Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-01-26 / 4. szám

$. oldal. derzsre 140 k. 43 f. Nyiriklódra 41 k. 67 f. Kántorjánosira 385 k. 68 f. Mátészalkára 1592k. 79 f. Nyirparasznyára 102 k. 81 f. Nagydobosra 272 k. 98 f. Nagyecsedre 587 k. 04 f. Nyirge- bére 245 k. 98 f. Nyirmegyesre 276 k. 15 f. Nyircsászárira 111 k. 45 f. Nyirvasvárira 248 k. 82 f. Olcsvaapátira 127 k. 98 f. Olcsvára 149 k. 19 f. Ópályira 313 k. 41 f. Szamoskérre 138 k. 03 f. Szamosszegre 429 k. 78 f. Ilkre 138 k. 69 f. Vitkára 392 k. 31 f. összeáen a járás községe­ire 7522 k. 89 f. állapíttatott meg. Természetes, hogy ezen megállapítás a községek népessége és vagyonossága alapján történt. Következő tárgy a járási faiskola felügyelők napi és fuvardíjainak egységes megállapítása és egységes eljárás megbeszélése volt. Ezek szerint körjegyzők utasítva lettek, hogy a járási faiskola felügyelőknek lehetőleg termé­szetben szolgáltassák ki a fuvart és hívják fel a faisko­la felügyelőket, hogy körlátogatások alkalmával a méltányosság szempontjából az egymáshoz közel eső falvakat lehetőleg egy időben látogassák, ne­hogy felesleges kiadást okozzanak. Megbeszélés és ellenőrzés tárgyát képezte a járás területén most már keresztül hajtott nép- számlálás s egyúttal a jegyzői kar fel lett hiva aria, hogy az összegyűjtött és számszerűleg megállapított községi adatok e hó végéig okvet­lenül beterjesztessenek. Ugyanekkor közölte a főszolgabíró a jegy­zői karral, hogy a népszámlálási biztosok nyug­táira a benyújtott számla összeg kétharmadáig ennek végleges megállapítása előtt is előleget nyújthatnak. A tisztiértekezlet utolsó tárgyát az uj kihá- gási eljárás részletes megbeszélése képezte, mely alkalommal a pénzbüntetések behajtása, valamint a fellebbezéseknél követendő eljárás nyert egyön­tetű megállapítást. Ezen hivatalos tárgyakon kívül a rideg hi­vatalos hangulatba melegséget hozott azon körül­mény, hogy Dr. Dienes Dezső szolgabiró a járási tisztikar élén a főszolgabíró urat meleg hangon üdvözölte az uj esztendő alkalmából s a főszol­gabíró iránti őszinte tisztelet és ragaszkodásnak adott kifejezést, miután erre azon sajnálatra mél­Örzse. A múlt képviselő választás alkalmával, ma­gam is jelöltséget kértem! Küldtek ide, küldtek oda ; eljártam a szélró­zsának csaknem minden irányába! Sokszor utaztam, olyan vidékeken bolyong­tam, ahol mindent találhat az ember csak azt nem ami után — fut!— Fátum ! de többnyire igy van ! Nem régiben Erdélyben kellett barangolnom. Bejártam ott a gyönyörű változatos fekvésű bá­nya városok meglevő s kihűlt ércolvasztóinak hegy-völgyös szép vidékét. Már itt nemcsak szórakoztatott s gyönyör­ködtetett a vidék, de kiváncsivá is tett annak tündér szépsége. Elragadtatva szemléltem a meseszép helye­ket, s mintegy önkéntelenül haladtam befelé egy gyönyörű völgykatlanba, amelynek egyik oldalán régi épületek omladéka állt, szanaszét hányva, ta­lán az idő, a vihar, talán az emberek keze által. Nem csekély meglepetésemre egy roskatag fal omladékon egy hatalmas emberi alakot láttam tenyerébe hajtott fejjel görnyedten ülni! A kíváncsiság arra csalt! Amint közeledtem, a bár roskatag, de most is hatalmas alak felegyenesedett ültében, s