Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-03-16 / 11. szám

4. oldal. Március 15 városunkban. Derült napra virradt városunk március idusán. Az enyhe szellő szomorúan lengette azt az egy-két zászlót, amely a közhivatalokon s egy-két magánházon volt ki­tűzve. Úgy látszik évről-évre vészit lelkesítő hatá­sában e nagy nap. A polgárság már annyira sem méltatja e nap jelentőségét, hogy a magyar haza szent szinbolumát: a háromszinü lobogót kitűzze háza ormára. Bizony nagyon elfajult az ősi ma­gyar vér! . . nem igy volt ez még tavaly sem. Hol van a régi őszinte lelkesedés ? Bizony nagyon eltűnt, s helyette mindenfelé csak közönyt s kö­zönyt látunk. A hazafias érzésű emberek kisded csapata e napon is lerótta a nemzeti kegyelet adóját. A re­formátus templomban ünnepi istentisztelet volt, melyen Kincses István ref. lelkész imádkozott a hazáért, Isten áldását kérve annek minden szere­tő fiára. Az imát a Dalárda Himnusa előzte meg s a Szózat zárta be. — Az ünneplők az­tán a polgári fiúiskola torna csarnoka felé vonul­tak, ahol a tanuló ifjúság tartott jól sikerült ünnepélyt. Az ünnepély a Hymnussal kezdődött, mely után Schwarc Zoltán IV. oszt. tanuló elsza­valta a „Talpra Magyart!“ A szavalat után Faza- kas Sándor tanár mondta el ünnepi beszédét, melyben lelkes szavakkal méltatta a legszentebb március idusát s buzdította a tanuló ifjúságot, hogy a hazaszeretet lebegjen szemük előtt min­den tettökben s válasszák életpályáikon ideálul a nagy idők márciusi ifjait. Ezután az énekkar Med- zihradszky tanár vezetése mellett a „Honvédtüzér“ cimü hazafias dalt énekelte el. A következő szám Hunyadi János III. oszt tan. szavalata volt, aki jól hangsúlyozva adta elő Szabolcska Mihály: Édes Apám c. költeményét. Ezután következett az ünnepély legszebb száma, Zsadányi Ar­mand: Bihari primatiális magyarja, melyet Medzih- radsky Péter (hegedű) és Keller Aladár (zongora) adtak elő a tőlük már megszokott bravúrral. A szűnni nem akaró tapsok után Gál Endre III. oszt. tanuló szavalta el ügyesen Petőfi „Magyarok Istene“ cimü költeményét. Az ünnepélyt, melyen mondhatni sokan voltak, a szózat zárta be. Délután az Iparoskor helyiségében volt ha­zafias ünnepély, melyen Herman József elemi isk. igazgatc-tanitó tartott nagyobb szabású felolvasást a márciusi napok jelentőségéről. A mátészalkai petíció. A m. kir. Curia I. választási tanácsa f. hó 14-én hirdette ki határo­zatát, amely szerint a Mándy Gyula és társai által beadott petíció nehány pontjára nézve elren­delte a bizonyítási eljárást, melyet a debreczeni kir. tábla egyik bírája fog lefolytatni. A kir. Curia kizárólag arra rendelte el a bizonyítást, hogy Szálkái Sándor képviselő a petícióban felemlített nehány esetben személyesen vesztegetett vagy ter­rorizált-e egyes választókat. Köztudomású, hogy Szálkái Sándor az egész választási mozgalomban egyáltalán részt sem vett eltekimve attól, hogy nehány községben programmbeszédet tartott s igy az elrendelt bizonyítási eljárás előreláthatólag semmi eredményre nem vezethet. Kissé korainak és indokolatlannak tartjuk tehát azt az örömet, melyet a Curia határozata Szúnyog-párti körök­ben keltett. Az ingyenélő. Lakik Kántorjánosiban egy szegény asszony, csekélyke vagyonából tengeti é- letét. Van ennek a szegény asszonynak egy léhü- tő embernyi fia, akinek jelenleg semmi nemű ke­resete