Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-10-05 / 40. szám
1911. október 5. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 3. oldal. Mármost ha a szakember még azt is tudja, hogy a községi közigazgatási tanfolyamra való felvételnek előfeltétele az, hogy az illető legalább egy évig szakismeretekkel kell foglalkoznia, ha még azt is tudja, hogy a tanfolyamokon szokás col- loquálni is, hogy a tanfolyam két semesterből áll s mindegyiknek a végén vizsgázni kell s hogy a két félévi vizsga után még egy államvizsgát kell sikeresen megúszni, akkor már a pályázónak az édes- kevésnél egy kevéssel többet kell tudni a jegyzői teendőkhöz, mert az édes-keveset tudókra vonatkozó statisztikai adatokat a Belügyi közlöny a visszavetettek rovatában tartja nyilván. De megnyugtatom a cikkíró urat arról is, hogy a megválasztott jegyző, jegyzői gyakorlata nem abból az egy évi előzetes gyakorlatból és egy évi tanfolyamból állott. Ha emlékezetem nem csal és jót állok érte, hogy nem csal, akkor állíthatom, hogy segédjegyzősködött, hol is csak? Oh szerencsés véletlen : eppen Beregvármegyében. Aztán nem maradt adósa az államnak a véradóval se, letöltötte az egyeves önkéntesi esztendejét Lőcsén, Eperjesen. Tetszik ösmeí ni ezeket a helyeket a lőcsei fehérasszonyból, meg a Karaffa vértörvényszékéből. ? Szolgálta mint segédjegyző: nemes Máramaros és Szilágy vármegyéket. Ne feledjük azonban, hogy azután még Szatmár vármegyében is dolgozgatott. Nagyecseden. Itt van a közelben, a hoj az ecsedi láp volt. Ott három évig húzta a pennát. Akadnak erős memóriáju emberek, akik erre is emlékeznek. Utoljára ismét Beregvármegyében volt megválasztott segédjegyző. Elesik hát az a fájó jogsérelem, hogy nem bereg vármegyei se- gédjegyző nyerte el az állást. Miután négy évet meghaladó közigazgatási s hat évet meghaladó jegyzői működést tud igazolni, engedjük meg no szegénynek, hogy valami kis szakismeret ezeken a helyeken is ragadt rá. hagyjuk rá könyörgöm, ha már oly nagyon álhatatosan állítja, hogy csinált azokat a jegyzői dolgokat és a világ életében volt a mikor csinálta. Következtessük ezt például abból, hogy segédjegyzői fizetést húzott, azt pedig nem paszulyszemelésért szokás adni. Különben ha szbad kérdeznem pénzügyigazgató tetszik lenni ? Vagy árvaszéki elnök ? Vagy miniszteri fogalmazó ? Vagy főszolgabíró ? Alispán, vagy feljebb? Mikor tetszett megvizsgálni az ügykezelését annak a jegyzői irodának, melyben a megválasztott jegyző helyettesített, hogy tudva azt, hogy a jegyzői oklevélhez előzetes gyakorlat és elméleti készültség kell, olyan keményen le tétgain. Ráérnek két óráig, csak akkor kezdődik a dohánybeváltóban a munka. Az egyik dohánytiszt készül a hivatalos ábrázatát felvenni, már munkába is állította a borbélyt. Öreg legény, remekes mesterember a vén szenvedő, szokva is van a veszedelemhez mert mellékesen tűzoltó kürtüs de ilyen szorultságban még nem igen volt. Mi volt Wesselényinek a Balaton hátán úszás közben megbotránkozni ? Borotválta volna meg Szikora Mátét a Tücsökben! Szikora Máté a borbély keze alá adta magát akkor hajnalon de ezzel nem érezte magát semmire se kötelezve. Azt vette a fejébe, hogy a pénzéért úgy mulat, a hogy neki tetszik. Ő bizony nem vigyáz magára, az a borbély kötelessége. Az józan is, meg mesterember is, ám lássa, hogy, hogy borotválja meg? Egyik oldalról csak behagyta trapdozni magát, addig bóbiskolt, de mikor a másik haermisphárára került volna a sor, egy hor- kantással felébredt, felugrott s begaloppozott a táncolok közé, azok közül kettőt—-hármat átnya- lábolt, ott illegettette, riszálta magát ott keringölt velők, ölel között szerencsésen le is hagyta a szappanhabot egyiknek-másiknak az arcán, kabátján, nyakán, kit, hogy szeretett. Akkor szépen visszaült s hagyta a másik arcát szappanozni, de aztán az is olyan hiába való munkának bizonyult. Kétszer, háromszor megkellett ismételni a szappanozást, utoljára már