Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-06-08 / 23. szám
4. oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 1911. junius 8' ugrik. A megcsalt férj egy fadarabot kapott fel s a szintén kifele menekülő asszonyt fejen ütötte. Az ütés azonban oly szerencsétlenül érte az asz- szonyt, bogy pár lépés utána pitvarban összeesett és meghalt. Számúéi nem is gondolva, hogy ütésének ily tragikus következménye lett, nyugodtan feküdt le s csak reggel vette észre, mikor köl- tögette, hogy meghalt. Számúéi András tisztességes életű. 50 éven felüli ember, a ki Fisch Lajos nyirderzsi gazdaságában már 22-ik éve szolgált. Vlzbefult gyermek. Olcsvaapátiban, e hó 5-én ünnep másodnapján Vilonca Kálmán 12 é- ves fiú fürödni ment a túrba. Társa hiába figyelmeztette, hogy ne menjen lejjebb annál a helynél, a hol fürödtek, de nem hallgatott rá s az úszni nem tudó gyermek, a kürölbelül 6 méteres vízbe bele fűlt. A kis fiú halálát tragikussá teszi az, hogy szüleit már 2 éve elvesztette s hogy magát fen- tarthassa Ugornya beregmegyei községben szolgalatba állott. Innen jött haza 6 éves kis öcscsét meglátogatni, a kit egy Olcsvaapáti gujás nevel. A szerencsétlen gyermek halálát mint ebből látszik a testvéri szeretet okozta. Helyesbítés. Az 1911. évi VI. évf. 22. sz. lapunkban Kölcsey Béla ur által irt „Mese“ című versének 4-ik szaka tévesen lett leszedve, ameny- nytben „vér“ szó helyett „hús“ lett szedve. A strófa helyesbítve igy szól: Volt egyszer egy kékszemü kis lány ! Már nem lengő a járása. A haja már nem hamvas szőke, Nem vérpiros az ajka. Nem nyílik rózsa az orcáján . . . Volt egyszer egy kékszemü kis lány ! Működik a nyíri bicska. E hó 24-én Betéri Lajos mátészalkai borbély segéd (nem bíznám magam a késére. Szerkesztő) régi haragosát Néma Mihályt zsebkéssel úgy megszurta, hogy rajta 20 napon túl gyógyuló sebet ejtett. A késelés nagy botrányt idézett elő. Újítás a kocsikon. Van egy régi közmondásunk, a mely azt mondja hogy: „A kása nem étel, bot nem fegyver, taliga nem szekér.“ E közmondás immár javításra szorul, s a taligára vonatkozó része kihagyandó, mert Taraba Sándor nyirparasznyai lakos magánmérnök egy oly elmés újítást talált ki, a melynek segítségével két önálló taliga úgy szerelhető össze, hogy az egy pomHa igen hosszan olvastam az újságot, akkor toppantott egyet apró lábacskájával, s azután engesztelőig csucsoritotta össze vérpiros ajkait. Szóval olyanok voltunk, mint két bolió szerelmes gyermek. Egy verőfényes januári szombat délelőttjén, mikor éppen Leory Beaulieu, a hires nemzetgaz- dász órája helyett Ninit becézgettem, illedelmes kopogtatás zavart meg játékunkban. — jönnek az ibolyák — mondotta Nini s avval nyugodtan tárta fel a szobaajtót. Egy hófehér hajú és tehér bajuszu rokonszenves öreg ur lépett be, reszkető kezében egy ibolya csokorral. Poétikusabb jelenetet, a kontrasztok ilyen találkozását nem láttam életemben. Kunt hö borított mindent, ép úgy, mint ahogy a hófehér fürtök aláomlottak a nyájas öreg ur rózsás arcára. Az ösz- szeaszott apró kezek pedig úgy reszkettek, mikor átnyújtották a tavasz virágait, a napsugár, a szerelem első hírnökeit. Az öreg ur nagyon kedves volt irányomban. Sokat beszélt egy előttem ismeretlen' Maurice nevű úrról, aki ugylátszik szemefénye, bálványa volt. Mikor távozott Ninit homlokon csókolta, az én jobbomat pedig csontos kezei közé véve hosszasan szorongatta. Nini aznap szótlanabb volt, mint