Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-01-12 / 2. szám
2. oldal. kértünk, de ha kell követelni is fogunk, mert erre jogot ad a humanismus és az élő rendelet ereje. Felkérjük azonban az olvasó közönséget is, hogy felvetett eszménket tegye ma- f áévá s hasson közre szóval, tollal s tettel ennek mihamarabbi megvalósulása érdekében. Kérelmünket pedig ismételten felemeljük az érdemes képv. testülethez, hogy akár ez ajánlott formában, akár más módon, még most a tél folyamán gondoskodjon a tűzrendészet rendezéséről, hogy az esős idő elmúltával a tűzoltóság nemes működését ismét megkezdhesse. Úgy legyen! Közigazgatás. KÉPVISELŐ TESTÜLETI ALAKULÓ KÖZGYŰLÉS. Január 5-én tartotta az ujonan megválasztott képviselő testület alakuld közgyűlését. Az ü- lésen Péchy László főszolgabíró elnökölt, aki meleg szavakkal üdvözölte az összegyűlt képviselő testületi tagokat s beszédében azon reményének adott kifejezést, hogy az uj képv. testületi tagoka haladás jegyében fogják használni állásuk által nekik jutott jogokat, s nem fognak maradi- ságufkal ezen igen szép fejlődésnek indult városkát fejlődési útjában megakasztani, hanem inkább egyöntetű munkájukkal vállvetve fognak iparkodni, hogy ezen fejlődés ne legyen lassúbb, hanem fokozatosan gyorsabb. Mi is megragadjuk az alkalmat s nem mulasztjuk el, hogy nehány szót ne intézzünk az uj képviselő testületi tagokhoz. Tudjuk mindnyájan, hogy az elmúlt esztendő milyen élesen kivált városunk múltjából. Arról nevezetes az elmúlt év, hogy a város megmozdult. A haladás szelleme itt is frissitőleg hatott; mint egykor az elátkozott Csipkerózsa király leány a mesebeli király fiú csókjára, úgy ébredt fel váró£N EbMARABTAM • . . Állok egy helyben roskatag, bénán, Nézem csak nézem az életet némán: Mennyi dal, mennyi zaj, mennyi tűz benne, Mint távol csillag fény, úgy hull szivemre, Tiltott hon ez nekem, — csak kapujában Á llongva nézhetem bus haloványan : Tavaszról-tavaszra mennyi virág lesz, Nézem sováran, szomjan, tikkadtan. Néma dal, néma zaj, néma világ ez, — Én elmaradtam. Oh, pedig a szivem oly fiatal még, Nem nyílt elég virág, nem szólt a dal még, Nem ragyogott elég sugár felettem, Nem volt enyém a lét, — pedig szerettem... Másnak még mennyi dal, mennyi zaj benne, Nekem már semmim sincs — mind elsirattam. S oda hullt minden csepp égön szivemre — Én elmaradtam, Mint színes csillanó, libbenő árnyak, Körültem álmodon szállnak a vágyak, Tüzcsókok, sóhajok, lángölelések, Feléjük szomorún, didergőn nézek: Mind futvafut tovább mind tilalomfa. Sziklák az utamon, mélység alattam, — Mig végre elbukom egy sirhalomba’ . .. — Én elmaradtam... Krüzselyi Erzsiké. sunk a haladás szellője érintésére letargikus álmából. Városunk megmozdult a fejlődés utján s mint a rohamos épitkezések tanúsítják, rohanó léptekkel igyekezett pótolni, az eddig mulasztottakat, a város haladásának eddigi stagnálását. Oly nemes verseny, oly nemes törekvés ez, melyhez mindenkinek s köztük a városnak is csak igazán s őszintén gratulálhatunk! Egyben azon reményünknek adunk kifejezést, hogy az uj képviselő testület nem zárkózik a tcvábbi újításoktól, s azon szükségleteket, a- melyek a múlt évek során egyszerű papiros határozatok maradtak, azokat tényleg meg is valósítja. Ilyen papiroson levő s megvalósulást kívánó szükséglet a villamos világítás intensivebbé tétele s a lámpák szaporítása, továbbá a hepehupás s nyaktörő rósz kőjárdáknak aszfalttal való kicserélése, s rendőrség és tűzoltóság alapszabályilag való szervezése, a telefon megépítése s végül talán legfontosabb a vasútállomáshoz tervezett közvetlen egyenes ut, amelynek mielőbbi kiépítésére egy igazán olyan óhajtott dolog, amelynek valósulása nemcsak közlekedési, nemcsak szépészeti, de terjeszkedési szempontból is igen igen fontos! mert hiszen a város régi, úgyszólván egy irányban — s két oldalról elzárt — fekvése feltétlenül megköveteli, hogy a terjeszkedésnek egy uj irány adassék. E vasúti ut uj irányt szab ugyan a terjeszkedésre, még pedig egy — kereskedelmi szempontból is fontos, előnyös irányt; mert a várost közvetlen közelébe hozza a vasút állomásnak; a- mely ha kiépül, az eddigi rideg, kietlen, kerülő távolságot nemcsak megrövidíti, de épületeivel kellemessé, s közvetlenné teszi! nagyon természetes, hogy ez útnak a vásár területbőli telkekkel való szegélyezése s folytonossá tétele, szintén a fejlődésnek olyan következménye, amely kell, hogy a város képviselő testületét már most, jó e- lőre is az együtt működésre s előzetes intézkedésre serkentse ! De erről — máskor! Most, a mikor a fejlődés megindult, most első sorban a belváros