Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-08-24 / 34. szám
VI. évfolyam*. Mátészalka, 191L augusztus 24. 34. sz. Társadalmi és közgazdasági hetilap. A'„MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Minden politikai vonatkozástól mentes igazs kegyelete« ünnepet ült minden magyar, széles e Hazában; műit vasárnap, Szent István király napján. Ez a magyarság egyetlen}' igaz ünnepe s méltán, mert ezen a napon -nincs magyar s magyar közt különbség, mert mindenki egységesen hódol a nemzet alapító legelső király emlékének, akit a kegyelet s Isteni jelleggel felruházott tulajdonság örökre szentté avatott. - Azt hisszük, hogy nem szükséges hosz- szasabban kifejteni nagy királyunk érdemeit s azokat a nagy horderejű tetteket felsorolni, melyek mindmegannyi alapkövek voltak s azokul szolgálnak még ma is állami életünk kiépítésében. Inkább azzal akarunk nagy királyunk emlékének áldozni, ha az/ ő maradandó tanitása és tettei nyomán mi is-szintén teszünk, cselekedünk s előbbre visszük az/ő szellemében az egységes megyar haza előrehaladását és fejlődését. Ennek az : eszmének megvalósítása képezi minden igaz magyar gondolkodásának tárgyát, a midőn Szent István király napjának emlékünnepét, üli. Ugyanis az ünneplés nem abban áll, ha a szokott dicséret hangján csengő-bongó frázisokkal emlékezünk meg Szent István királyról,, hanem igenis hálánkat legfrappánsabbul tettekkel dokumentálhatjuk. Minden cselekedetünkkel, nemzeti életünk minden megnyilvánulásában azt a kitűzött, irányt kell azért követnünk, melyet Szent István s hozzá hasonló más nagyjaink számunkra kijelöltek, s akkor nyugodtan mondhatjuk és állíthatjuk, miszerint nagyban egészben méltók maradtunk elődeink emlékének. őrzésére s követésére. Nem mondhatjuk, , hogy Magyarország külső képe nem öltötte fel az ünnepi szint - Szent István napján s mintha.úgy a vallási faktorok mint a társadalom, nem adott volna külső megnyilvánulási annak, hogy ismét elérkezett a nagy szent életű király napjának évfordulója, hanem is igenis e mellett tendenciánkat akarjuk hangsúlyozni, a cselekvés terét, miért is vessünk tehát pillantást arra, a mesgyére, amelyen haladunk és nézzük meg, egybevág-e ez azzal az úttal, melyet Szent István követendőnek vélt? Két irányban igyekezett István király nemzeti életünket megszilárdítani, befelé a. kereszténység eszméjével egységessé,, kifelé pedig a királyi korona fényének emelésével hatalmassá vélte tehetni a nemzetet. Mind a két eszköz, melyet ajánlatosnak vélt, üdvösnek bizonyult, úgy a kereszténység, mint a királyság eszméje ma is össze forott a magyarság történetével. És ki tudja hol lennénk, hová söpört volna már el bennünket az a rettenetes sok és pusztító förgeteg, ha nem lett volna István és ha nem követtük volna tanácsait. És mégis, sajnálattal kell látnunk, hogy nem sikerült a velünk egykorú.nemzeteket megelőznünk, sőt nálunk sok évszázaddal fiatalabb nemzetek rohanvást és feltartózhatatlanul megelőztek bennünket. A történelem tanitása szerint ezen körülmény okát a szerencsétlen politikai viszonyokban kell keresnünk. Mi azonban nem vagyunk hajlandók: a kismet tanában hinni és nem fogadhatjuk el azt, hogy a véletlen jó vagy balszerencse intézhesse egyes nemzetek sorsát. Ha már közmondással kell igazolni állításunkat,, akkor a török vallás- alapdogmájánál- sokkal megfelelőbb az a szállóige,hogy kLki, amint veti ágyát, úgy alussza álmát. Magunkban egyedül és kizárólag csak magunkban kell keresnünk elmaradottságunk okait. Minálünk azonban az ünnepi istentiszteleteken kívül és a Budapesten tartott körmenet kivételével misem mutatja, hogy egy ezer éves nemzet ünnepli megalapításának évfordulóját, még az ifjúság sem rendez semmiféle ünnepélyt, minek legelső oka az, hogy ilyenkor nyár lévén, az iskolai előadások szünetelnek. Pedig a tapasztalás bizonyítja,, hogy az iskolai ifjúságnál lelkesebb és fogékonyabb ünneplő nincs a világon. Gondoskodjunk tehát akárhogyan is arról, hogy maga az ifjúság országszerte és testületileg rendezzem ünnepélyeket ': ezen a napon. Az, hogy szünidő van, nem lehet komoly akadály sőt úgy véljük, hogy a fiatalság örömmel fogja venni a szakadatlan pihenésnek egy napi. megszakítását. A külföld, úgy nagy mint kicsi államaiban ma már jobban van kifejlődve külsőleg is a nálunk sokat emlegetett nemzeti, eszme, mely minden alkalmat felhasznál, hogy minél meggyőzőbben állítsa elénk a nemzeti összérzést s nevelje vele a társadalom nagyját s kicsinyét. Számos alkalmunk van hallani s olvasni,, a külföld ifjúságának impozáns ünnepét, mint a nemzeti eszme diadalra jutásának külső fényes megnyilvánulásait. Azért egyáltalán nem találjuk szégyennek, ha mi is hasonlóan fogunk eljárni, s-nemcsak a városi központokon, hanem a nagyobb községekben s falvakban terjeszteni kell a nemzeti eszmét külső megjelenésében legalább a tanuló ifjúságnál. A nemzeti eszme ugyanis az a kapocs, a mely lehető teszi Szent István nagy király szellemében a magyar haza felvirágozására irányuló közös működést. Ezeket tartottunk megemlitendőnek Szent István király ünnepén s reméljük, hogy szavunknak lesz, ha csak némi foganatja is és szavunk nem pusztában elhintett mag marad. Közigazgatás. Kathona Géza. A közszeretetét élvezett Deine Károly helyére lépő uj polgári iskolai igazgató városunkba ér- I kezett, annak illusztrálására, hogy.az ő személye igenis érdemes arra, hogy városunk társadalmi; é- letében éppen olyan közbecsülésben és közszeretetben részesüljön, éppen azért bizonyságul közöljük a „Gömöri Újság“ folyó évi augusztus 13-iki számában megjelent alábbi-, cikket. „Kathona Géza távozása:Hírt adtunk annak idején arról a meglepődés városunk, és megyénk lakosságát kivétel' nélkül, illetőleg kevés kivételiéi fájdalmasan érintő hirről, hogy Kathona-Géza áll., polg. leányiskolái-igazgató Mátészalkára helyez
