Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-02-16 / 7. szám

VI. évfolyam.

Mátészalka, 1911. február Ufa«

7. sz.

Társadalmi és közgazdasági hetilap.

A „MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJA.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN.

Szerkesztőség: hová a lap szellemi része küldendő Kossuth utca, 445. sz.

Kiadóhivatal: hova a lap anyagi oldalait érdeklő része küldendő Weisz Zsigmond könyvnyomdája, Mátészalkán.

Felelős szerkesztő : Főszerkesztő :

Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső Szerkesztő;

Endrédy József.

Előfizetési ár:

,.Egész évre — — — — — — — — — 8 kor. Fél „ — — — — — — — — — 4 . Negyed „ — — — — — — — — — 2 Egyes szám ára 20 fillér.

Ismét a tűzoltásáéról!

Viszhangra talált tehát felvetett eszménk. Máskép ez nem is lehetséges. És ennek örvendünk is, mert egy—egy eszme csupán úgy érhet meg, ha az iránt érdeklődünk is. Az mellékes, sőt hasznos, hogy esetleg az ellenkező néző pontok is kifejezésre jutnak.

Első idevágó cikkünkben jeleztük, hogy erre a témára még visszatérünk, s hama^ rabb nint gondultuk actuálissá teszi e kérdést laptársunk a „Mátészalka“ cikke.

Mi felvetettük a kérdést oly komoly hangon a mint azt az ügy érdeme meg kívánta s egyúttal a kezdeményező lépést is megtettük, tervezetet bocsájtottunk a kiküldött bizottság elé.

E tervezet a köteles tűzoltóság tervezete volt. Még ez a képviselő testület elé nem bocsájtatott, igy a kritika kellő időben gyakoroltatott felette — de — engedőmet kérünk itt rá kell mutatnunk arra a tényre, hogy e kritika a szemünkben nem egyébb odavetett gáncsnál (s ezt indokoljuk is) mert mint a cikk Írója bevallja szintén tagja a kiküldött szak bizottságnak s helyteleníti is, hogy e bizottság fél esztendőn át semmit sem tett, de ennél többet aztán a mélyen tisztelt bizottsági tag ur sem tett, — sőt megragadja az alkalmat, hogy a mikor végre javaslat terjesztetik elő, azt lekritizálja, helytelennek, igazságtalannak minősítse.

Nem szólanánk egy szót sem ha u- gyanekkor egy más az ő felfogása szerint helyesebb tervezetet nyújtott volna be mondhatom kötelességszerüen, mint a bizottság tagja — de igy ellenkező nézetében csupán gáncsot látunk.

Még sincs minden haszon nélkül bírálata. Mert ez alkalmas arra, hogy azokat a részeit javaslatunknak, a melyek esetleg legnépszerütlenebbek, jobban megvilágosithassuk.

Fenn tartjuk első cikkünkben közre a- dott abbeli véleményünket, hogy itt az önkéntes tűzoltó egyesület eszméje lejárt, nem mintha, mint azt a múltkori cikkünkben is elismertük, ne lenne itt egy megfelelő bátor és ügyes csapat, mely tettekre kész, hanem mert e pár tényleg lelkesülő férfiun kívül a legnagyobb fokú a közönyösség sőt vész idején ép ez jellemzi az embereket. —„Eh nem öltökén mert zsidóé, hadd égjen.“ Vagy mint a cikkíró ur.rjimt^,.. 4nnyu^, . partikulárisán gondolkozik, hogy^üIörtjÉ^get ..tesz Péchy ház és más ház közöft.^^6^

De czikk Tró ur mielőtt Ilyen fába vágja a fejszéjét szíveskedjék fáradságot venni és a kérdést alapos tanulmány tárgyává tenni, mert ellenkeő esetben sajnos bakkot lő. Látja, drága idejét ha már egy tervezet kidolgozására nem fordíthatta, legalább csak olyanról irt volna a mi egy tárgyilagos kritikát ki is áll.

Látja a dolog úgy áll, hogy számos helyen tévedett. — Először is azon fényünket nem cáfolta meg, hogy itt a nép tűzvész esetén közönyös sőt több ennél. Ily körülmények között az a 40 főből álló tűzoltó testület sikerrel, hogy működhetik? Meggyőződéssel állíthatom sehogysem.

Aztán meg. A törvény első sorban a társadalmat kötelezi a tűzrendészet körül s csak ha ez képtelen rá, kell, hogy ezt a község teljesítse.

Ez pedig azt jelenti, hogy ha a község helyett a társadalom szervez önként tűzoltó egyesületet igy a község mentesül e kötelezettség alól, s igy e címen közadó nem is létezhet, de ellenkező esetben csupán a törvényes kötelességet teljesíti a község ha a tűzoltóságról kötelező alakban gondoskodik s ez esetben azokra a kik ez alól magukat ki akarják vonni megváltási dijat ró.

Megváltási dij ez tehát s nem adó s főleg nem vagyon biztosítás, mely a vagyonnal áll arányban.

Már beköszöntő cikkünkben szóvá tettük, hogy oly helytelen intézmény ellen való cikkezést, a melyen való javítás erőnkön kívül esik, üres szalma cséplésnek tekintjük. Ez is olyan, ha a megváltási

adóját progresszivvé akarnók tenni, a mikor az állami adót sem tehetjük azzá.

Ismételjük a megváltási dij nem tűzbiztosítás, mely természetes, hogy arányban áll a vagyonnal, sem adó, mely lehetne- progresszív, hanem a személyes kötelezettség alól való megváltás, már pedig ez csak egyenlő lehet, mert ez nem a vagyonra, hanem a testi épség megőrzésére vonatkozik, a mely pedig egyenlően drága gazdagnak, szegénynek — sőt sokkal több értéke van^gg^ a kezemunkája után élő embernél, mint *efey tőkésnél.

De tévéd cikk iro ur akkor is, a midőn Ő 200-nál több tűzoltóról beszél, meggyőződésem, hogy a K. T. jelvény alatt ugyan azokat a derék és lelkes embereket fogjuk viszont látni, a kiket az Ö. T. jelvény össze hozott.

De még egyre hívjuk fel cikk iró ur figyelmét, arra, hogy e 200 sőt 2000 főnyi tűzoltóságra igenis számot tartunk — tűzvész esetén — mert az ilyenkor való se- gédkezés alól megváltási dijak nem mentesítenek, sőt a kik ilyenkor sem hajlandók hatósági felhívásra sem oltani, azok méltán érdemelnek megbüntetést.

Nem elég tehát átböngészni a törvényt, melyet citáltunk, hanem az ebből merített ismereteinket össze kell vetni e- gyébb jogi és más ismereteinkkel, hogy emberileg helyes néző pontból kritikát gyakoroljunk. De azt a kit a társadalom kitüntetése másra mint a kritikára az. alkotásra hatalmazott fel, annak még ha helyesebbet is tud arca pirulásával hallgatni kellene, nem pedig abban a mondjuk roszban de jobb semminél esetben gáncsoskodva megbízatásával a mit vállalt, ellenkezőt cselekedni.

E válasz csupán a közérdekből hangzott el mert reméljük, hogy ezzel a tűzoltóság érdekében olajat öntöttünk az ébredező lelkesedés tüzére.