fejlesztése és szépészete a főérdek, s ez irányban minden lehetőt el kell követni arra, hogy ez, előnyösen megfelelően inMÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE, Jonádáb kendője. Irta: P. Lázár Turia Febronia. Támár a templom déli oldalán levő szakadásban, Sión éjszaki lejtőjére ment. a templomhegy déli oldalán még házsorok voltak, ezekkel szemben a mélységben folyó patak partján, a- mely öt a házaktól elválasztá, haladt tova a beth- lehemi kapu felé, az ut kissé lejtős vala odáig. A kapu tömör és hosszú s ez órában még nyitva volt. Előbb egy boltozott ivén kelle átmennie, aztán egy hídon s aztán megint egy boltozott ivén át. A kapuból kilépvén, a várfal egy darabig délnek tartott, tovább nyugatnak fordult és erre déli irányban megkerülte Sión hegyét. Támár, mint egy alvajáró, céltalanul haladt a várfal hosszában, fehér ruhájának alja selymes pázsitot dédelgetett, mely telve vala harmattal s a csöppekben átlátszó szikrák égtek; most egy hatalmas kő állta útját, csendesen fordult vissza és megállott. Finom arcát az ég felé forditá, haja szőke volt, mint a hold erejében szemlélt legjobb arany, szemei hűvösek és ragyogók voltak, minta napkeleti éjszakák fénytengere. Kétségbe esett tekintete szinte belekapcsolódott a csodálatos csillagba, mely Bethlehem felett reszketett, penetráns sugarai szinte elriasztották a titokzatos várost. Ez az uj felséges csillag — mondja az itéztessék! Ki kell használni a területeket, s a mai jó pénzviszonyokat arra, hogy ez mielőbb valósuljon! Ugyanis: a Kossuth utczai és Zöldfa ut- czai telkek nagy része oly hosszú kertekkel nyúlnak össze, amely nagy kertek a város kellős közepén vannak s mig egyrészt dísztelenek, másrészt jövedelmet nem hajtők! ha azonban ezen útnál, s a Gyár és Vasúti utcák érdekelt tulajdonossal a város intéző elöljáróságával egyetértve a Vasúti utczából a Zöldfa utczába egy rendes utczát hasitanának ki s tennének eladóvá, minden esetre a tulajdonosokra épen úgy, mint a városra is igen előnyös és hasznos munkát végeznének; mert mig a telkek ottan magas árakon lennének értékesíthetők — a város is, belterületén, egy szép, egyenes, olyan utczát nyerne, amely, mig egyrészt szükséges; másrészt a városra igen fölemelő, igen díszes volna! Csak a mozgalmat kell megindítani ez ügyben, s annak keresztülvitele, azt hisszük, akadályokba a birtokosok részéről nem ütközik. A város elöljárósága van hivatva arra, hogy a város szépészeti fejlődése tárgyában a mozgalmat megindítsa s a fejlődés terén abban az irányban vezesse, a mely e járás kis nyíri emporiumát minél hamarabb s minél magasabbra emeli. — Mi szívesen állunk támogatására minden olyan törekvésében amely a közjóra s a haladásra vezet. HÍREK. A szerkesztőség szives tudomásul hozza a t. olvasó közönségnek, hogy a „Mátészalka és vidéke“ régi alapitója és felelős szerkesztője Endrédy József a mai számmal a szerkesztőség kötelékébe lépett s neve a lap homlokán, mint szerkesztőé fog ezután szerepelni. Ünnepelt alispán. Vármegyénk közseretet- ben álló alispánját Ilosvay Aladárt, járásunk szülöttjét, nyirmeggyesi nagybirtokost ez év elején a megye hivatalnokai nevében Péchy István, főjegyző 15 évi közszolgálatának alkalmából melegen üdvözölte. rás — egy hatalmas lény születését jelzi! gondolá Támár és szemeiben a reménység egy sugara cikkázott. Össze kulcsolá átlátszó ujjait és gyönge hangon könyörgött: Izrael istene ama lény nevében, kinek születését eme csillag jelzi, kérlek add vissza fátyolomat! De tekintete ismét elborult s a Bethlehem felé kigyódzó Kidronra esett, melynek vize ilyenkor oly bőséges és tiszta vala s melynek hullámai oly zajosak, pajzánok, habzók és fiatalok voltak. Miért ne rejtsem napjaimat ama hullámok közé, mikor olyan gyászosak —-gondolá Támár— miért ne csonkítsam meg napjaimat, mikor oly keservesek? Miért ne haljak meg, mikor nincs senkim, nincs semmim ? — még menyasszonyi leplemet is elvitte a czyklon ! Jonádáb nem vár még egy évet, mig egy másikat szövök, hanem elveszi Rákhelt, kinek húsz öszvére és kétszáz juha van, de nekem nincs semmim, semmim, mindenemet elvitte a forgószél 1 Arcát fehér kezeibe rejti. Támár menyasszonya volt Joájádábnak, ki olyan családból származott, melynek ifjai kérlelhetetlen szigorral tartották be ama különös hagyományt, hogy csak olyan leányt vesznek feleségül; ki maga fonja-szövi menyasszonyi leplét és nem Vásárolja a pogány görögöktől Támár két é- vig készítette patyolatját, de oly szép és selymes is volt az, aminőt még furfangos görögök se láttak. Midőn elkészült vele, egy uj zsajtárban harmatot gyűjtött, bele áztatta patyolatját és ki-
