Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-08-24 / 34. szám
2. oldal MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 1911. augusztus 24. tetett át 22 évi, minden tekintetben teljesen kifogástalan ittmüködése után. A váratlanul érkezett áthelyezést, talán épen váratlansága miatt, számos kombináció követte, amelyek között akárhány, mesterségesen terjesztett, de üstökénél fogva sehol meg nem csíphető olyan kombináció is akadt, amely a különben is lesújtott igazgatót vérig sérteni volt alkalmas. Mert elmenni, habár olyan helyre, ahol gyermekeit nem iskolázhatja, ahol ő, ki egész működését, minden lelkesedését a nőnevelésnek szentelte, fiú-gyermekeket fog tanítani, utóvégre a szolgálat érdekében és magasabb célok látogatásával elviselhető gondolat. De elmenni 22 éves tisztességes múlt után, nehány ember gazdátlanul szányrabocsátott rágalmaitól meg- bélyegezetten : ez több annál, .amit tisztességes ember elviselhet, annyira több, hogy amellett a tisztességes sajtó sem mehet el szó nélkül. Szerencséjére Kathona Gézának, és vele együtt az igazság minden barátjának, a rágalmak közül a megrágalmazott alakja már kibontakozott, mocsoktalanul és' tisztán. Áthelyezése után azonnal fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen, noha Morlin min. tanácsos és maga a közoktatásügyi miniszter ur ő nagyméltósága is kijelentette megyénk két köztiszteletben álló vezető férfijának, kik Kathona Géza ügyét felkarolták, hogy fegyelmi vizsgálatra abszolúte semminemű ok és alap nincsen és hogy az áthelyezés tisztán szolgálati érdekből a- zon elv alapján történt, hogy a leányiskolák igazgatása successive női kezekbe kerüljön. A „F.olgári Kör“ és a társadalom kérvényen irt tagjai is elégtételt szolgáltattak meghurcolt személyének s végül f. hó 5-én Lukács Géza alispánunk elnökletével az iskola gondnoksága is megnyilatkozott ez ügyben. A gyűlés jegyzőkönyvéből közöljük a következőket: Elnök a váratlanul történt áthelyezés körülményeinek rövid felemlitése után reámutat arra a hasznos és sikeres működésre, melyet az áthelyezett igazgató a nőnevelés és oktatás fejlesztése érdekében Rimaszombat városban több mint 2 é tizeden át kifejtett. Mulasztást követne el a gondnokság, ha a búcsú pillanatában nem méltatná érdeme szerint e munkásságot, s ezért indítványt nyújt be erre vonatkozólag a Gondnoksághoz. Többek hozzászólása után a Gondnokság teljes készséggel, egyhangú határozattal tette magáévá Lukács Géza gondnoksági elnök következő indítványát : „A rimaszombati állami polgári leányiskola Gondnoksága meglepetéssel értesült arról, hogy az iskola igazgatója: Kathona Géza ur a közszolgálat érdekében hason minőségben a mátészalkai m. kir. állami polgári iskolához helyeztetett át. Meg kell hajolni’ a Gondnokságnak a felsőbb hatóság ezen intézkedése előtt, mert kétségtelenül céltudatos intenciók vezethették elhatározásában. Most azonban, midőn Gondnokságunk a távozó igazgatótól sajnálattal vesz búcsút s öt a felelőség alól szokott fentartással azon kikötés mellett oldja fel, hogy kötelességében áll utódjának az iskolát s annak felszerelesi tárgyait szabálysze- rüleg s okmányszerüleg átadni, — nem mulaszthatja el a távozó igazgatónak Rimaszombat város oktatásügye s nőnevelésének őszinte elismerése és méltatása mellett annak felemlitését és megállapítását, hogy Kathona Géza igazgató urnaka polgári leányiskola épület tervezésénél, legkülönösebben pedig a szükséges tanszerek és egyéb eszközök beszerzésénél szóval az iskola felszerelésénél elismerésre méltó, nagy érdemei vannak. Konstatálja a gondnokság, hogy Kathona Géza igazgató ur a polgári leányiskolát a női kézimunka tanfolyam létesítése által is fejlesztette, igazgatói minőségében a rend és fegyelem fentartása érdekében öntudatos erélyt fejtett ki, mint férfi és családapa pedig jellemében és viselkedésében kifogástalannak minősült. A közszolgálat érdekében történt áthelyezése tehát sem igazgatói reputációját, sem férfiú mivoltának kifogástalanságát hátrányosan nem érintheti, s gondnokságunk véleménye szerint arra a törekvő irányra vezethető vissza, melynek értelmében a polgári leányiskolák vezetése általában női igazgatás aiá veendő. Ezeknek kijelentése után, midőn Kathona Géza igazgató úrtól a Gondnokság búcsút vesz, neki uj otthonában megelégedett életet és fáradozásaihoz teljes sikert szívből kíván !