Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-02-02 / 5. szám
V!. évfolyam. Mátészalka, 1911. február 2. 5. szám Társadalmi és közgazdasági hetilap. A „MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség: hová a lap szellemi része küldendő Felelős szerkesztő: Főszerkesztő : Egész évre Fél „ Előfizetési ár: Kossuth utca, 445. sz. Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső — 8 kor. 4 „ Kiadóhivata: hova a lap anyagi oldalait érdeklő része küldendő Weisz Zsigmond, Mátészalkán. Szerkesztő: Endrédy József. Negyed „ Egyes szám ára 20 fillér.- 2 „ Vármegyénk főispánjáé és alispánjáé az érdem, hogy végre a vármegyei telefon hálózat a legközelebbi jövőben létesit- tetni fog. Régen vajúdik e kérdés, mely nem csak a helytelen kiindulási pont miatt nem valósulhatott, hanem jórészt az emberek maradisága miatt szenvedett hajótörést. Eddig ugyanis a terv az volt, hogy egyszerre állíttassák fel az egész megyére annak legalább minden jegyzői székhelylyel biró községére a telefon. Ezen terv azonban oly terhet rót volna a községekre, melyet azok gyenge anyagi erejük miatt nem vállalhattak, s nem is vállaltak, annál kevésbbé, mert az állam támogatását is csak bizonyos fokig helyezhette kilátásba. A dolog ugyanis úgy áll, hogy az állam a beruházási alapból csupán 30 vagy legfeljebb 49 ezer koronával segélyezheti a telefont. Már pedig ez összeg elenyésző csekélység lenne egy az egész vármegyére kiható körülbelül 690000 koronába kerülő telefon hálózat költségeihez mérten, annyira, hogy ily tetemes költséggel a v. m. lakossága a telefonhoz hozzá sem járulhatott, így ejtődött el a terv évről—évre. Mig végre egy helyes ötlettel lehetőség teremtetett arra, hogy legalább az alapja fektet- tessék le a vármegyei telefonhálózatnak. Már a múlt számunkban a tiszti értekezletről beszámolva ismertettük a telefon létesítésének tervét most csak utalunk reá. Hogy azonban érthetőbb legyen ismertetjük a tervezetet nagy általánosságban. Miután, a mint fentebb előadtuk kézenfekvővé vált, hogy a törvényhatóság nem képes egyszerre az egész hálózatot kiépíteni, ezzel a tervvel szakítani kellett, s helyette olyanról kellett gondoskodni, mely nem képez megvalósithatatlanságot. így lett propoziczióba véve a telefonhálózat részletenkénti megvalósításának terve. Erre pedig első lépés a vármegye rendezett tanácsú városainak és a járási székhelyeknek összekötése a vármegye székhelyével. E hálózat szemben az általánossal oly csekélységbe kerül, mely itt ott fedezést nyer az állam által nyújtott segélyből úgy, hogy mint már közöltük Mátészalkára 1592 kor. az egész járásra összesen 7522 k. jut csupán. S ezzel a mondhatni csekélységgel szemben egyrészt megvan teremtve az alap a tovább fejlesztésre, másrészt ami e község lakosait leginkább érdekli azon körülmény, hogy e telefon hálózat mint vármegyei telefon hálózat belép az inter- urban hálózatba, s hogy a rendes d ijak ellenében előfizetők is bekapcsoltathatják a telefont. Nincs tehát szükség már arra, hogy a község ugyan e célra 12000 koronát vegyen fel költségvetésébe s hogy ez összeget az előfizetők a községnek garantálják, mert a telefon ily anyagi áldozat nélkül is szinte önként hull az ölünkbe. — S bár ezek oly előnyök, melyekkel szemben minden ellenérvnek meg kell semmisülni, s bár e kérdés megoldásának más módja nem is képzelhető, szinte előre tudjuk, hogy lesznek rövidlátó emberek, akik e helyes tervnek is gáncsolöi lesznek, akik jobb meggyőződés hiányában csak azért fognak ellene állást foglalni, mert ez is az átkos közigazgatás által létesített intézmény. De viszont számítunk községeink intelligens elemeire, akik eme intézmény végtelen nagy kulturális és államrendészeti hatásával tisztában vannak. Akik befogják látni, hogy ha arról ábrándozunk, hogy valaha községeinket a telefon által közelebb hozzuk a nagyvilághoz ezt más módon el nem érhetjük, mint ennek ily módon való fokozott keresztül hajtása által. A kik velünk gondolkozva nem telhetetlenkednek, hanem e régi, de jó példabeszéd tanúságát szem előtt tarva „Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok“ örömmel sietnek a megvalósításán közreműködni, hogy a telefont Nagykárolyból—Mátészalkáig hozva ezáltal a legkisebb és legeldugodtabb községhez is közelebb hozzák. S bár ez még a jövő zenéje, de itt áll a küszöbön az a szinte mesebeli lehetőség, hogy valaki llkről a nagyvilággal közvetlen összeköttetést nyerjen. Szeretnők ha aggódásunkra azok a kiket gyanúsítottunk az oknélküli gán- csoskodással — azzal czáfolnának rá, hogy eme cél érdekében velünk tartva közreműködnének. Közigazgatás. VÁRMEGYEI KÖZGYŰLÉS. Szatmár vármegye törvényhatósága f. hó 26-án d. e. rendkívüli közgyűlést tartott Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. Az elnöklő főispán megnyitván a gyűlést, üdvözölte a meglehetős kevés számmal megjelent bizottsági tagokat. A közgyűlés első pontja Őfelsége által Medvey Lajos vármegyei iktatónak adományozott arany érdemkereszt átadása volt, melyet Csaba főispán meleg szavak kíséretében tűzött fel a kitüntetett mellére. Medvey meghatott hangon mondott köszönetét a főispánnak, amiért bokros elfoglaltsága mellett eszébe jutott a megye egyik napszámosát a trónzsámolyánál kitüntetésre ajánlani. Ezután kezdetét vette a tulajdonképeni közgyűlés tárgysorozatának letárgyalása. A járásunkat a következő ügyek érintették. Az uj kihágási eljárásban foglalt rendelkezés alapján a közgyűlés a rendőri büntető biró mellé Dr. Fuchs Jenő mátészalkai ügyvéd vmegyei tb. tiszti ügyészt rendelte ki a közvád képviseletére. Kihirdettetett Kálmánéi Jenő állatorvos diplomája is. Ezután Pavella Zsigmond járásunk volt tb. szolgabirájának végkielégítés iránti kérelme került volna tárgyalás alá, előadó azonban bejelentette, hogy Pavella időközben meghalt. Elutasította a közgyűlés Nyircsaholy község álul a körjegyzői járandóságok megállapítása tárgyában hozott határozatot. Nagyobb vitát keltő ügy csak egy volt a Vármegyei telefon.
