Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-08-03 / 31. szám

1911. augusztus 3

MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE

3. oldal.

GSŰTŐRTÖKl-STRÓFÁK • • •

Az már igaz, a természet Nagy mester a mindenét!

Hogy repülünkj hát azóta Hullámokat szel a gép.

Nem tudom, hogy mért izzadok,

A fejem meg mért kábul?

Most már..tudom : a hőhullám Megjött Amerikábul.

Ka: még soká nyaral nálunk Ez a veszett hőhullám,

Nemsokára az útfélen Találják meg sült hullám.

Hogy ne süljek s meg de főljek,

Úgy segítek magamon :

Bosszantom a feleségem S erre van bő alkalom.

S ha megkezdtem, ő folytatja,

Addig mig majd bereked,

De én csak ezt várom, mert ez

— Hidegen hagy engemet.

S ha még mindig melegem van,

Bejönnek a gyerekek.

Tornáztatom őket sorba,

S vetnek cigánykereket.

Ugrálnak az asztalokon,

Aztán meg a székeken,

Nekem ez kell: ereimben Megfagy a vér énnekem.

Délután meg nagy titokban Osonok a korcsmába,

S ha keres a feleségem :

— Hűlt helyemet találja. —

Ecsedi Kokó.

HÍREK.

Kinevezés. Csaba Adorján főispán, Gál Sándor takarékpénztári főkönyvelőt a mátészalkai állami polgári iskolai gondnokság rendes tagjává kinevezte.

Templomszentelési ünnepély. Lélekemelő szép örömünnep volt julius 30-án. A hivő nép

— Hol találom meg 1. Aladár urat, kérdi egy női hang.

— A 18. számú beteget? Ugy-e valami miniszteri fogalmazd volt, felel uj kérdéssel egy férfi hang.

— Igen ót — feleli a női hang.

— Ot — sehol. Ma délben fél 1 órakor meghalt, hangzott a felelet kiméletlenül.

Egy halk sikoly, mint a mikor valakit szivén szivén sebeznek, hallatszott.

Sietve mentünk s jól sejtettem. Lia volt. O- da volt borulva az ablakfához, s zokogott keservesen, mint akinek a lelke akar kiszakadni . . .

Mikor odaértünk felnézett s megismert.

— igaz? . . . kérdé hangosan.

—• Igaz, — feleltem én tompán.

Újból elkezdett zokogni s Aladárt akarta látni. Hívtam, hogy jöjjön ettől a komor épületből. A direktor is segítségemre jött s nagy nehezen lebeszéltük kívánságáról s letámogattuk a lépcsőn. Kocsiba ültettem s hazavittem lakására. Útközben le- csendesült s én ekkor csendesen elmondtam Aladár üzenetét „ . . Hogy sirt, hogy zokogott szegény Lia. Mennyire szerethette azt a szegény fiút. Mikor elbúcsúztam, újra kocsiba ültem s hajtattam vissza a kórházhoz. Útközben őrülten kergetőztek a gondolatok agyamban. Mi lesz ha ők megtudjak?, hogy Aladár nem él . . , Istenem. Nem tudáldozatos filléreiből művészi Ízléssel teljesen újonnan kifestett helybeli rk. templomot e napon be- nedikálta VanyekFerencz fehérgyarmati plébános kerületi esperes fényes assistentia mellett. Már a reggeli órákban sürü tömegben hullámzott a templom előtti téren a helybeli és a környékbeli hivő vallásos nép, és vágyódó szivvel leste a pillanatot , amikor fölnyilik a templom kapuja, hogy magába fogadja az ájtatos hivő sereget. A bene- diktió szertartása végeztével szivet megindító, üdvös elhatározásokat fakasztó erősen aktuális beszédet intézett az egybegyűltekhez az ugyancsak ünnepélyes misét végző pontificáns. A szent mise végén a „Te Deum“ intonálására hálával telt szivvel zengett dicsőítő éneket az Urnák az áldozatos lelkű hivő nép apraja— nagyja. A szertartás után Koller Béla plébános vendégszerető házigazdánál talált szives fogadtatásra az ez alkalomra egybe- gyült papság, a kinél különösen meglepő meleg ünnepettetésben. részesült az osztatlan szeretetnek örvendő kedves esperes ur.

A mátészalkai járási ipartestület választmánya folyó évi julius 31-én gyűlést tartott s saját kebeléből titkos szavazás utján alelnökké Vasas András s Horváth Sándor választmányi tagokat választotta meg.

Zárlat feloldás. Vitka községet a földmi- velésügyi miniszter a lépfene miatt alkalmazott zár alól feloldotta..

Pótsorozás. A mátészalkai járás állitáskö- telessérrek pótsorozása Szatmáron augusztus 5-én lesz megtartva.

Elhalasztott közgyűlés. A f. évi auguszt. hó 11-éré jelzett vármegyei közgyűlés közbejött akadályok miatt nem lesz megtartva és szeptemb. hóra halasztatott el.

Országos vásárok vármegyénkben, f. hó

8-án Aranyosmegyesen, Nagyecseden, 14-én Avas- újvároson, 16-án Nagysomkuton, 18-án Csen- gerben, Erdőszádán, 21-én Nagybányán.

Rósz szomszédság. Váradi Gábor s Csin- csák Józsefné mátészalkai lakosok, az Újvároson mint rósz szomszédok élik napjaikat. Julius 27-én nagy erővel tört ki a gyűlölködés, úgy hogy Váradi Gábor férfi létére nem restéit kezet emelni szomszédnőjére. A csendőrség ezen ügyben a nyomozást megejtette s súlyos testi sértés miatt a feljelentést megtette a büntető bírósághoz.

tam volna megmondani annak a szegény öreg asszonynak s neki, a világ kincséért sem, hogy Aladár halott . . .