rendesen. Gyakran nézett fürkészőieg rám, mintha gondolataimat akarná kitalálni, vagy mintha egy kérdést várna tőlem. Én, aki annyira szerettem ezt az é- des kis teremtést, hogy sohasem tudtam volna pás és könnyű járatú kocsit képez. Taraba találmányát szabadalmaztatta s a szatmári kiállításon kifogja állítani. Az újítása igen praktikus, mert akinek csupán két lova van s egy Taraba- féle „taliga-kocsija,“ az szükség esetén kétfelé a- kaszthatja s mint egy-egy lovas taligával két i- rányba is használhatja. A kiállításán látszik, hogy még tapogatódzva készült, melyen minden munka helybeli iparosok kezenrunkája. A mérnök müvét tökéletesíteni fogja. Értesítés. Ügyvédi irodámat április 24-től kezdve a Rottensteín-féle házba (Franki Mór Fia céggel szemben) helyeztem át. Dr. Német József. Hivatalos rész. Jegyzői gyűlés. Mostohább emberek önmagukhoz a világon sem találhatók mint a jegyzők. Vitális existen- tiális dolgukban is olyan közönyösek, hogy helyzetük javítására — bár arra nagyon is rávannak utalva — ön maguk sem törekszenek. A vármegye is gondol mindenkire, csak ő rájuk nem. Ő a községnek szegény, édes, de sohasem szeretett, a vármegyének pedik mostoha, de sohasem gondozott gyermeke. A vármegyénél a tisztviselők segélyt, jutalmat, drágasági pótlekot, gyermekeik pedig alapítványt, nevelési pótlékot kapnak egészen a — dijnokíg. A jegyzők ? . . . Azok pedig kapnak megterhelte- tést, bírságot és — fegyelmit, tessék aztán becsületesen szolgálni. Most is, szőnyegen a nyugdíj alap módosítása, a lakbérek beszámítása s más illetmények felvétele mellett; itt van a vármegyei pótadók tervezett szerencsétlen kezelési módszere, itt van a vármegyei pótilleték, itt van sok vármegyei és közérdekű olyan dolog, a mely a közgyűlést megtartani kívánatossá, szükségessé teszi, de azt elrendeli az alapszabályzat is, és még sem tudtunk ügyeink megvitatására, helyzetünk szanálására egy i közgyűléshez jutni. Segíts magadon ! Itt a járási jegyzői egylet, állandósítsa magát. Tartson gyűlést, tartson közgyűlést mielőbb ! mert hiszen annak is ideje már, s határozottan intézkedjék külön a saját érdekében s határozatai alapján provokálja, követelje a vármegyei jegyzői egylettől, hogy azonnal tartandó közgyűlésében a jegyzői érdekig szanálására s a lakbérnek a nyugdíjba leenndő beszámítása tárgyában rögtön megfelelés intézkedést tegyen. Ellenkező esetben a járási egylet forduljon határozataival s indítványával és javaslatával a törvény hatósághoz, mert más expediens nincs. Friss vért a szervezetbe! uj szervezkedést mert — elernyedünk. Szerkesztői üzenetek, (Kéziratokat nem adunk vissza.) K. B. Tévedésünket jóvá tesszük. Azonban panaszos levelének igazat nem adhatunk, mert versén sem a szerkesztő, sem a szedő nem változtatott. Kéziratából meggyőződhet, hogy a kérdéses „vér“ hús szónak betűzhető. A tévedést mindenesetre sajnáljuk, egyben kérjük, hogy hasonló esetek kikerülése végett jövőben világosan olvasható kéziratot szíveskedjék küldeni. A küldött versekért köszönet. J. L. Gyűrtelek. A küldött ünnepi czikket köszönjük s örvendeni fogunk ha czikkeivel a jövőben is támogatni fogja lapunkat., annyival inkább mert mi nem a szerint bíráljuk el munkatársainkat, mint azt laptársunk szerkesztői üzenetéből tudomásul vettük, hogy ki, melyik lap részére küld még czikkeket, hanem a czikket belső értéke és programmunk szerint bíráljuk meg. Abban azonban laptársunknak igaza van, hogy jórészt