Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-01-19 / 3. szám

Ionosén az 1907. évi XLV. t.-c. végrehaj­tása kiadatott 48000 907. sz. Földmiv. mi­nisten rendelet 2-ik §-a határozottan kimondja, „hogy a törvény 65. §-a alapján a földmivelési minister a belügyministerrel egyetértőleg a közigazgatási bizottság meg­okolt felterjesztésére oly községekben ahol szüksége mutatkozik és a képesség is meg­van, az első fokú közigazgatási hatósá o- kat megillető hatás körnek egyes, tüze­tesen megállapítandó részeit a községi elöljáróságokra átruházhatja.“ Bár az ország nagy részében keresz­tül van ez vive, vármegyénk egy járásában sincsen a községi elöljáróság speciális esetekben cseléd ügyi bíráskodásra feljogo­sítva, Már pedi 5 ennek keresztül vitele úgy a házi és gazdasági cselédekre, mint gaz­dáikra nézve szerfölött üdvös lenne, mert úgy a gazdának, mint a cselédnek ugy- szólva „kéznél“ lenne az a fórum, mely cselédügyi vitás eseteiben hivatva lenne elsőfokulag dönteni. Innen kerülnének fel azután a megfellebbezett ügyek mint cse- iédügyi II, fokú hatósághoz a szolgabirói hivatalokhoz. Ez a hatáskör átruházás azonban természetesen csakis az egyszerűbb, meg­nevezett bagatell ügyekben volna keresztül vihető, Minden bizonnyal nagyon jótéko­nyan hatna, mert nem csak emelné az e- gyes községi elöljárók hatáskörének niveau- ját, hanem egy lépéssel előbbre is vinné az 1901. XX. t.-c.-nek, a közigazgatási el­járást egyszerűsíteni célzó törekvését, amennyiben könyebben hozzáférhetővé ten­né a hatóságot, de meg gyorsabbá is ten­né az eljárást s ezáltal úgy a gazdaközön­ségnek, mint a cselédeknek nagy anyagi hasznára vállna. 2. oídat. EL/ny las. Mikor haza repül; A daloló madár, Virág illatától Szagos (esz a határ; A pacsirta zengi: Bájoló bus dalát Akkor jó Istenem! Küld reám a halált, Nyitjának virágok, Elhagyott síromon, Legyen örök tavasz; A sötét sirhanton. Dalos madár dala, Zengjen imádságot, Örök fenyők vegyek, Körül a sir hantot. És mikor elmúlik, Virágok nyílása, Nem hallatszik többé, Madár dalolása, Sárguló fát rázza, Hideg északi szél, Takarja be a sirt; A hulló falevél. Szirom. De térjünk vissza oda ahonnan kiindul­tunk s próbáljunk rámutatni azokra a mó­dokra, amelyekkel a házi-cseléd misériát megszüntethetjük vagy legalább enyhíthetjük. Szerintünk legalkalmasabb s leghatá­sosabb volna — ha már a cikkünk legele­jén említett ideális okokat nem áll mó­dunkban megszüntetni — a városkánkban is igazán a legnagyobb mértékben uralkodó cselédmiséria megszüntetésére vagy lega­lább is enyhítésére a következő: kivenni a cseléd közvetítést az egyes cseléd kalmá­rok kezeiből s egy olyan intézetre bízni, mely hatósá i ellenőrzés alatt állana s célja nem a minél na yobb pénzbeli eredmény fel­mutatása, hanem a minél jobb és több cselédnek elhelyezése lenne. Ezt volna hi­vatva teljesíteni egy „Hatósági cselédköz- vetitő intézet.“ Ha ezt keresztül lehetne vinni, meg­szűnnének a panaszok a „Cukrosnék“ el­len s nem csúfítaná el nem egy, máskülönben szép asszonynak arcát az öregitő harag. Azt mondja a példabeszéd, hogy „több szem — többet lát“! Mi megpendítettük úgy a bagatell cselédbiróság létesítésének, mint a hatósági cselédközvetitő intézet fel­állításának az eszméjét. Rajtunk nem fog múlni ennek tényleges megvalósulása, de, hogy úgy valósittassanak meg,hogy min­denki szerint kifogástalannak ismertessenek el, kérnünk kell az érdekelt nagyközönsé­get, hogy támogasson bennünket! Szen­teljenek ety nehány percet ennek azon ügy­nek s közöljék velünk azokat a módokat, tervezeteket ahogyan legjobban vélik a fel­vetett eszmét megvalósítani. Hadd legyen Mátészalka és vidékének társadalma az első, amely vállvetett együt­MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE, Jonádáb kendője. Irta: P. Lázár Turia Febronia. 