Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-01-26 / 4. szám
$. oldal. derzsre 140 k. 43 f. Nyiriklódra 41 k. 67 f. Kántorjánosira 385 k. 68 f. Mátészalkára 1592k. 79 f. Nyirparasznyára 102 k. 81 f. Nagydobosra 272 k. 98 f. Nagyecsedre 587 k. 04 f. Nyirge- bére 245 k. 98 f. Nyirmegyesre 276 k. 15 f. Nyircsászárira 111 k. 45 f. Nyirvasvárira 248 k. 82 f. Olcsvaapátira 127 k. 98 f. Olcsvára 149 k. 19 f. Ópályira 313 k. 41 f. Szamoskérre 138 k. 03 f. Szamosszegre 429 k. 78 f. Ilkre 138 k. 69 f. Vitkára 392 k. 31 f. összeáen a járás községeire 7522 k. 89 f. állapíttatott meg. Természetes, hogy ezen megállapítás a községek népessége és vagyonossága alapján történt. Következő tárgy a járási faiskola felügyelők napi és fuvardíjainak egységes megállapítása és egységes eljárás megbeszélése volt. Ezek szerint körjegyzők utasítva lettek, hogy a járási faiskola felügyelőknek lehetőleg természetben szolgáltassák ki a fuvart és hívják fel a faiskola felügyelőket, hogy körlátogatások alkalmával a méltányosság szempontjából az egymáshoz közel eső falvakat lehetőleg egy időben látogassák, nehogy felesleges kiadást okozzanak. Megbeszélés és ellenőrzés tárgyát képezte a járás területén most már keresztül hajtott nép- számlálás s egyúttal a jegyzői kar fel lett hiva aria, hogy az összegyűjtött és számszerűleg megállapított községi adatok e hó végéig okvetlenül beterjesztessenek. Ugyanekkor közölte a főszolgabíró a jegyzői karral, hogy a népszámlálási biztosok nyugtáira a benyújtott számla összeg kétharmadáig ennek végleges megállapítása előtt is előleget nyújthatnak. A tisztiértekezlet utolsó tárgyát az uj kihá- gási eljárás részletes megbeszélése képezte, mely alkalommal a pénzbüntetések behajtása, valamint a fellebbezéseknél követendő eljárás nyert egyöntetű megállapítást. Ezen hivatalos tárgyakon kívül a rideg hivatalos hangulatba melegséget hozott azon körülmény, hogy Dr. Dienes Dezső szolgabiró a járási tisztikar élén a főszolgabíró urat meleg hangon üdvözölte az uj esztendő alkalmából s a főszolgabíró iránti őszinte tisztelet és ragaszkodásnak adott kifejezést, miután erre azon sajnálatra mélÖrzse. A múlt képviselő választás alkalmával, magam is jelöltséget kértem! Küldtek ide, küldtek oda ; eljártam a szélrózsának csaknem minden irányába! Sokszor utaztam, olyan vidékeken bolyongtam, ahol mindent találhat az ember csak azt nem ami után — fut!— Fátum ! de többnyire igy van ! Nem régiben Erdélyben kellett barangolnom. Bejártam ott a gyönyörű változatos fekvésű bánya városok meglevő s kihűlt ércolvasztóinak hegy-völgyös szép vidékét. Már itt nemcsak szórakoztatott s gyönyörködtetett a vidék, de kiváncsivá is tett annak tündér szépsége. Elragadtatva szemléltem a meseszép helyeket, s mintegy önkéntelenül haladtam befelé egy gyönyörű völgykatlanba, amelynek egyik oldalán régi épületek omladéka állt, szanaszét hányva, talán az idő, a vihar, talán az emberek keze által. Nem csekély meglepetésemre egy roskatag fal omladékon egy hatalmas emberi alakot láttam tenyerébe hajtott fejjel görnyedten ülni! A kíváncsiság arra csalt! Amint közeledtem, a bár roskatag, de most is hatalmas alak felegyenesedett