Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-08-10 / 32. szám
VI. évfolyam. Mátészalka, 1911. augusztus 10. 32. sz. Társadalmi és közgazdasági hetilap. A „MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYATAL0S LAPJA. MEGJELENIK MINDEN CSÜT^TÖKÖN. ^ Innen is amonnan is jön a hir, hogy a cséplőgép emberáldozatot követel. A falu leányai s legényei vigan dolgoznak a veszedelmes alkotmányon a cséplő gépen dalolva, tréfálva, lökik a kévéket a gép telhetetlen gyomrába, mig mások a géptől kikerült szalmát, töreket helyezik el. A jókedv s az egyszerű falusi emberek kedves gondatlansága vigyázatlanná teszi a gépnél dolgozókat, úgy hogy az asztagokról, vagy a cséplő dobjáról egy—egy munkás megszédül, megtántorodik, a mohó gép gyomrába esik, a mely elnyeli s a kiömlő vér pirosra festi a búza szemet, sok ember é- vi munkáját. A szerencsétlen s legtöbbször fiatal munkás, hanem is életét, de kezét, lábát mindenesetre elveszti. A szerencsétlenség tehát a mit rendszerint meggátolni majdnem lehetetlen, megtörtént, most csak ezután arról lehet szó, mi lesz a család- fentartó nélkül maradt hozzátartozókkal, vagy munkaképtelenné vált munkás kártalanításával. E tekintetben a legtöbb esetben zavarok állanak elő, mert a cséplőgép tulajdonos bízva a vakszerencsében, nem számit a veszedelemre a sok bajnak kitett munkást nem biztosítja, a magáéból persze nem igen jól esik kártalanítást fizetni. A Curián valószínűleg a múlt évi cséplésből kifolyólag hoztak hasonló természetű ügyekben Ítéletet. Ennek olvasása, valamint annak tudása, hogy a jelen csép- lési időszakban a mi vidékünkön is napnap mellett számos sajnálatos szerencsétlenség történt, teszi aktuálisá azt, hogy vezető cikkünkben ezzel a kérdéssel foglalkozunk s egyúttal felhívni kívánjuk ezzel gazdáink figyelmét arra, hogy a biztosítás elmulasztása úgy reájuk, mint a szerencsétlenül járt munkásokra milyen nagy jelentőségű. A Curia ugyanis két gazdát Ítélt arra, hogy a cséplésnél megsérült munkásnak és hozzátartozóinak anyagi kárpótlást nyújtson, mert az illetők (egyike megyebeli gazda) nem gondoskodtak a buzacséplés alFelelős szerkesztő : Főszerkesztő : Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső Szerkesztők: Dr. Barta Ignác Endrédy József. kalmából alkalmazott munkásaik balesetre való biztosításáról. Pedig, hogy mennyire fontos dolog a buzacsáplésnél alkalmazottak biztosítása, kitűnik abból, hogy már eddig is, jóllehet a cséplési szezon elején vagyunk, hétszázötvennégy, a buzacséplés- nél támadt balesetet jelentettek be, melynek igen nagy százaléka halálesettel járó volt. Már most ha arra gondolunk, hogy a legfelsőbb bíróság a gazdát kártérítésre kötelezheti, mert a cséplésnél alkalmazott munkásait nem biztosította baleset ellen, szemben e súlyos anyagi teherrel, komolyan figyelmeztetjük a gazdákat, hogy a mulasztást sürgősen pótolják. Nálunk, ahol gépeknél amugyis vigyázatlan munkásnéppel van dolgunk, szerfölött gyakori a szerencsétlenség. A múlt esztendőben a gazdasági munkások és cselédek segítő pénztára kilencezerháromszáz esetben osztott ki baleseti segélyt, hatezerháromszázhuszonöt ember részesült állandóan rokkantsági segélyben. Ezeknek java olyanokra esik, akik cséplőgép munkája közben sérültek meg. A jelzett intézményről szóló törvény intézkedik a felől, hogy a cséplőgépnél alkalmazott munkásokra kollektiv biztosítási szerződések köttessenek, nem akarják tehát a gazdaközönséget nagy költségbe vinni, az azonban kétségtelen, hogy a munkások biztonságáról gondoskodni annak feladata, aki a munkát adja. Az országos munkás és cselédsegitő pénztárba baleseti biztosításra évi egy korona befizetéssel belehet Íratni munkásainkat. Aki tehát ennek az egy koronának befizetését elmulasztja, azt még keresztényi szánalom sem illeti meg, ha a Curia hűséges kárpótlásra Ítélte, mert itt éppen az aiturizmus ellentétét látjuk fennforogni, vagyis a másokkal sem- mitsem törődést, közönyt és szívtelenséget. Pedig ezeknek egyikét sem szeretnék feltételezni a mi gazdáink részéről. Azért most, amikora határban hordják a kereszteket és zug a cséplőgép, most élünk azzal a figyelmeztető szóval, hogy az elhangzott Elöfizetési ár: Egész évre — — — — — — — — — 8 kor Fél „ — — — — — — — — — 4 , Negyed „ — — — — — — — — — 2 , Egyes szám ára 20 fillér. s éppen egy megyebeli gazdát súlyosan é- rintő curiai Ítélet hozatala után gondoskodjunk róla, hogy mi ne következzünk utána. Nem tartjuk feleslegesnek ezek utána fentebb említett törvénynek vonatkozó részét közölni: 1902. XIV. L-C- 26. §. „Ha a munkások a 25. § szerint nincsenek biztosítva, a gép tulajdonosa a cséplőgépnél alkalmazott etetőket, fűtőt, a gépen álló kéve adogatókat, úgyszintén a szecskavágó gépnél alkalmazott etetőt köteles a pénztár rendkívüli tagjául felvétetni s a tagsági dijat, (egy korona) helyette megfizetni; kivé- vén ha meggyőződött arról, hogy az illető a pénztárnál mint rendes vagy rendkívüli tag mint gazdasági cseléd baleset esetére- különben és biztosítva van már.“ „Ha a gép tulajdonosa az ezen szakaszban reá rótt kötelességének nem tesz eleget, e mulasztásból eredő teljes kárért az etetőnek, fűtőnek, kéveadogatónak, illetőleg jogutódainak akkor is felelős, ha munkaközben bekövetkezett baleset körül őt különben semmiféle gondatlanság se terheli.“ Közigazgatás. Önkéntes tűzoltóságot a fatvakba. Nincs az a hét, hogy tüzes- riportot ne kellene írnunk a vörös kakasról. Sajátságos végzetként repdes ez állandóan Szatmármegye területe felett. Ököritó után Jánk, Remetemező, két hét e- lőtt Kölese, — hogy csak a rémesebbeket említsük és e héten Csegöld, ez a virágzó, a fehérgyarmati járáshoz tartozó község pusztult el. A tűzvész áldozata lett 28 ház,, rengeteg termés, gazdasági eszköz és házi állat. A kár közel 300,000 koronára rúg. Szomorúan írjuk meg e riportot. Mert 'fáj nekünk, ha virágzó községeket pusztulni látunk, de fáj különösen az„ hogy maguk a községek se sokat törődnek önmagukkal, mitsem törődnek a legelemibb tűzvédelmi követelményekkel. Közvetlenül az. ökörítói gyász után, hűkor az Gazdaság .„unkás biztosítás.