“ Kathona Géza igazgató rövid felszólalásában előrebocsátja azt, hogy Rimaszombat város nőnevelési ügyének 22 éven át teljes igyekezettel és minden tudásával való munkása közben élete főcélját képezte az, hogy a belé helyezett bizalomnak megfeleljen. A bucsuzás alkalmával hálásan köszöni a Gondnokság mindenkori szives támogatását, sokszor kifejtett elismerését, most is, mikor a lelkében fájó tövist érzett a váratlanul jött elválás gondolatában: a Gondnokság elismerése enyhülést és megnyugvást ad felzaklatott lelkének. Kéri, hogy a Gondnokság tartsa meg jó emlékezetében, s Isten áldását kéri a városra, az iskolára s annak nemes lelkű Gondnokságára! A körünkből távozó férfiú alakja tehát már tisztán áll a közvélemény előtt. Kérdés azonban, hogy a jövő fogja-e kárpótolni őt azért az utolsó két hónapért, a méltatlanul hurcolt szégyenért s az alattomos tőrszurásokért ? Bár igenlő feleletet adhatna neki a sors és feledhetne el ott, az egyenes lelkű, egyenes szavú emberek között azt, hogy mások is élnek ama falak között, amelyek neki negyedszázadon át szállást és otthont adtak. A távozó igazgató tiszteletére jó emberei és volt tanítványai bucsuestét óhajtottak rendezni, ámde Kathona Gázát annyira megviselték a történtek, hogy nem tudja magát kitenni a bucsuest megújuló lelki izgalmainak s ezért minden összejövetel mellőzését kérte. A héten pedig családjával együtt elhagyta végképen Rimaszombatot.“ VÁLASZ a „Mátészalka“ folyó évi 33-ik számában „Önkéntes vagy kötelező“ cim alatt megjelent hírre. A tűzoltás kérdésének megoldásáról lapunk ez évi 25. számában foglalkoztunk s ott kifejtettük, hogy mi azért nem tartjuk Mátészalkán helyesnek az önkéntes tűzoltóságot, mert a lakosság túlnyomó részénél a nemtörődömséget tapasztaltuk az egyes konkrét esetekben, úgy hogy épen ezen indokból a Mátészalkán régebben már egy Ízben fennállott Önkéntes tűzoltó egylet megszűnt létezni. Olyan viszonyok pedig, melyek az önkéntes tűzoltó egylet lét-jogosultságát igazolttá tennék, újabban nem merültek fel s nincs semmi biztosíték az iránt, hogy a most alakult, illetve feléledt Önkéntes tűzoltó egylet inkább fenn fog maradni, mint a régi. Természetesen ez a nézetünk a máLilyke hazajött. (Vége.) — Csak azt csodálom, hogy maga akkor rögtön meg nem ette! Hiszen magának a méznél is édesebb lett volna ugy-e ?-—• Elsőbben azt akartam, de . . . kék gyermek szemeivel furfangosan nézett Lilykére — így tovább tartott. — Igaz — igy még ötven évig is eltart, — aztán tétesse ezt a sok lomot a sirjába — legalább a babérjain nyugszik! —Hirtelenül szorosan melléje toppant és szigorúan nézett reá. — Most még csak egyre feleljen, igen tisztelt Jáczint Gusztáv uram : nyávogó, vén kisasszony maga, vagy férfi ? Jáczint nem felelt mindjárt. — Igaza van Lilyke, mondta egészen nyugodtan. De nézze: Ha kezembe tartom ezt az almát, magam előtt látom a finom, törékeny gyermeket, aki undorral dobta el magától a rosszat ; A csésze kacagó csintalanságaira emlékeztet, a zsebkendő szomorúságára, könyeire. A labdák szemeim elé varázsolják mulatós jó kedvét, a baba ellenben anyáskodó, jóságos gondoskodását; Jobban bánt ő ezzel a csúnya babával, mint némely anya gyermekével ... Ha felnyitom ezt az öreg ládát és rakosgatom az ereklyéimet, egyszeribe egész ifjúságom támad föl előttem — mindig úgy érzem, mintha templomban volnék és a szivem könnyű lesz és boldog. Lilyke félig gúnyosan, félig meghatóban hallgatta. — És ebben a templomban a bálványát i- mádja ugy-e? Mert maga imádja Helént! Lássa, szépen, lelkesen beszélt el nekem mindent, de én azért még is megmaradok annál amit mondtam. Ha maga Jáczintusom, férfi lenne, e sok lom helyett magát a bálványt hozta volna ide magának. — Helén már két év óta lehetne felesége. — A feleségem ! — mondta remegve. — Helén — az én feleségem ! Lehetetlen! Ez lehetetlen ! — Miért volna lehetetlen ? — Hogy miért?! Mert Ő a világ legszebb, legimádandóbb teremtése — inig én tehetségtelen, szerény jövedelmű hivatalnok vagyok ! Az ön atyja jószívűségéből fogadta házába a szegény árva- fiút, aki akkor nem értett semmihez! Hálából elkövetném azt a . . . Lilyke közbevágott. — Az elmúlt dolgokat szegény barátom, ne bolygassuk! Hogy mi volt maga régen Jáczintusom, az mellékes! Ma a Fernbach Miklós spiritusz gyárának irodafőnöke, édes apus helyettese és legbizalmasabb embere. Nekem az a véleményem, hogy Helén jó partit csinál, ha Jáczint Gusztávné lesz belőle. Jáczint egy pillanatig némán meredt Lilyre. — De hiszen én nein értek semmihez — nem tudok semmit. Oh! Nagy forróság lephette el, a megrohanó gondolatai rémesen befüthettek neki, mert hirtelenül, anélkül, hogy tudná mit csinál levetette a frakkot. Lily kacagott. o p p S 3 s: cl, s I MENTOSZEKRENYEK Sérvkötök, haskötők Telefon sz. 96. Alapittatott: 1880. anm.magy. kir. belügyin, y j^OTOnStÓl r^sze* külön is ur rendelete szerint és mindennemű kötszerekaphatók. két mértók-után készit: BLOMBERG JÓZSEF specialista NYÍREGYHÁZA, katli. J t* I DD cd rt> rz CTQ R o* 2. !§• C/3 •7T 7T CD 7?