ültében, s lázban tő körülmény adott okot, hogy Őt a „Mátészalka“ cimü hetilap indokolatlanul durván megsértette, mely egyébbként tekintettel arra, hogy ezen meg- támadtatás minden reális alapot nélkülözött, az ellene való védekezésre méltónak sem találtatott. Főszolgabíró megköszönte az ovációt s Isten segedelmét kérte a további együttműködéshez és ezzel a tisztiértekezletet bezárta. Ezután az egész tisztikar a szokásos közebédre a Központi vendéglő éttermébe vonult át ahol kedélyesen, szinte családiasán, ebéd után is jó ideig együtt maradt. * B RÓVÁLASZTÁSOK. Fábiánháza község lakosai részéről nagy érdeklődés előzte meg a folyó hó 21-re kitűzött e- löljárósági választást. Péchy László járási főszolgabíró a közhírré tett napra és időben megjelent a választás megejtése végett. A főbírói állásra öt pályázó közül kik mindannyian jelöltettek, nagy szótöbbséggel Veress Gábor eddigi biró választatott meg, kinek a lakosok körébeni közszeretetben állásáról ez a választás is fényesen tanoskodik. A régi albiró Jámbor Miklós szintén nagy szótöbbséggel lett megválasztva. Nyircsahoiyban is megtörtént a biróválasztás. Nagy volt a korteskedés. A választásból diadalmasan Madura János került ki mint biró és Halmi Zsigmond mint albiró. Hodaszon, f. hó 24-én volt a választás, ahol egyhangúlag bíróvá Komoróczy Jánost választották meg. Helyettes biró és közgyám lett: Komoróczy Lajos. A legkisebb rendzavarás nélkül szép csendben lefolyt választások Péchy főszolgabíró tapintatos és részrehajlatlan eljárását dicséri. Ki vannak tűzve a választások 25-re d. e. Nyirvasváriba, d. u. Nyírcsászáriba, 27-re d. e. Nyirderzs és Nyiriklód d. u. Kántorjánosiba, 31-re d. e. Olcsva, d. u. Olcsvaapáti, február 1. d. e. llk, d. u. Nyirparasznya, február 4 d. u. 1 órára Nagyecsedre. M.ÁTÉSZ ALKA ES VIDÉKE. Takarékpénztári közgyűlés. A mátészalki takarékpénztár f. hó 22-én tartotta XXXIX. évi közgyűlését. A közgyűlés iránt a szokottnál nagyobb volt az érdeklődés, amit annak lehet tulajdonítani, hogy e gyűlés Klein Móritz vezérigazgatót ezen állásában véglegesítette. égő megtörő szemeit reám forditá, s úját szájára téve intett, — parancsolt hallgatást! Öntudatlanul is némán állottam meg s mozdulatlanul egész figyelmemet az alakra irányitám aki nyitott szájjal, felizgatott várakozással mutató úját mindig fellebb-fellebb emelve fokozta kíváncsiságomat. Néhány perc múlva kétségbe esett, elhaló női sikoly forma hang hallatszott az omladozó épület belső részéből, mintha a föld mélyéből hangzott volna fel a rémes sikoltás. Az alak erre felugrott s rettenetes alakja felegyenesedett s oly erőteljes jajongást vitt véghez, hogy a fájdalom s a részvét egész közvetlen melléje csalt! Hallotta uram ? ... hallotta e kétségbeejtő elhalló sikolyt ? ... Ez az én mindenem ez az én egyetlen gyermekem ez az én szegény örzsém hangja! mondá mikor felindulásából dúlt arccal rám nézett! Ki volt az Örzsije édes öregem s mi baja vagy végzete volt szegénynek nem mondaná el nekem ? Az öreg összeszedvén magát bárgyú tekintettel fordult felém! Hát nem ösmerte ? ... hát nem tudja ön szegénykének szerencsétlen sorsát ? . .. Jó, tehát elmondom! A közgyűlést