egy az olvasó közönségünk, s ezért nehogy a már rövidesen előbb közölt cikket ismét hozzuk, méltóztassék ha szerencsések leszünk a jövőben is támogatásban részesülni, a czikken megemlíteni, hogy melyik lapnak és mikor méltóztatott már ugyanazt a czikket közlés végett megküldeni. H, P. Nagyecsed. Czikkét jövő számunkban folytatjuk. A nyircsaholy! gör. kaíh. egyház, egy két tantermes iskclát óhajt építeni, melynek versenytárgyalása f. évi junius hó 15-én, délután 2 órakor az iskolában fog megtartatni, az épitő-vállalkozó a tervet és feltételeket a tanító urnái megtekintheti. Nyircsaholy, 1911. junius 5. A Gör. kath. egyház gondnoksága. őt megbántani, mindenféle léhaságot követtem el, hogy felvidítsam. Nála töltöttem az egész napot és gyöngédebb voltam irányában, mint valaha. Estefelé a téli hold kicsalt bennünket a Rue des Etudients gesztenye sorai közé. ügy haladtunk egymás mellett karonfogva a sötét fasorban, mintha a miénk lett volna az egész Páris. Mikor Nini látta, hogy nem kíváncsiskodom az öreg ur látogatása miatt, akkor maga kezdett bele a magyarázatba, abban a hitben, hogy tisztáznia kell magát : — Az öreg ur egy dúsgazdag bankár, a becsületrend lovagja, s a Szajna túlsó partján lakik előkelő negyedben. A párisi gazdag, úri családok szokása, hogy felnőtt fiát kiki egy-két évre a Quartier Latinbe küldi, hogy megismerje az életet, s inkább legyen a romlatlan lelkű grisettek barátja, mint az előkelő negyed cocoíeainak zsákmánya. Az öreg urnák volt egy elkényeztett fia : Maurice, aki a Quartier latinben lakott, mint joghallgató és akinek a kedvéért a szerető apa minden szombaton friss, üde ibclyacsokorral kedveskedett Nininek. . . . Csak úgy nyeltem a szót a Nini ajkairól. Volt annyi diskrécióm, hogy Mauriceról egyáltalán nem beszéltem. Fiiszen úgyis tudtam a valót. Nem tettünk esküt egymásnak. Csak sétáltunk tovább a Boulevard St. Micael kopasz fái alatt, hogy a- zulán annál jobban örüljünk a magunk főzte forrd theának és a párolgó theánál is forróbb csókjainknak. Májusig boldogságban fürödtünk. Ekkkor azonban mindkettőnk lelkére nyomasztólag nehezedett a tudat, hogy nemsokára válnunk kell. Nini még vigasztalt engem. Jövőm haza parancsolt, az okos leánynak nem kellett ezt magyarázni. Csupán arra kért, hogy távozzam búcsú nélkül. Akkor könnyebben fogjuk a szomorúságot elviselni. Lakásomon öltözködés közben épen a még Párisban eltöltendő napjaimat számláltam, mikor minden zörgetés nélkül felnyílott szobám ajtaja. Maurice apja lépett be. Azok, amiket elmondott, valósággal megleptek. Maurice, a kedves kis Maurice egy Fifi nevű cokote körmei közé került. Az öreg sirt, mikor a részleteket ehnonda. Azután kért, hogy hagyjak fel a Ninivel való barátsággal. Mert csakis Nini mentheti meg Mauricet. Maurice pedig restel a a Rue de Sommerard-beli diákok szeme elé kerülni, amig én ott vagyok. Mikor mondtam, hogy csak pár napot maradok még Párisban, úgy kért, hogy menjek mielőbb. Az apai gondoskodás ilyen megnyilatkozása oly hatással volt rám, hogy még aznapra biztosítottam elutazásomról. Az elválás ügy történt, amint Nini óhajtotta Búcsú nélkül. Hogy mi lett a regény vége? Hisze tudhattok mindent. Ügy gondolom, hogyNini tovább rais egyike a Quartier Latin leg'oájosabb grisettejf inek, aki önzetlenül tudja szeretni azt, akit szivt vei megajándékoz, én pedig, amint látjátok, ház kerültem ismét az alkudozó, számitó embe- közé, a mi prózai otthonunkba.