nincs, még pedig azért nincs, mert nem a- kar dolgozni. Hiába siránkozik a szegény öreg asszony, hogy ne tegye koldusá, nem indítják meg a haszontalan embert az anyai könnyek, hanem állandóan pénzt követel a szegény asszonytól. Sőt meg is veri ha netalán megtagadja a pénz a- dását. Ez a lelketlen semmiie/aló ember Balázs (Blasz) Ármin. A szegény asszony kénytelen volt a hatóság védelmét igénybe venni s karhata­lommal eltávolítani a lelketlen fiút. Nemzetközi céllövő verseny. Az olasz ki­rályság megalakulásának ötvenedik évfordulója al­kalmából rendezendő ünnepségek keretében ez év május és június hónapjaiban Rómában nemzetkö­zi céllövő verseny fog tartatni, melyen az összes nemzetek lövészei részt vehetnek. Eladó ház. Mátészalkán a Nagyvég utczá- ban (Polgári iskolával szemben) levő ház és te­lek eladó. Értekezhetni: Elek Alajos tulajdonosnál. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. Gazdasági tanácsadó. A disznók szuszogó kórja. Orrhurut a disz­nóknál is elő szokott fordulni. A nyákhártya s az alatta lévő kötszövet meglobosodik, ezen lobos folyamat megtámadhatja a csontot, minek folytán az orr egyik vagy másik oldalán megdagad, az ormány is félregörbül, mi által az orr egészen el- torzittatik, de okozhatja külső sértés is pl. ha a kondás bottal megüti. E miatt az orrjárat szükebb lesz, a légzés gátoltatik s nehézzé, szuszogóvá válik. Az eledel felvétele szintén gátoltatik, s e miatt a sértés hamar elsoványodik, végre senyvbe esvén, elhull. A gyógykezelés semmivel sem biz­tat, legjobb az ily állatokat levágni, mielőtt telje­sen elsoványodtak volna. Mely malacokat tartsuk meg? Erre a kérdésre egy német szaklap a következő tanácsot adja: Hogy egy tenyészkoca csak nagyon kevés malacot vet, ennek az lehet az oka, hogy a szü­lök igen közeli rokonságban voltak egymással. Természetesen nem valamennyi malac alkalmas a fölnevelésre. Van közöttük lusta, amelyik éppen csak a szükségtől kényszerítve vonul az anyja csecséhez. Az ilyen állatokról föl lehet tenni, hogy szervi hibában szenvednek. Azután vannak olya­nok, amelyek az idő változásai iránt nagyon ér­zékenyek, széltől esőtől félnek. Ezek is bajosan fognak megerősödni, nemkülönben az ijedős ter­mészetűek. amelyek minden zajra összeborgonza- nak. A fölneveléshez mindenekelőtt olyan malacok választandók, amelyek jó étvágyat mutatnak, tehát jó emésztő szerveik lehetnek, továbbá, amelyek szél és eső iránt közömbösen viselkednek. Az i- deges állatok föltétlenül kizárandók. Tojás szállitókosarak. A tojásüzletnek tud­valevőleg sok a csinja-binja s különösen a csoma­golás okoz nagy nehézségeket. Az angolok felta­láltak egy uj csomagolási módot, alkalmazása mellett a tojások kemény papírból készült reke­szekbe kerülnek és ezek a rekeszek külön lesz­nek fagyapotba csomagolva. Akik a dolog iránt érdeklődnek, forduljanak Spitzenberger Jánoshoz, Budapest, II., Tölgyfa-utca 8., a hirchwanki pa- pirlemez- és dobozgyár képviselője, akinél kipró­bálásra kaphatók ilyen dobozok. 340. 1911. szám. Pályázat. Kántorjánosi község képviselő testiilete a községi hónapos nyári menhely vezetőnői állásra pályázatot hirdet. Javadalma: a községi pénztárból havi előle- ges részletekben 300 korona, ezenkívül kényel­mes lakás és kert. Kötelessége ápril. 