Szálkái Sándor orsz. gyűlési képviselő, elnökigazgató nyitotta meg s vezette mindvégig. Mint a közgyűlés tárgya a megvitatás szőnyegére először is a takarék által fizetendő osztalék megállapítása és kifizetésének határideje került. A közgyűlés az igazgatóság javaslatát mindenben elfogadta, s igy határozatba ment, hogy a takarék két részvényenként 36 kor. osztalékot fizet ki. A kifizetés határidejét f. év január 23-tól kezdődőleg állapította meg. Ezután került a sor a takarékpénztár vezér- igazgatójának állásában véglegesítésére. A takarékpénztár alapszabályai szerint az intézetnek jogában áll a vezérigazgatót 10 évi működés után véglegesíteni. Ez alapon aztán Szálkái Sándor orsz. gyűlési képviselő, elnökigazgató indítványára Klein Móritz eddigi vezérigazgatót, aki pontos s a hivatásuknak élő tisztviselők mintaképe, s aki fáradhatatlan, ügy buzgó s igazán odaadó müküdésével az intézet felvirágzása körül évtizedes érdemeket szerzett, ezen állásában véglegesítette. Klein Móritz ezután meghatva a közgyűlés kitüntető bizalmától, meleg szavakban mondott köszönetét a megtiszteltetésért. Ezután Dr Fárnek László kir. közjegyző felügyelő bizottsági tag emelkedett szólásra: ; Beszédében az őszinte elismerés hangján méltatta Klein Móritz vezérigazgató,- az igazgatóság s az intézet kebelében működő tisztviselői kar érdemeit. — A mai nap — úgymond — valóságos jubileum napja, mert az utolsó 10 év alatt, mely időközben Klein Móritz, az igazgatóság, és a tisztviselői kar működik, ezen intézet a pénzpiacon előfordult pánzkrizis idejében nemcsak nyugodtan, megingathatatlanul állotta meg helyét, hanem odanyujtotta segítő karját a megszorult kereskedő és gazdaközönségnek, amelylyel talán nem is egyet ragadott el a megsemmisítő bukás örvénye széléről. Ezért méltán jubilálhat ez az e- gyesület, mert már-már nemcsak Mátészalka, de a megye hason pénzintézetei között is elsők között áll, amit csakis a buzgó és lelkiismeretes vezetésnek a gyümölcse. Ezután az elnöklő Szálkái Sándor berekesztette a gyűlést. Mig az öreg az elbeszéléshez összeszedte magát, bámulva tapasztaltam, hogy a vén, megrokkant ember még ma is olyan óriási alakzatu és izomzatú, amelyet a csapás még nem tudott tönkre tenni. Lelki világa azonban elvesztette azt a fényt a mely az élet lámpáját világítja s csak az ösztön vagy néha-néha felvillanó világos perce az, mikor tudatára ébred annak amiért lelkivilága elborult. Gergely Bácsi! Gergely Bácsi! hallatszott akkor a romok felé a kiáltás s nemsokára egy legény jött, ki amint látjuk az öregnek kalauza és gondozója, felügyelője. * * * Bizony uram 78-ik évét tapodtom e nyomorúságos földi vándorlásnak. Igaz, hogy eléghosszu idő,- de szenvedtem is annyit benne, amennyi musnak nem adatott. Hajdan nekem is más volt az életem! szép nyugodt örömteljes életem volt; mert bár feleségemet korán elvesztettem; de hagyott maga helyett egy oly szép leány gyermeket nekem, aminő több nem volt e földön. Legalább nekem — nem! A gyermek cseperedett, nőtt, fejlődött, szépült erősödött s oly hajadonná nőtte ki magát, akinek csak lelke volt szebb, mint amilyen gyönyörű Ő volt. Fekete ében hajsátora úgy hullámozta kö-
