Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-05-25 / 21. szám

1911. május 25.

MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE.

3. oldal.

első sorban tisztán a megye egyetemét érintő közérdekű célokra kell az alapot felhasználnunk.

Ilyen közérdekű dolog a vármegyei telefon- hálózat létesítése, közhórház felépítése és az orvostudományok modern vívmányaival való lehetőleg tökéletes berendezése.

Olyan vármegyének, mint Szatmár vármegye egy nagy és díszes kórházzal kellene rendelkeznie.

A kórház létesítése nemcsak humanitárius célokat szolgálna akkor, amikor a szenvedő emberiség minél nagyobb hányadát képes volna gyógyítani, hanem jótékony hatással volna Nagykároly és Szatmar vármegye közegészség ügyének tartós fellendülésére.

Ugyancsak a vármegye közegészségügyi szempontjai érvényesülnének a legteljesebb mértékben akkor, ha egy tüdővész szanatórium felállítását lehet elősegíteni, támogatni, esetleg jórészben fentartani.

A szanatórium felállítása egyrészt megapasztaná a meglevő kórházi betegekszániát, amelyne kjelen- tékeny hányada a tüdővészesekből kerül ki, másrészt kísérleteivel, gyógymódjainak kipróbálásával jelentékeny tényezőként szerepelhetne a tüdővész ellen indított hadjáratban.

Itt van például a vármegyei múzeum kérdése. Kultúrtörténeti, néprajzi szempontból szinte megbecsülhetetlen értékű egy a múlt minden emlékét megőrző nagy muzeum. Szatmár vármegyének nagy történeti múltja van, nagy férfiak szülőhelye és tartózkodási helye volt.

Már csak a kegyelet is azt hozza magával, hogy ezeket az emlékeket összegyűjtve és csoportosítva hagyjuk utódainkra.

A jelenlegi muzeum programmjában mindez valószínűleg meg van s hogy még sem tudja megvalósítani, az nem a vezető körök tétlenségén, hanem a fedezet hiányán múlik.

Hosszú rigmusokban tárgyalhatnék itt tisztán ama közérdekű dolgokat, amelyek közül egyikmásiknak kielégítése már égetően szükségessé válik. Csák röviden rá akartunk mutatni arra a jelenségre, hogy nem teszünk lelkiismeretesen, a- mikor az ingatlan pótadó alapból csak a közutakat akarjuk építeni és vicinálisokat akarjuk segélyezniHa ugyanis ez a szempont érvényesülne a

Évike. Óh mily boldogság honolt akkor a mi szerény lakásunkan . . . Emlékszik-e? . . .

Az asszonynak csak a szaggatott zokogása hallatszott. — De hogy is emlékezne ! Ki tudja akkor vagy azután nem volt-e már szeretője? Hiszen volt alkalma elég engem megcsalnia. Egész nap reggeltől—estig dolgoztam. Csak délben és este kerültem haza, az egész hosszú nap a magáé volt. Én sohse kérdeztem mit csinált, hol és merre járt. Bíztam magában . . . Aztán váratlan örököltünk. Nem kellett már ezután úgy küzdjek a betevő falatért . . . Ekkor született a Pista. Az én selymes hajú fiam ... az én fiam ? . . . Loncy megrezzent s ólomszürkés lett sápadt arca. Az én fiam ?! Hahaha ... Az én fiam-e?. Ki tudja? . . . hangzott rekedten a felindulástól a férj ajkáról. Hiszen akkor is lehetett már szeretője.

— Óh Ön végtelen ügyes volt, nagyon tudott hízelkedni. És én vakon hittem csókjainak, öleléseinek. Pedig talán már akkor másé volt mindén gondolata s hazug volt minden szava. S én az ostoba hiszékeny férj felszarvazva járhattam a világot ... S Ön pedig kitudja kikkel ü- tette agyon a hosszú nappal unalmas óráit . . .

A szép szőke asszony könyörögve emelte rá könytől ázott nagy kék szemeit. Kérni akarta, hogy ne kínozza, de nem engedte szólani szűnni nem akard görcsös zokogása.

A férj megállt az asszony előtt. Sápadt arca szinte világított a szobában.

határozat megerősítése és annak életbeléptetése u- tán, akkor egyes érdekeltségek könnyen kihasználnák a helyzetet azzal, hogy derüre-borura kérnének vicinális koncessziókat és sürgetnék talán sokszor csak magánérdek szempontjából is a közutak létesítését. Mint már említettük, az alap közmegterhe- lésböl fog létrejönni, feladata tehát első sorban és szigorúan csak a megye érdekeinek kielégítése lehet, ha pedig ez már megtörtént, lehet beszélni az egyes vidékek érdekeinek kielégítéséről de csakis akkor, ha itt is az egész vidéknek fellendítéséről van szó.

CSÜTÖRTÖKI STRÓFÁK . .

Hogy leültem ma strófát írni,

Szerettem volna rímekbe sírni,

Siratni a gyermekvédőliga napjait

Mely kiveszi az ember minden vasjait.

Csak egy fillért adjak, mondják ők És megfogtak a szép kicsi nők,

Hogy gondoljak azokra akiket elhagytak,

És adjam oda amit még nálam hagytak.

De legalább most, egy évig nincs más gondom,

Csak fel kell várni az összes kabát és mellény gombom.

Sz. S.

HÍREK.

Azon tisztelt vidéki előfizetőinket, kik az előfizetési díjjal hátralékban vannak felkérjük, hogy azt beküldeni szíveskedjenek.

A kiadóhivatal.

Kinevezés. Csaba Adorján vármegyénk főispánja Sikolya Bálintot segélydijas közigazgatási gyakornokká nevezte ki.

