Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-01-19 / 3. szám

Ionosén az 1907. évi XLV. t.-c. végrehajtása kiadatott 48000 907. sz. Földmiv. ministen rendelet 2-ik §-a határozottan kimondja, „hogy a törvény 65. §-a alapján a földmivelési minister a belügyministerrel egyetértőleg a közigazgatási bizottság megokolt felterjesztésére oly községekben ahol szüksége mutatkozik és a képesség is megvan, az első fokú közigazgatási hatósá o- kat megillető hatás körnek egyes, tüzetesen megállapítandó részeit a községi elöljáróságokra átruházhatja.“

Bár az ország nagy részében keresztül van ez vive, vármegyénk egy járásában sincsen a községi elöljáróság speciális esetekben cseléd ügyi bíráskodásra feljogosítva, Már pedi 5 ennek keresztül vitele úgy a házi és gazdasági cselédekre, mint gazdáikra nézve szerfölött üdvös lenne, mert úgy a gazdának, mint a cselédnek ugy- szólva „kéznél“ lenne az a fórum, mely cselédügyi vitás eseteiben hivatva lenne elsőfokulag dönteni. Innen kerülnének fel azután a megfellebbezett ügyek mint cse- iédügyi II, fokú hatósághoz a szolgabirói hivatalokhoz.

Ez a hatáskör átruházás azonban természetesen csakis az egyszerűbb, megnevezett bagatell ügyekben volna keresztül vihető, Minden bizonnyal nagyon jótékonyan hatna, mert nem csak emelné az e- gyes községi elöljárók hatáskörének niveau- ját, hanem egy lépéssel előbbre is vinné az 1901. XX. t.-c.-nek, a közigazgatási eljárást egyszerűsíteni célzó törekvését, amennyiben könyebben hozzáférhetővé tenné a hatóságot, de meg gyorsabbá is tenné az eljárást s ezáltal úgy a gazdaközönségnek, mint a cselédeknek nagy anyagi hasznára vállna.

2. oídat.

EL/ny las.

Mikor haza repül;

A daloló madár,

Virág illatától Szagos (esz a határ;

A pacsirta zengi:

Bájoló bus dalát Akkor jó Istenem!

Küld reám a halált,

Nyitjának virágok,

Elhagyott síromon,

Legyen örök tavasz;

A sötét sirhanton.

Dalos madár dala,

Zengjen imádságot,

Örök fenyők vegyek,

Körül a sir hantot.

És mikor elmúlik,

Virágok nyílása,

Nem hallatszik többé,

Madár dalolása,

Sárguló fát rázza,

Hideg északi szél,

Takarja be a sirt;

A hulló falevél.

Szirom.

De térjünk vissza oda ahonnan kiindultunk s próbáljunk rámutatni azokra a módokra, amelyekkel a házi-cseléd misériát megszüntethetjük vagy legalább enyhíthetjük.

Szerintünk legalkalmasabb s leghatásosabb volna — ha már a cikkünk legelején említett ideális okokat nem áll módunkban megszüntetni — a városkánkban is igazán a legnagyobb mértékben uralkodó cselédmiséria megszüntetésére vagy legalább is enyhítésére a következő: kivenni a cseléd közvetítést az egyes cseléd kalmárok kezeiből s egy olyan intézetre bízni, mely hatósá i ellenőrzés alatt állana s célja nem a minél na yobb pénzbeli eredmény felmutatása, hanem a minél jobb és több cselédnek elhelyezése lenne. Ezt volna hivatva teljesíteni egy „Hatósági cselédköz- vetitő intézet.“

Ha ezt keresztül lehetne vinni, megszűnnének a panaszok a „Cukrosnék“ ellen s nem csúfítaná el nem egy, máskülönben szép asszonynak arcát az öregitő harag.

Azt mondja a példabeszéd, hogy „több szem — többet lát“! Mi megpendítettük úgy a bagatell cselédbiróság létesítésének, mint a hatósági cselédközvetitő intézet felállításának az eszméjét. Rajtunk nem fog múlni ennek tényleges megvalósulása, de, hogy úgy valósittassanak meg,hogy mindenki szerint kifogástalannak ismertessenek el, kérnünk kell az érdekelt nagyközönséget, hogy támogasson bennünket! Szenteljenek ety nehány percet ennek azon ügynek s közöljék velünk azokat a módokat, tervezeteket ahogyan legjobban vélik a felvetett eszmét megvalósítani.

Hadd legyen Mátészalka és vidékének társadalma az első, amely vállvetett együtMÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE,

Jonádáb kendője.

Irta: P. Lázár Turia Febronia.

2.) (Folytatás.)