annyi habot rákent a többiekre, hogy azok sokkal több jogai ülhettek volna borotvának mint ő. Mikor mindenki megelégelte már a reá pazarolt habot, s kergették maguk között akkor végképpen rászánta ugyan maszik sajnálni a megválasztott jegyző szaktudását? Vagy talán látatlanban, hallomás utján tetszik Ítélkezni? Szép. Akkor hát azt kérdem, ki jogosult arra, hogy a jegyző szaktudásának határait kicsóvázza és beelégedjen vele vagy keveselje ? Talán a kondás, a bakter, a kisbíró, a levélhordó, a kéményseprő, a bába , sógorom, komám, Örzse néni, a becsületes kovács mester, egy pár jó gazda, vagy egy pár nagy gazda, vagy a pap ? Példaképen szólva, amazok ' bemondják a papnak s a pap kellő pillanatban tolmácsolja, hogy a jegyzőre az ál! az írásban: „Megmérettél, könnyűnek találtattál.“ Mert a közleményben foglaltaknak te- kintélyi érve ide lyukad ki. Ha igy vagyunk, akkor ha netalántán jegyző tetszik lenni — gratulálok. Én a magam részéről nem volnék hajlandó az adoutnak kijátszott papot sem illetékes kritikusnak elfogadni a szaktudásomra nézve. Nem. Éppen úgy nem, minta pap nem fogadná el az ő tudományában ítélő bírónak sem a harangozóját, sem a párisi Observatorium igazgatóját. A hasonlóság és különbség e két példában egy. Készségesen elismerem, hogy a papot előképzettsége a jegyzői szaktudás megítélésében is nagyobb belátásra kényszeríti mint a kondást, de azért még sem hivatott megbírálni azt, hogy én tisztában vagyok-e az I.-—II. osztályn kereseti adóval ? Lehet, hogy az én ismereteim alapja is egy vágányon halad a papéval a matúráig, csak ott különbözünk meg egymástól. Mármost Mózes első könyve „Kezdetben“ szóval kezdődik, az ötödik „Előtt" szóval végződik és én nem merném állítani, hogy ezeket theologiailag helyesen értelmezem. Pedig tudok magyarul. De nem vagyok theologus. Ha némi helyes nézet foglaltatik véletlenül a fentiekben, akkor egy cseppet se tessék csodálkozni és méltatlankodni. Az illetéktelen bírálatokat sehol a világon nem honorálják feszült figyelemmel. Ezt már az ókori festők sem tették. Nincs is szükség az illetéktelen bírálatokra, mert mindenütt és mindenben vannak illetékes bírálók. A jegyzői munka teljesítés megítélését bízza csak nyugodtan a cikkíró úr arra, a kit perhorescál a járás főszolgabirája. Bármennyire kedve ellen szólok is ezzel s bármennyire féltheti is a miatt a cikkíró úr magát az epefakadástól, e járásnak olyan főszolgabirája van, a ki azért került oly fiatalon a főszolgabírói székbe mert tanult, dolgozott és dolgozik s ugyanezért ismeri, megbecsüli és megköveteli a munkát s a ki előtt a dologta- lanságot sem elleplezni, sem személyi cultussal helyettesíteni nem -lehet, a ki dolgozni tud az gát a borotválkozásra, de semmikép se tett le arról a jogáról, hogy a bandát dirigálja karmesteri kalimpálással jelezze a pianókat fortékat, crescendókat és stascatókat. A nagy hadonászás közt a szerencsétlen vén borbélynak igazán csak úgy kellett lelopkodni a borotvával a borotválan- dókat. Csodák csodája, hogy össze-vissza nem kaszabolta a kedélyes borotválkozót. El is dicsekedett aztán vele holta napjáig, hogy, hogy borotválta meg a Tücsökben Szikora Mátét. Azt tegye meg utánna kontár, szabadiparosnak született kartárs! Szikora Mátét pedig ne érje gáncs. Nem e- gyedül való volt ott Szikora Máté, a ki furcsákat csinált. Megülte ott már az egész társaságnak az agyát a pezsgő azzal a rózsaszínű köddel, mely arra képesíti az embert, hogy átölelje az öreg Meidinger kályhát és egyetlen üdvösségének nevezze, vagy, hogy az egész bandával felüljön a kuglizó tetejére s ott folytassa a mutatást, vagy, hogy kilövöldözzön az ablakon a drótos-tótra ha az a szives felszólításra nem bandukol be, hogy a Műm pezsgő gyönyöreiben testvériesen osztozzék, Ebben a hangolásban nincs semmi se a mi lehetetlen, nincs semmi se a mi méltóságon alóli lenne. Az ember mindenhatónak érzi magát és szeretné keblére ölelni az egész világot. Még