnél fogva, még csak egy csengetyü sem állott rendelkezésemre.

Elgondoltam. Ejnye de jó lenne, ha véletlenül valahol egy emberi csontváz volna most a kórházban, mindjárt le tudnám rázni az alkalmatlan idegent. Csontváz! De hát honnan vegyek én ilyesmit!? Hopp megvan! Ha nem is egy teljes csontváz, de egy koponyát segy pár lábszárcsontot mintha láttam volna a házi gyógytár egyik szekrényének a tetején.

— Hát kedves barátom oszt mennyi pénzt hozott magával, — kezdtem a még mindig térdelő idegennel a beszélgetést.

Oh kedves főorvos ur nem tudtam az egész pénzt összeszerezni, csak a felét, de, hitemre fogadom, hogy amint csak módomba lesz mindjárt elhozom a hátralékot. De higyje el, hogy igy csontváz nélkül egy tapodtat sem tudok tovább élni.

— Nem hozta el az egészet, az már baj kedves barátom, szóltam fontoskodva. A katona kórház az erraris intézmény. Itt mindent nagyon szigorúan kezelnek. Leltárba vesznek s csakis a teljes ellenérték visszaszolgáltatása mellett lehet arról beszélni, hogy eladott s szállított dolgokat visszaszármaztassunk.

— Hát mit lehetne tenni ? ! kérdezte ijedten az őrült.

táson Péchy László főszolgabírón kívül jelen voltak még Berey József ref. esperes és az érdekelt jegyzők. Az egész kiosztási művelet alatt semmi feljegyzésre méltó nem történt. De mégis van valami ami ha nem is annyira a feljegyzésre, mint inkább megjegyzésre érdemes. A megégettek közül alig volt egy-két módosabb ember, majdnem mind szegény ember. Szegény úgy a- nyagilag, mint lelkileg. Az anyagi szegénységnél csak a lelki szegénység látszott nagyobnak, mert azok közül, akik segélyben részesültek, s akik közül talán egyik sem látott annyi pénzt soha egy rakáson, mint amennyit kapott, egynek sem jutott eszébe, hogy legalább egy egyszerű „köszönöm“ szót mondjon ....

Segélyben részesültek a következők: Mátészalkán: Székely Dániel, Géresi Antal és Röth- né árvái 696 k. 80 f. — 696 k. 80 f. Kádár József 464 k. 60 f. segélyt kaptak Györtelek: 929 k. 20 f. kaptak Kis Eszter és Kertész Józsefné : 696 k. 80 f, kaptak Varga János, Laboncz István Barát Zsigmondné és Kádár Ferenc ; 464 k. 60 f. kaptak: Varga Mihály, Lőrincz József, özv. Almási Ferencné, Szabó Gergelyné és Gábor József; 200 k. kapott Labonc Györgyné. Kocsord: 696 k. 80 f. kaptak: Erdei Zsuzsánna és özv. Jakab F. Ferencné ; 464 k. 60 f. kapott Nemes Bertalan gyermeke.

Nagyecsed: 696 k. 80 f. kaptak özv. Sarkadi Lajosné, Sarkadi Gyula es Szabó László; 464 k. 60 f. Fehér Bálint 50 k. kapott Német Bálint. Ópályi: özv, Reskó Lászlóné kapott 929 k. 20 f. Tunyog : Hegedűs József kapott 464 k. 60 fillért.

Ezek közül Nemes Bertalan gyermekei és Róthné árvái pénze a vármegyei árvaszékhez terjesztetett be. K. K. Kádár József segélye gyámjának Kádár Lajosnak adatott ki. A segélyző bizottság véleményére, minthogy Sarkadi Gyula és neje erkölcsileg megbízhatatlanok a Sarkadi Gyula részére kiutalt segély kiskorú, gyermekeik javára a vármegyei árvaszékhez terjesztetett be. Németi Bálint elhalálozása folytán, minthogy a temetési költségeket Angyal Dánielné Németi Li— Hopp ! Megvan! — kiáltottam örvendezve. — Majd segítünk mi a baján. Maga ideadja azt az összeget, amelyet magával hozott s én a megfelelő csontváz részleteket érte kiszolgáltatom. Úgy fogom ezeket a részleteket pedig összeállítani, hogy ezek segélyével maga továbbra is létezni tudjon s az állam, azaz kincstár se károsodjék.

— Hogyan ?! — szólt felvillanó örömmel a nyomorék.

— Maga azt mondta, hogy a fél összeget elhozta. Nos hát én azért kiszolgáltatom a koponyáját s a lábszárcsontjait. Ezek a legfontosabb emberi csont alkatrészek s ezek segélyével élhet tovább is hivatásának. A többi rész, mely amúgy is felesleges addig itt marad, amig a hátralékos összeget be nem fizetheti.