2.) (Folytatás.) — Lelkem gyötrelmében kiáltok hozzád Lí­rám, ne ítélj el engem sötét szándékomért! Te is­mered keservem, hisz könyvedbe van irva napjaim könyekbe fúlnak el s éjjeim telvék rémülettel! Mi­ért ne hunyja le szemeit az, ki nem láthat többé boldogságot s kinek sóhaja nem tatól ha­tárt ?! Bocsáss meg uram, hogy nyugalmat leljek a földben! Bocsáss meg nekem Izrael Istene! Aztán a viz tiszta loccsanása hallatszott az éj csöndjében. Saul a kidronhoz rohant, de már nem látott senkit. Csak egy helyen remegtek, fo­rogtak sokkal nagyobb tündöklő barázda körök. Itt dobta magát valaki a vizbe; szólt Saul s ő is a kristály folyadékba merült; nemsokára is­mét partra úszott, magasra emelt jobbjában az el- alélt könnyű, karcsú Támárt tartva. Le se tette a parton csak sietett vele egy közel levő pásztor házikóhoz, az ajtó nyitva vala, pedig az öreg Xe- ne pásztor nem volt otthon Saul Támárt a ro­zoga ágyra fektette aztán keblére tapasztá fülét.-— Él! — mondá örömmel, majd gondosan betakargatta a kezébe került rongyokkal, pokróc­darabokkal. éppen egy zsákdarabbal akarta leta­karni a leány nedves fejét, de látván a nehéz tes munkálkodással valósította meg azt, amire szüksége van. Felkérjük tehát a velünk munkálkodni akarókat, indítsák meg a mozgalmat, hadd öltsön alakot is az eszme. S ha majd az együttes munka eredmé­nyeként testet ölt ez eszme s érezteti tár­sadalmunk mindenrétegében jótékony hatását, büszkeséggel gondolhatja majd minden polgára járásunknak, — ha majd eszébe jitnak az akkor már „egykori“ rósz cseléd viszonyok; Rósz volt megsemmisí­tettem, uj kellett: megalkottam ! Közigazgatás. KÖZIGAZGATÁSI BIZOTTSÁGI GYŰLÉS. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 13-án délelőtt tar otia Csaba Adorján főispán el­nöklete alatt havi rendes ülését. A gyűlés megnyitása előtt melegen üdvözöl­te Csaba főispán a bizottság tagjait s kívánja, hogy a bizottság ez évi működése is a közjó és közérdek jegyében történjék. Ezután még Dr. Fa- lussy Árpád volt főispán és Kende Zsigmond nagybirtokos uj bizottsági tagokat üdvözölte, mint olyanokat, akiknek a bizottságban való működése csakis sikert jelenthet. — Az üdvözlő szavakra Dr. Falnssy Árpád és Kende Zsigmond külön-kü- lön válaszoltak. Mindketten meleg hangon mondtak köszönetét a jókívánságokért s egyben a közü­gyeknél a legmesszebb menő támogatásukat igér-. ték a főispánnak, akit igazságszeretete és pártat­lansága folytán politikai pártállásra való tekintet nélkül kedves kötelességüknek ismerik támogatni. Az egyes bizottságok megalakítása után vár­megyénk alispánja tette meg havi jelentését. Az alispáni jelentés megemlékezett az elmúlt hóban többnyire cigányok által történt, személy és vagyonbiztonságot megzavaró eseményekről, miből kifolyólag a Belügyministerhez tett előter­jesztést a csendőrség létszámának felemelése iránt. Jelentette továbbá, hogy Dr. Sárközy, avasi járás összecsapzott arany hajzatot, messzire dobta a poros rongyot. — Csak nem fogom — gondolá — eme királyi hajzatot daróccal letakarni ? Eszébe jutott a szövet, mit a Cyprus ágai kö­zött talált, melyet keblére rejtett vala s egészen száraz maradt; elővette s Támár feje köré csa­varta, Aztán a tűzhelyről szenet vett s arra a fal­ra, mely a láng ábrázatával szembe volt s melyet a holdfénye tündöklő fehérre festett, nagy fekete betükel rá irta: »Vigyázz mert rettenetes dolog az élő isten kezeibe esni!« Aztán elhagyta a kunyhót! * Harminchárom év múlt azóta, Támár rég a Jonádáb felesége volt és gyönyörű erő* asszony vált belőle. Két fia rég megházasodát. Egy szép nagy lánya otthon volt, a Jonádáb a'/Ía is nála vala, de most mindhárman nagy heteik vol­tak, valami ragályos kórban szenvedtek, -Hy főbb áldozatot szedett ez időtájt Jeruzsálem1-11­S mivelhogy péntek délután Ma, Jonádáb a templomba ment. S bár szent iZSet unokaöcs- cse vala, Még sem volt Jézusnc határozott ba­rátja és ma is mindenfelé léz'Se^ leskelődött. De már midőn az ostorozd levetkőztetést látta, dühbe jött és midőn a kf-sztfeszités ideje kö- zelgett, őt a templomba va*ami *‘tkos félelem fogta el. Felnyitotta k'^^1 ezeket olyasá;

Next

/
Thumbnails
Contents