a dohányos lányokat is, a kik ott viháncolnak az ablakoknál és kézen-közön alaposan meghólab-' dázzák a piccolót aki dákóval indult neki, hogy szétkergessse őket. Várta az orvos ezt a mindenre kész hangulatot. Tudta, hogy elérkezik az. Szép, csengő dolgoztatni is tud, az a más dolgát és munka- képességét is megtudja bírálni. A ntig a mérnökök tudását és munkásságát nem az orvosok bírálják felül addig a jegyzők tudásának és munkásságának megítélését is méltóztassék meghagyni a főszolgabirák kezében. Segítségére jövök én szívesen a cikkiró urnák a megválasztott jegyző ellen irányuló támadásában s kisegítem abból a zavarából, hogy a gondolatait elmulasztotta egész szabatosan kifejteni. Alighanem a magánmunkálat körébe vágó jegyzői teendőkre tetszett ugy-e gondolni, mikor a megválasztott jegyző szakismereteit úgy le tetszett becsülni. Hallottam én erről valamit. Hát erre szám szerint négy kisded megjegyzést kockáztatok meg. Az első: Mint tetszik tudni a jegyzői magánmunkálatok tekintetében a teljesítési jogosultságot az adja meg, hogy az érdekelt felek valamelyike az illető jegyző működési területén lakjék vagy a jogügylet tárgyát képező ingatlan az ő működési területén feküdjék. Én tudok olyan esetet, hogy a megválasztott jegyző úr feldolgozott olyan magán munkálatot, amelyben illetékessége alapján egy más jegyző is eljárhatott volna. Az ügy minden intézkedésre' hivatott forum akadálytalan elintézést nyert. Éhez az a megjegyzésem, hogy az a jegyző, aki a magánmunkálati teendőkhöz nem ért, kap az illetékességi kibúvón és az ilyen teendőket áttolja a másik jegyzőre. A másik megjegyzésem: Tudok egy olyan asetröl a mikor a fél az intézkedésre hivatott hatóság késedelme miatt okolta a helyettes jegyzőt és az anyagi áldozatot hozott, hogy az elintézést kisürgesse. Természetesen azért a jegyző maradt a hibás. A jegyzői pályán — sajnos —. az ilyen bűnbakként való szerepeltetés nem szokatlan. A harmadik : Tessék elképzelni egy kitűnő jegyzőt, a kinek a községeiben nincsen szeszgyár. Egyszer csak létesül egy szeszgyár. Mikor annak a mezőgazdasági jellegét először fogja kérelmezni az a kitűnő jegyző egy kissé utánna fog nézni, hogy, hogy készítse be helyesen az ügyet. Az a kitűnő jegyző tiz éven át a Magyar földhitelintézettől szerzi be a kölcsönöket. A tizennegyedik évben valaki az egri káptalantól akar pénzt felvenni. A kitűnő jegyző fogja magát és utánna tudakozódik, hogy milyen feltételek mellett s milyen okmányok bekivánásával adnak ott pénzt ? Ki jártéi helyesen? A ki gondolomra dolgozott, vagy a ki értesülést szerzett be előbb ? Ilyen-féle dolog is előkerülhetett. Persze ha a jegyző a könyhangja volt Piskóta Dezsőnek, jobban megkereshette volna vele a kenyerét, mint a diplomájával, mégis inkább rázatta magát fakószekéren, csutakülésen, hogy reggel felé kört üljön a padlón a Tücsökben a cimborákkal s ott dalolja nekik, hogy : »Csak a csömp, csak a csömp az ital.« Hárman, négyen is bólintottak rá, pedig dehogy is akartak bólintani. Akkor Piskóta Dezső megfogta a prímás kezében a vonót: —r Ácsi Banda ! Olyan ácsi volt, hogy a lógósfejüek is felpislogtak rá Az orvos pedig felnyitott egy ablakszárnyat s kiszólott a lányokhoz : — Tudtok-e dalolni, lányok?! Azok előbb azt hitték, hogy a piccoló akarja őket az ablakon át leönteni egy kancsó hideg vízzel, azért sikongva szétrebbentek, de aztán megbátorodtak s a leghamisabb egy piros arcú, bogárszemü fruska nagy bátran bekiáltott: — Tudunk hát, nem is kérjük kölcsön a nótát! — Hát bölcsőt tudtok-e ringatni ? kérdezte tovább az orvos. — Ringathatjuk még eleget, jóllehet, hogy olyikunknál eddig se kötött bele hálót a pók. Az édes szülénk gondja az, — nyelvelt vissza a fruska. — No hát azért mondom lányok — üzte- füzte a szót az orvos, — hogy ezek az urak ide- benn alhatnának, igen nagyon álhatnának, egy-egy kasmír kendő jár ki érte, ki elringatja őket, de nótázni kell hozzá. (Folytatjuk.)