— Lelkem gyötrelmében kiáltok hozzád Lírám, ne ítélj el engem sötét szándékomért! Te ismered keservem, hisz könyvedbe van irva napjaim könyekbe fúlnak el s éjjeim telvék rémülettel! Miért ne hunyja le szemeit az, ki nem láthat többé boldogságot s kinek sóhaja nem tatól határt ?! Bocsáss meg uram, hogy nyugalmat leljek a földben! Bocsáss meg nekem Izrael Istene!

Aztán a viz tiszta loccsanása hallatszott az éj csöndjében. Saul a kidronhoz rohant, de már nem látott senkit. Csak egy helyen remegtek, forogtak sokkal nagyobb tündöklő barázda körök.

Itt dobta magát valaki a vizbe; szólt Saul s ő is a kristály folyadékba merült; nemsokára ismét partra úszott, magasra emelt jobbjában az el- alélt könnyű, karcsú Támárt tartva. Le se tette a parton csak sietett vele egy közel levő pásztor házikóhoz, az ajtó nyitva vala, pedig az öreg Xe- ne pásztor nem volt otthon Saul Támárt a rozoga ágyra fektette aztán keblére tapasztá fülét.-— Él! — mondá örömmel, majd gondosan betakargatta a kezébe került rongyokkal, pokrócdarabokkal. éppen egy zsákdarabbal akarta letakarni a leány nedves fejét, de látván a nehéz

tes munkálkodással valósította meg azt, amire szüksége van.

Felkérjük tehát a velünk munkálkodni akarókat, indítsák meg a mozgalmat, hadd öltsön alakot is az eszme.

S ha majd az együttes munka eredményeként testet ölt ez eszme s érezteti társadalmunk mindenrétegében jótékony hatását, büszkeséggel gondolhatja majd minden polgára járásunknak, — ha majd eszébe jitnak az akkor már „egykori“ rósz cseléd viszonyok; Rósz volt megsemmisítettem, uj kellett: megalkottam !

Közigazgatás.

KÖZIGAZGATÁSI BIZOTTSÁGI GYŰLÉS.

Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 13-án délelőtt tar otia Csaba Adorján főispán elnöklete alatt havi rendes ülését.

A gyűlés megnyitása előtt melegen üdvözölte Csaba főispán a bizottság tagjait s kívánja, hogy a bizottság ez évi működése is a közjó és közérdek jegyében történjék. Ezután még Dr. Fa- lussy Árpád volt főispán és Kende Zsigmond nagybirtokos uj bizottsági tagokat üdvözölte, mint olyanokat, akiknek a bizottságban való működése csakis sikert jelenthet. — Az üdvözlő szavakra Dr. Falnssy Árpád és Kende Zsigmond külön-kü- lön válaszoltak. Mindketten meleg hangon mondtak köszönetét a jókívánságokért s egyben a közügyeknél a legmesszebb menő támogatásukat igér-. ték a főispánnak, akit igazságszeretete és pártatlansága folytán politikai pártállásra való tekintet nélkül kedves kötelességüknek ismerik támogatni.

Az egyes bizottságok megalakítása után vármegyénk alispánja tette meg havi jelentését.

Az alispáni jelentés megemlékezett az elmúlt hóban többnyire cigányok által történt, személy és vagyonbiztonságot megzavaró eseményekről, miből kifolyólag a Belügyministerhez tett előterjesztést a csendőrség létszámának felemelése iránt. Jelentette továbbá, hogy Dr. Sárközy, avasi járás

összecsapzott arany hajzatot, messzire dobta a poros rongyot.

— Csak nem fogom — gondolá — eme királyi hajzatot daróccal letakarni ?

Eszébe jutott a szövet, mit a Cyprus ágai között talált, melyet keblére rejtett vala s egészen száraz maradt; elővette s Támár feje köré csavarta, Aztán a tűzhelyről szenet vett s arra a falra, mely a láng ábrázatával szembe volt s melyet a holdfénye tündöklő fehérre festett, nagy fekete betükel rá irta: »Vigyázz mert rettenetes dolog az élő isten kezeibe esni!«

Aztán elhagyta a kunyhót!

*

Harminchárom év múlt azóta, Támár rég a Jonádáb felesége volt és gyönyörű erő* asszony vált belőle. Két fia rég megházasodát. Egy szép nagy lánya otthon volt, a Jonádáb a'/Ía is nála vala, de most mindhárman nagy heteik voltak, valami ragályos kórban szenvedtek, -Hy főbb áldozatot szedett ez időtájt Jeruzsálem1-11S mivelhogy péntek délután Ma, Jonádáb a templomba ment. S bár szent iZSet unokaöcs- cse vala, Még sem volt Jézusnc határozott barátja és ma is mindenfelé léz'Se^ leskelődött. De már midőn az ostorozd levetkőztetést látta, dühbe jött és midőn a kf-sztfeszités ideje kö- zelgett, őt a templomba va*ami *‘tkos félelem fogta el. Felnyitotta k'^^1 ezeket olyasá;