lázban tő körülmény adott okot, hogy Őt a „Mátészalka“ cimü hetilap indokolatlanul durván megsértette, mely egyébbként tekintettel arra, hogy ezen meg- támadtatás minden reális alapot nélkülözött, az ellene való védekezésre méltónak sem találtatott. Főszolgabíró megköszönte az ovációt s Isten segedelmét kérte a további együttműködés­hez és ezzel a tisztiértekezletet bezárta. Ezután az egész tisztikar a szokásos köze­bédre a Központi vendéglő éttermébe vonult át ahol kedélyesen, szinte családiasán, ebéd után is jó ideig együtt maradt. * B RÓVÁLASZTÁSOK. Fábiánháza község lakosai részéről nagy ér­deklődés előzte meg a folyó hó 21-re kitűzött e- löljárósági választást. Péchy László járási főszol­gabíró a közhírré tett napra és időben megjelent a választás megejtése végett. A főbírói állásra öt pályázó közül kik mindannyian jelöltettek, nagy szótöbbséggel Veress Gábor eddigi biró választatott meg, kinek a lakosok körébeni közszeretetben állásáról ez a választás is fényesen tanoskodik. A régi albiró Jámbor Miklós szintén nagy szótöbb­séggel lett megválasztva. Nyircsahoiyban is megtörtént a biróválasztás. Nagy volt a korteskedés. A választásból diadal­masan Madura János került ki mint biró és Halmi Zsigmond mint albiró. Hodaszon, f. hó 24-én volt a választás, ahol egyhangúlag bíróvá Komoróczy Jánost választot­ták meg. Helyettes biró és közgyám lett: Komo­róczy Lajos. A legkisebb rendzavarás nélkül szép csend­ben lefolyt választások Péchy főszolgabíró tapin­tatos és részrehajlatlan eljárását dicséri. Ki vannak tűzve a választások 25-re d. e. Nyirvasváriba, d. u. Nyírcsászáriba, 27-re d. e. Nyirderzs és Nyiriklód d. u. Kántorjánosiba, 31-re d. e. Olcsva, d. u. Olcsvaapáti, február 1. d. e. llk, d. u. Nyirparasznya, február 4 d. u. 1 órára Nagyecsedre. M.ÁTÉSZ ALKA ES VIDÉKE. Takarékpénztári közgyűlés. A mátészalki takarékpénztár f. hó 22-én tar­totta XXXIX. évi közgyűlését. A közgyűlés iránt a szokottnál nagyobb volt az érdeklődés, amit annak lehet tulajdonítani, hogy e gyűlés Klein Móritz vezérigazgatót ezen állásában véglegesítette. égő megtörő szemeit reám forditá, s úját szájára téve intett, — parancsolt hallgatást! Öntudatlanul is némán állottam meg s moz­dulatlanul egész figyelmemet az alakra irányitám aki nyitott szájjal, felizgatott várakozással muta­tó úját mindig fellebb-fellebb emelve fokozta kí­váncsiságomat. Néhány perc múlva kétségbe esett, elhaló női sikoly forma hang hallatszott az omladozó épület belső részéből, mintha a föld mélyéből hangzott volna fel a rémes sikoltás. Az alak erre felugrott s rettenetes alakja felegyenesedett s oly erőteljes jajongást vitt vég­hez, hogy a fájdalom s a részvét egész közvetlen melléje csalt! Hallotta uram ? ... hallotta e kétségbeejtő elhalló sikolyt ? ... Ez az én mindenem ez az én egyetlen gyer­mekem ez az én szegény örzsém hangja! mondá mikor felindulásából dúlt arccal rám nézett! Ki volt az Örzsije édes öregem s mi baja vagy végzete volt szegénynek nem mondaná el nekem ? Az öreg összeszedvén magát bárgyú tekin­tettel fordult felém! Hát nem ösmerte ? ... hát nem tudja ön sze­génykének szerencsétlen sorsát ? . .. Jó, tehát elmondom! A közgyűlést Szálkái Sándor