*

Másnap találkoztunk csak a temetésen. Mennyi fájdalom, mennyi köny. A harangzúgás, a pap beszéde, a folytonos zokogás egészen elkábitottak. így ültünk fel Licivel —- mert én folyton vele voltam — a zárt kocsiba. A mamáját a rokonok támogatták fel egy másik kocsiba . . . Megindult a menet. Szegény kis Lici úgy sirt, mint egy sebzett szivü kis madár s bár az én szemem is köny- ben úszott, igyekeztem őt vigasztalni. Beszéltem neki mindenfélét, ami eszembe jutott s ami azt hittem megvigasztalja s bele szőttem beszédembe bátyjának tett Ígéretem. Én leszek ezután a bátyja, testvére, tanácsadója. Pótolni igyekszem őt. Mig beszéltem hozzá folyton halkult zokogása, majd csak néha-néha zokogott fel s azután az is elmúlt. Így értünk a sirkertbe.

Ott újból elbúcsúztunk Aladártól, hogy soha, de soha ne lássuk viszont többé, még a koporsóját sem . . .

Azután visszaindultunk zárt-kocsinkon a szomorúság, enyészet pusztulás hajlékából, vissza a csengő életbe.

Lici már nem sirt csak nézett szomorúan maga elé. Hosszasan néztem már, amikorelhatáLopás. Szabó István kovács-segéd vitkai lakos julius 26-án Petróczy István mátészalkai lakos záratlan szobájából egy zseb-órát, egy óraláncot, egy cigaretta-szipkát és egy kézi táskát 20 kor. 70 fillér értékben ellopott. A csendőrség a megejtett nyomozás alapján a feljelentést a mátészalkai büntető bíróságnál megtette.

Megbokrosodott lovak. Szombaton délután az esteli órákban Kerekes János mátészalkai lakos szénával megrakott szekerével igyekezett hazafelé a Kossuth utcán, mikor a lovak megbokrosodtak s neki mentek egy határkőoszlopnak, a szekér felborult, a lovat hajtó ostoros gyerek a lovak közé esett s sértetlen maradt, a szekér há- tulyán ülő napszámos ellenben a ledőlt szekér alá került s elég súlyos sérelmeket szenvedett.

Orvosválasztás. A nagykárolyi kerületi Mun- kásbiztositó pénztárnál üresedésbe jött orvosi állásra dr. Kovács József városi főorvos választatott meg.

Véres verekedés. Mizsák Sándor nyircsa- holyi lakos együtt szolgál Báthori Lászlóval, Spitz Ármin nyircsaholyi gazdaságában. Vasárnap délután Mizsák hosszasan bele nézett a pálinkás üveg fenekére, úgy hogy felébredt benne a vitézségi hajlam s ennek külső megnyilatkozást is akart adni, neki támadt a jóval idősebb Báthorinak s őt alaposan helybenhagyta. De ezzel még nem elégedett meg, hanem kapára, villára kapva be akart rontani Báthori lakásába s csak a hirtelen megjelent többi cselédek s napszámosok akadályozták meg, hogy a dolog véres kimenetelűvé nem vált. Báthori a szenvedett sérülések miatt a feljelentést a mátészalkai büntető bíróságnál meg is tette.

A renitens gazdasági cselédek. Tordat Ferenc, Kodácsi Miklós, Hanusi József s Tordai Miklós mint béresek voltak alkalmazva Kölcsey Ákos tunyogi uradalmában. Vasárnap a gazdatiszt megparancsolta, hogy az udvarházban levő sertés karánt szedjék széjjel s vigyék el szekérrel egy órányira levő csűréhez s ott állítsák fel s a midőn pedig ezt bevégezték akkor hordjanak homokot. A béresek a vasárnapra való tekintettel a munka teljesítését megtagadták. A földesur pedig az engedetlen cselédeket a szolgálatból elbocsátotta s mindenik cseléd lakása elé szekeret állitiatott, hogy költözzenek el, a cselédek erre hajlandók nem voltak. A földesur kérelmére, a kilakoltatás

roztam, hogy nem hagyom gondolkozni s megfogtam a kezét. Tűrte, sőt egészen hozzám simult, mintha csak a bátyja lettem volna . . . Éreztem, éreznem kellett, hajának finom, bóditó illatát s valósággal láz fogott el . . . Elfelejtettem azt is, hogy hol vagyunk. Nem tudom, hogy történt, nem tudtam parancsolni magamnak, ajkamhoz vontam, a kezét s megcsókoltam. A csuk a haj illata egész, kiforgatott valómból. Beszélni kezdtem neki szenvedéllyel, a lelkem mélyéből fakadó szavakkal a szerelemről, a boldogságról, az életről, mely megköveteli azt, hogy feledjük a szomorúságot s igyekezzünk boldogok lenni . . . Hogy miket mondott még az én etkábult agyam, nem tudom, csak arra emlékszem, mint pirult el szenvedélyes, szokatlan szavaimtól Lici s mint jelent meg ajkán, •— mint zápor után a napsugár, — az első mosoly . . Ebből a mosolyból én aztán mindent megértettem ..

Mire lakásukhoz ért kocsink én már tisztában voltam magammal. Éreztem, hogy azt a szerepet, a mit Aladár rám bízott nem tudom betölteni, mert én nem úgy szeretem azt a kis lányt, ahogy a bátyja szerette, hanem egészen másként.

%

S egy év múlva már az én édes kis feleségem volt Lici.—