15-étől okt. 15-ig a gyermekeknek óvodai képzés és vezetése. Okleveles óvónők, menhelyvezető nők pályázatukat kellően felszerelve folyó évi április hó 8-ig az elöljárósághoz beadhatják. Az állás ápril. hó 15-én elfoglalandó lessz Kántorjánosi, 1911. március 10. Juhász Lajos Molnár Károly kjegyző. biró. Szerkesztői üzenet. (Kéziratokat nem adunk vissza.) Dr. Glatter Bála. Cikkét köszönjük s legközelebbi számunkban hozni fogjuk. CSARNOK. Egy angol viszontagságai Mátészalkán Irta: Lucifer. 9) (Folytatás.) — Téved uram, ezek még mindig az előbbi tárgynál tartanak, hanem abban van a hiba, hogy Ön nyelvtanból még a Berlitz iskolában tanulta a magyar nyelvet, ezek a szavak pedig a miket a czigányok használnak nincsennek benne semmi­féle szótárban és ki vannak tiltva minden iskolából. — Csak nem azt akarja Ön ezzel mondani, hogy azok a szavak illemsértők lennének? kérdeztem. — De éppen olyan formát akartam kifejez­ni, felelte a k. f. u. — No és akkor mit csinál ott melletök a policáj ? — A policáj? Hát fliit csinálna? Előröhög. — No ezt már nálunk nem tennék a kons- tablerek, mondtam meggyőződésssel. Éppen ebben a pillanatban haladt át a sar­kon a cigányok mellett egy úri hölgy. A fejét mélyen lehajtotta s zsebkendőjével takarta el a szemét mint a ki nagyon szégyel valamit. Meg­kérdeztem a k. f. urat, hogy mit szégyel úgy az az úri hölgy mire azt felelte, hogy — Azt szégyenli, uram, hogy a gyermeknap alkalmával a cigányoktól nem kért adományt. — Különös szóltam, hisz én úgy gondolom, hogy a czigányok szegények lehetnek ? — Éppen azért, uram. Nálunk Magyarorszá­gon a szegényektől gyűjtenek ilyen célra. Azokat elfogják az utcán és odaterelik az urnához. Ez az országos szokás. — És a gazdagok nem adakoznak? kérdez­tem élénken érdeklődve. — A gazdagok nálunk kocsin meg automo­bilon járnak, azokat nem lehet feltartóztatni, fe­lelte a k. f. ur. — És célszerű a maguk rendszere ? kérdez­tem újra. — A mi rendszerünk a legtökéletesebb rend­szer, uram, válaszolta a k. f. u. mert az urnán csak akkora nyílás van, hogy csupán fillért meg krajcárt lehet bedobni, a nagy urak pedig öt ko­ronásokat adnak és az nem fér az urna nyílásán. Be kellett látnom, hogy a magyar rendszer­nél tökéletesebb már nem lehet. Szégyenkezve jegyeztem hát meg, hogy nálunk Angolországban megfordítva van, ott a nagy urak anonym levelek­ben küldik a nagy bankókat közcélokra és a szegényeket hagyják a dolgok után lótni-fütni. Értékes ismeretekkel gazdagodva távoztunk e helyről, hogy egy jó magyaros ebéddel frissítsük fel magunkat. Ebéd után rövid pihenőt tartottunk s ismét nyakunkba vettük a várost. Kellemesen lepett meg, hogy az építkezést fellendülőben lát­tam de ebben is legkellemesebben érintett, hogy az uj alkotások a régi chablonok kipusztulására mutatnak. Nincs nép Európában, melynek ne len­ne meg a maga sajátos építési modora, de a ré­gi épületekről úgy láttam Magyarország e tekin­tetben eddig téves nyomokon haladt, restelte az építkezésben utcára vinni nemzeti sajátságait, hazai művészetét, pedig a speciális magyar styi oly szépségéket rejt, hogy minden idegen csak gyönyörrel szemlélheti, Csak a középületek álla­pota hangolt le. de a k. f. u. ebben a tekintetben megbiztatott, hogy úgy a járási mint a három hi­vatal még ez évben elhelyezést nyer. Felemlítette hogy egy tűzoltó őrtorony építése is tervbe vau véve de annak még jelentős akadályai vannak.

Next

/
Thumbnails
Contents