Az őrült aggódó pillantásokkal tekintett felém.

S úgy gondolja főorvos ur, hogy én igy azután továbbra is tehetek, amit akarok? Nem fogok össze roskadni az élet súlya alatt?

Oh kedves barátom, hova gondol. Csak nem hiszi, hogy becsapom s olyan csontvázat adok vissza magának, melyet nem használhat. Katonával van dolga, már pedig a katona még szükségből sem csal. Ez utóbbiakat már egészen erélyes hangon mondottam s úgy látszik ez kissé imponált az őröltnek.

Ha a főorvos ur gondolja, hát Isten neki, itt van a pénz s adja ki a csontvázamat részletek ben.

Ekkor kivette tárcáját s ötven koronát olvasott le kezeimhez. A részlettörlesztés szónál még az őrült is elmosolyodott, hogy csontvázát részledia viselte, segély összeg is Angyalné kezeihez lett kifizetve.

Halálozások. Borosjenői Szabó Gusztáv szamosszegi ref. lelkész 73 éves korában elhunyt Szabó Gusztáv 43 évig működött mint lelkipásztor mely idő alatt elévülhetetlen érdemeket szerzett magának. F. hó 26-án d. u. 2 órakor volt meg a temetése óriási részvét mellett. A temetésen úgy a megye összes egyházai mint a világi előkelőségek s kiterjedt rokonság volt jelen. Az elhunytban Leövey Miklós tunyogi ref. lelkész apósát gyászolja.

Urai Uray Géza f. hó 21-án 67 éves korában Szatmár-Németiben váratlanul elhunyt ,Szat- már-Németi és Szatmárvármegye társadalmában kiváló szerepet játszott és igen sok közintézménynek állott az élén. Temetése f. hó 22-én volt Szatmáron az egész megye intelligentiájának részvéte mellett.

Orvtámadás. Huszti Sándor 21 éves hodá- szi lakos régi haragosa volt Dobosi Mihály 48 éves hodászi lakosnak. Régóta lesett már Huszti Dobosi-ra, hogy boszut állhasson. E hó 25-én el is jött az alkalom. Mikor kora reggel ment ki Dobosi a mezőre, az elbújt Huszti hirtelen elő- ugrott, pisztolyt rántott s Dobosi-ra lőtt. A golyó Dobosi-nak a nyakába fúródott, azonban komolyabb sérülést nem ejtett. A lövöldöző ficsurat a csendőrség rövidesen elfogta s beszállította a mátészalkai kir. járásbíróság fogházába.

Az uj evangélikus püspök. A napokban megejtett evangélikus püspök pótválasztáson a leadott 367 szavazatból 220-at kapott Geduly Henrik nyíregyházai ev. lelkész s igy egyházkerületnek Geduly Henrik lett a püspöke. Gedulyt úgy szólva fiatalon — most 45 éves — érte az a kitüntető méltóság. Unokaöcscse a hires Geduly Lajos volt püspöknek.

Megrágalmazott családapa. Érdekes esetet tárgyalt f. hó 29-én a mátészalkai kir. járásbíróság. Katona Zsigmondné, akinek a férje Amerikában van, utcaszerte hirdette Kcsordon, hogy rajta Szabó Gyula kocsordi gazda, mikor egy ízben az ököritói malomba őrleni mentek, a szekeren

tekben kell vásárolnia a szegény embernek.

Ezután lementünk a gyógyszerhelyiségbe, hol egy poros szekrény tetején csakugyan ott találtam a koponyát s a teljesen megbámult lábszárcsontokat.

Az őrült kissé idegenkedve tekintett a poros csontokra s félénken fordult felém,

— Főorvos ur! Az én csontvázam ez?

— Hát ki a csudájé lenne? Hiszen nekünk más csontvázunk nincsen, mert ha lett volna, úgy nem vettük volna meg a magáét drága pénzen. Azután csak nem fog egy katona szavába kételkedni. Ismét erélyes hangomat vettem elő.

Az őrült hóna alá kapta a redves csontokat azután illedelmes bocsánat kérések közepette eltávozott.

Nagyot lélekzettem, mikor az őrült elhagyta az inspectios szobámat. Mintha lidérc szállott volna le mellemről oly megkönnyebbülten éreztem magam.

Másnap a mellettünk levő kórház megfigyelőjéből visszahozták a csontváz részleteket. Az egyik közveszélyes őrült, kinek az a mániája, hogy néki nincsen csontváza mert azt szegénységében elkeltett adnia s igy sem járni, sem egyáltalában valamit tenni nem tud, egy orizetlen pillanatban kimenekült s reggelre visszatért ezeket a csontokat szorongatva hónalja alatt. Az egyik orvos, ki valaha itt volt a garnison kórházban, a jelzésekről, ráismert, hogy azok idevalók s igy kerültek azok vissza. —x.