— Miért is nem öltem meg . . . kezdte újra. De hát az a két kis gyermek. Azoktól megengedem, hogy elbucsozzon ... Én öljem meg Önt ? nem erre még nem vagyok eléggé jó. • Hanem gondoltam valamit . . . Lonczy megállt oda gördített az asszonynyal szembe egy zsölyét leült, azután igy szólt:

— Asszonyom, én Önt most itt hagyom, ne ijedjen meg, csak rövid két órára, mielőtt elmegyek fel akarom szárítani a könnyeit s egy kis történetkét mondok el. Nagyon tanulságos kis történetke lesz, jegyezze meg jól, talán még hasznát veheti. Tehát. Volt egy jó barátom -- neve feles eges — s volt neki egy szép, fiatal felesége. Az asszony egy darabig talán szerette az urát, de azután, hogy hogy-nem egyszer megfeledkezett arról, a mivel a férje becsületének tartozott s hallgatott az ördög csábitó szavára, aki ama barátom „legjobbnak“ nevezett barátja személyében jelentkezett. A férj ezt megtudta. Bizonyítékok is kerültek kezeibe. Leült szembe a feleségével egy zsölyébe — akárcsak én Önnel szembe s beszélgetett, majd kimentek az erkélyre ... De az Istenért miért sápadt úgy el asszonyom, talán fojtó a levegő ideben . . . Szabad kérnem a karját, hogy kivezessem az erkélyre? így na most folytatom . . . Hol is hagytam el ? Igen kimentek az erkélyre — akárcsak mi, ott kivette a férj az óráját megnézte azt — mint én most s igy szólt: — most négy óra van én elmegyek két óEsküvő. Klein Lajos Hilyóról f. hó 28-án esküszik örök hűséget Róth Adolf helybeli tekin7 télyes kereskedő kedves és szép leányának Ilonkának.

Névnap. Folyó hó 23-án tartotta Mangu Dezső ópályi-i jegyző nevenapját, mely alkalommal Ópályí község előljárásága és a község lakóinak szine-java fényes elégtételt adott őneki az ellene egyesek által személyes gyűlölködésből indított hajszáért. Felkérésre Guthy Ödön tolmácsolta az elöljáróság és a község lakosainak érzelmeit s biztosította az ünnepeltet arról, hogy eddigi önzetlen, a község ügyeit lelkiismeretes pontossággal és odaadó buzgósággal teljesített s mindenben a község javát előmozdító, páratlan működését megelégedéssel szemlélve, ily irányú további működésében mindenkor támogatni fogja.

Vanyek József nagykárolyi m. kir. pénzügyi számvizsgáló e héten a főszolgabírói hivatal pénzvizsgálása czéljából városunkban időzött. A pénzkezelés rendben találtatott.

Szász Zoltán és Medgyaszay Vilma előadása. Egy lelkes, Írókból és művészekből álló csoport valósítsa meg Magyarországon azt az irodalmi szempontból is helyes eszmét, hogy a közönség személyesen ismerje meg az irót. Ne csak a könyvekből, a hideg betűkből szívja magába az iró lelkének, szellemének termékeit, hanem lássa, hallja azt, akit könyve Írása után megszeret.

Ez a mindenképpen dicséretes gondolat vezérli a kultúra Irodalmi és Művészeti Társaságot, amikor Szatmárra is elviszi a fiatal irodalmi Magyarország egyik legnépesebb Íróját, Szász Zoltánt és a modern előadói művészet egyik legfényesebb csillagát, az európai hirü nagyszerű diseust, Medgyaszay Vilmát. A szenzációsnak Ígérkező estély május hó 27-én lesz megtartva. Szász Zoltán a szépségről és a szerelemről és ezeknek egymáshoz való viszonyáról fog előadást tartani az ő közismert szellemességével és elragadó előadó modorával. Medgyaszay Vilma pedig uj dalokat fog énekelni Nádor Mihály zeneszerző a Nagy Endre-kabaré karmestere kíséretével. Az estély a jelzett napon 9 órakor kezdődik és a színházban lesz megtartva. A fentirt társulat a mostani színi időszak befejezése után Nagykárolyban is fog egy ilyen irodalmi estélyt rendezni.

rára a kaszinóba s mire vissza térek szerencsétlenség fog történni . . . S tényleg mire visszajött a kaszinóból a férj — szerencsétlenség történt, az asszony levetette magát az erkélyről és meghalt.

— De miért sápadt úgy el asszonyom ? U- gyan ne remegjen, hisz ez csak egy ostoba kis. történet, mely nem minden nap ismétlődik. — De hát nem mesélek, hanem megyek a kaszinóba s talán Ön is leakar pihenni. Isten önnel asszonyom szólt Loncy. Felkelt meghajtotta magát s lassan elment.

Az asszony mintha megdermedt volna bámult utánna. Jól értette? azt akarja a férje, hogy. öngyilkos legyen ? Hiszen az akkor egy valóságos vadállat. Az nem lehet. Roskadozó lábakkal ment be a szobába. Talán csak nem kívánja, hogy ilyen ifjan meghaljon ? . . .

— Tik-tak, tik-tak, hangzott az óra lassú ketyegése. Riadtan nézett az órára. Négy óra múlt öt perccel. Már nem lenne két órája sem az é- letből? Nem! . . . Nem! . . . Nem fogok meghalni . . . Hátha megszöknénk* villant át agyán, igen megszökne vele — a szeretőjével. Gondolkozás nélkül leült s írni kezdett. — Hirtelen, felugrott.

— Nem, azt mégsem teszi, annyira mégsem gyáva.

— Hát csakugyan meghaljon ?

— Tik-tak, tik-tak, hangzott ez alatt folyton. Már fél öt, még másfél órája lenne? Kiment az