Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-02-09 / 6. szám
/ VI. évfolyam. ______________ Mátészalka, 1911. február 9. 6. sz, Tá rsadalmi és közgazdasági hetilap. A „MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség: hová a lap szellemi része küldendő Kossuth utca, 445. sz. Kiadóhivatal: hova a lap anyagi oldalait érdeklő része küldendő Weisz Zsigmond könyvnyomdája, Mátészalkán. Felelős szerkesztő: Főszerkesztő : Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső Szerkesztő: Endrédy József. Egész évre Fél Negyed „ Előfizetési ár: Egyes szám ára 20 fillér. ktiv munka jovoje. Bármerre tekintsünk, mindenütt munkálkodókkal találkozunk. A különböző fajú élőlények, igaz, hogy csak ösztönből, folyton dolgoznak. A kis hangyától kezdve fel a hatalmas elefántig, minden állat szorgalmasan fáradozik élelmének beszerzésében. A természet maga egy nagy műhely, a melyben a sürgés forgás sohasem szünetel. Ha az oktalan állatok ily nagy munkásságot fejtenek ki, lehet-e csodálkozni, hogy a teremtés koronájától, Isten legjelesebb teremtményétől is minden téren meg- kivántatik az odaadó munkálkodás. Bármilyen állású legyen is az ember, munkálkodás nélkül nem élhet meg. A munka az élet öröme, mely egyrészről megvéd az erkölcsi sülyedéstől, másrészt a lelkűnkben szunnyadozó erőket fejleszti. Az a munka, melyet az emberek végeznek, különböző természetűek. Egyiknél a lélek működik túlnyomóan, másiknál pedig a testi erő. Azonban bármilyen munkát végezzünk, szükséges az eredményes- séhez a testi és lelki erők összhangzatos működése. Pl. a festőnél a képzelő erő működik túlnyomóan s a mit a képzelet alkot, azt a kéz vászonra vagy papírra rögzíti. A mesterember leginkább testi erejét veszi igénybe, de e közben az Ítélő és figyelő tehetség is folyton működik. Miként a madár a repülést csak kísérletezéssel kezdi, azonképpen az ember is kezdetben csak próbálgat kisebb dolgokat, s csak hosszú gyakorlat után lesznek mesterré. Avagy a gyermekek játéka nem foglalkozás-e, mely később a komolyabb munkálkodáshoz vezet. Ha megfigyeljük a játékban a gyermeki lélek megnyilvánulását, azt látjuk, hogy mindenben iparkodnak a nagyokat utánozni. Télen a disznóölést, nyáron aratást, vagy pásztorkodást, ősszel szüretet játszanak legszívesebben. De nemcsak az időszakok, hanem az események és a szülők foglalkozása is változtat a gyermekek játékán. így, ha háborús idő jár, avagy valamely vidéken gyakorlatok folynak, a gyermekek folyton katonásdit játszanak. Az ilyen gyermekkori játék és foglalkozás nem egy szunnyadó tehetséget hozott már napvilágra s hogy annyi pályatévesztett ember van, az a helytelen irányban végzett családi és iskolai nevelésnek tulajdonítható. Tekintsük csak, mi történik a 6 éves gyermekkel, mikor az iskola küszöbét átlépte. Azonnal szakítani kell az eddig követett életmódjával. A játéknak helyét a komoly munka, a tanulás foglalja el. Azt a kis gyermekkoponyát tele gyömöszölik a legkülönbözőbb tudományokkal ugyannyira, hogy a 6 osztályt elvégzett fiú annyi elméleti tudománynyal van telítve, hogy a gyakorlati irány alig érvényesül. Hogy hazánkban e tekintetben is rövid idő múlva gyökeres átalakulás várható, kitűnik abból, hogy az évvégi iskolai értesítők tanúsága szerint a múlthoz képest sokkal kevesebben keresik fel azokat a pályákat, melyek még a közel m. ltban is annyira kedveltek voltak s a melyek fix fizetéssel és nyugdijigénynyel vannak összekötve. Eddig úgy volt, hogy az a fiatal ember, kinek megvolt az érettségié, ha csak tehette, jogásznak iratkozott be. Ma igen sokan mennek a kereskedői, mérnöki és orvosi pályára. Egyszóval a produktiv pálya lett kedvelt. S vajon mi okozhatta ezt? Talán az ipari, gyári és kereskedelmi élet nyert olyan lendületet, hogy most már minden maturált ember elhelyezést nyer e pályán? Nem. Az okot egészen máshol kell keresni. Mióta a megélhetés mind nehezebb s az életharc heves, az a disz és tekintély, mely eddig a jogászi pályát irigyeltté tette a fiatalság előtt kezd halványodni s a túlzsúfoltság, mely e pályán mutatkozott, más irányt adott a fiatalság pályaválasztásának. Hogy a produktiv munka mindjobban érvényesülhessen, e tekintetben elsősorban is az iskoláknak kell actióba lépni. Ezt pedig úgy érjük el, ha az iskola nem egy külön álló világot fog képezni, hanem az igazi életet tükrözi vissza kisebbített alakban. Az életben a tapasztalatok nem kínálkoznak maguktól, hanem azt az eseményekből kell leszűrni. Az iskolában sem szabad az elméletet, a szabályt egyszerűen a gyermek elé tálalni, hanem oda kell törekedni, hogy a gyermek maga vonja azt le s az alap mindig a gyakorlati életből legyen véve s annak előállításában a gyermek produktiv részt vegyen. Közigazgatás. A VÁROS RENDEZÉSE. Lapunk f. évi 2.-ik számában ugyanezen a helyen foglalkoztunk azon szükségletekkel, melyek megvalósítását uj képviselőtestületi tagjaink áldozatkészségétől vártuk. Mostani cikkünkben foglalkozni fogunk egyik szembeszökő szükségletünkkel, mely a város rendezésénél első helyen kér megvalósítást. Talán nem is kell külön megneveznünk, talán mindenki kitalálja, hogy ami úgynevezett de kegyetlen rósz, nyaktörő járdánkról van és lesz szó. A város fejlődéséhez tartozik szorosan a gyalogjáró utak minősége és milyensége is! Azt hisszük Mátészalka gyalogjáróira még a legfokozot- tabb sovinizmus sem mondhat sem szépet sem jót 1 De hiszen nem is csoda, húsz teljes esztendeje, vagy talán több is, mikor a régi palló helyett e kövezetei le rakatta a város. Igaz, hogy akkor is lehetett volna már aszfalt járdát is csináltatni mert, ha a villanyvilágítással első volt a vidéki városok között Mátészalka, miért ne lehetett volna e téren is első?!.. De hát ezt, ne feszengessük! Húsz év egy kis város életében igen nagy idő. S a mint ma, a haladás, a fejlődés korában is vannak kerékkötők-, akkor még inkább voltak! Ezeken azonban nem szabad megakadnia a fejlődésnek a haladásnak. Néni mindig a rósz akarat az, amely a fejlődésnek gátat vet. Hallottuk elvétve — értelmes polgárokat beszélni, akik társaikat azért kapacitálták. A