orsz. gyűlési képviselő, elnökigazgató nyitotta meg s vezette mindvégig. Mint a közgyűlés tárgya a megvita­tás szőnyegére először is a takarék által fizeten­dő osztalék megállapítása és kifizetésének határi­deje került. A közgyűlés az igazgatóság javaslatát mindenben elfogadta, s igy határozatba ment, hogy a takarék két részvényenként 36 kor. osz­talékot fizet ki. A kifizetés határidejét f. év január 23-tól kezdődőleg állapította meg. Ezután került a sor a takarékpénztár vezér- igazgatójának állásában véglegesítésére. A takarékpénztár alapszabályai szerint az intézetnek jogában áll a vezérigazgatót 10 évi működés után véglegesíteni. Ez alapon aztán Szálkái Sándor orsz. gyűlési képviselő, elnökigaz­gató indítványára Klein Móritz eddigi vezérigaz­gatót, aki pontos s a hivatásuknak élő tisztviselők mintaképe, s aki fáradhatatlan, ügy buzgó s iga­zán odaadó müküdésével az intézet felvirágzása körül évtizedes érdemeket szerzett, ezen állásában véglegesítette. Klein Móritz ezután meghatva a közgyűlés kitüntető bizalmától, meleg szavakban mondott köszönetét a megtiszteltetésért. Ezután Dr Fárnek László kir. közjegyző fel­ügyelő bizottsági tag emelkedett szólásra: ; Beszédében az őszinte elismerés hangján méltatta Klein Móritz vezérigazgató,- az igazgató­ság s az intézet kebelében működő tisztviselői kar érdemeit. — A mai nap — úgymond — va­lóságos jubileum napja, mert az utolsó 10 év alatt, mely időközben Klein Móritz, az igazgató­ság, és a tisztviselői kar működik, ezen intézet a pénzpiacon előfordult pánzkrizis idejében nemcsak nyugodtan, megingathatatlanul állotta meg helyét, hanem odanyujtotta segítő karját a megszorult kereskedő és gazdaközönségnek, amelylyel talán nem is egyet ragadott el a megsemmisítő bukás örvénye széléről. Ezért méltán jubilálhat ez az e- gyesület, mert már-már nemcsak Mátészalka, de a megye hason pénzintézetei között is elsők kö­zött áll, amit csakis a buzgó és lelkiismeretes ve­zetésnek a gyümölcse. Ezután az elnöklő Szálkái Sándor berekesz­tette a gyűlést. Mig az öreg az elbeszéléshez összeszedte magát, bámulva tapasztaltam, hogy a vén, megrok­kant ember még ma is olyan óriási alakzatu és izomzatú, amelyet a csapás még nem tudott tönk­re tenni. Lelki világa azonban elvesztette azt a fényt a mely az élet lámpáját világítja s csak az ösz­tön vagy néha-néha felvillanó világos perce az, mikor tudatára ébred annak amiért lelkivilága el­borult. Gergely Bácsi! Gergely Bácsi! hallatszott akkor a romok felé a kiáltás s nemsokára egy legény jött, ki amint látjuk az öregnek kalauza és gondozója, felügyelője. * * * Bizony uram 78-ik évét tapodtom e nyomo­rúságos földi vándorlásnak. Igaz, hogy eléghosszu idő,- de szenvedtem is annyit benne, amennyi musnak nem adatott. Hajdan nekem is más volt az életem! szép nyugodt örömteljes életem volt; mert bár feleségemet korán elvesztettem; de ha­gyott maga helyett egy oly szép leány gyerme­ket nekem, aminő több nem volt e földön. Legalább nekem — nem! A gyermek cseperedett, nőtt, fejlődött, szé­pült erősödött s oly hajadonná nőtte ki magát, akinek csak lelke volt szebb, mint amilyen gyö­nyörű Ő volt. Fekete ében hajsátora úgy hullámozta kö-

Next

/
Thumbnails
Contents