Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-05-25 / 21. szám
VI. évfolyam. Mátészalka, 1911. május 25, 21. sz. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Felelős szerkesztő : Főszerkesztő : Előfizetési ár: Weisz Zsigmond könyvnyomdája Mátészalkán. Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső Egész évre — — — — — — — — Fél — 8 kor Nyilt-tér sora 40 fillér. Szerkesztő: Negyed „ ________- 2 , Hirdetési dijak előre fizetendők. Endrédy József. Egyes szám ára 20 fillér. A nőkérdés, az úgynevezett feminis- mus, korunk egyik égető kérdése. Rég elmúlt az idő, melyben a nő a családban, társadalomban jogtalan pária, teremtmény volt. A nő tudatára ébredt lelki erőinek s képességeinek s a mai nő nem alárendelt szellemi életet élni, nemcsak érezni, hanem tudni is akar. Tudása csak fokozza erejét jogaihoz való ragaszkodását. Nemcsak érzi, nemcsak hirdeti az emancipációhoz való jogát, hanem kilép a cselekvés terére, jogait érvényesíteni is akarja, gyakran a férfiakat is megszégyenítő energiával, kitartással. Ma már a szavazati jogért tüntető női csoportok felvonulása nagyobb városok utcáin nem ritkaság. Távolról sincs szándékomban a femi- nismus tulhajtásait, szertelenségét védelembe venni, sőt ellenkezőleg, a legnagyobb mértékben elitélem. De annyi bizonyos, hogy a nő mozgalomban oly társadalmi jelenséggel állunk szemben, mely se le nem tagadható, annyival kevésbbé negligálható, melylyel immár számolnunk, foglalkoznunk, lényegét, egészséges magvát elismernünk, méltányolnunk, s melyet mindenek felett helyes mederbe terelnünk kell. Nem hozható fel az eddig elmondottak ellen azon ellenvetés, hogy nálunk itt Magyarországon nincs s nem lehet alapja a nőkérdésnek, mert itt még aránylag kedvezők a megélhetési viszonyok, meg aztán a magyar ember mindenkor tisztelte a nőt s feleségét, a magyar embert mindenütt lovagiasnak ösmeríák, a n 3 eg/enjo újságát mindenkor elösmerte, aminek a „feleség“ szó által is kifejezést igyekezett adni; a magyar ref. egyház minden önjogu nőtagjának választói jogát törvényileg szentesíti. (1. zsinati törvények 1904. I. t.-c. 18. §.) Azt hiszem azonban, hogy arról a hires magyar lovagiasságról, a gyakorlati, mindennapi életet értve, jobb hallgatnunk. Óh hány családban, hány nőnek, anyának elfojtott sóhaja, elnyomott keserve hazudNűkdpzös. tolja meg a világ előtt lovagias férj úgy vélt ezen tulajdonságát. De ettől eltekintve is a mindennapi élet igazolja, hogy a társadalmi, a folyton súlyosbodó megélhetési viszonyok mindin- káb több nőt késztetnek önálló hivatás s munkakör betöltésére. Tapasztalat igazolja, hogy egyes munka s hivatásköröknek csak is nők tudnak teljes mértékben megfelelni s nem a férfiak, úgy hogy egyes hivatáskörben csakis nőket szoktunk már meg annyival inkább, mert igen sok esetben a nőben több lelkiösmeretességet, buzgósá- got, illendőséget, leíkierőt, tehetséget tapasztalunk, mint a férfiakban. Természetesen ez úttal sem kívánom elvitatni, hogy minden szabály alól van kivétel. Én csak röviden azt az elvitázhatatlan tényt óhajtom leszögezni s megállapítani, hogy korunkban a nők is érvényesülni, e- rőiket, lelkitehetségeiket kifejteni s a társadalmi élet nagy harcában komoly s határozott akarat erővel részt venni akarnak. S ha igy van a dolog, kérdem: nem magának a társadalomnak az érdeke, nem az életbölcsesség elengedhetetlen követelménye, hogy alkalmazkodjunk a kor követelményeihez ? S ha uj erőforrások keletkeznek, nem magunknak kell-é alkalmas eszközül, fegyverül felhasználni azokat társadalmi s vallás erkölcsi életünk építésében? Nem saját érdekünk-e a mai modern nőmozgalomban mindinkáb nagyobb arányokban kibontakozó hajtóerőt belevonnunk s felhasználnunk egyetemes társadalmi munkánkba s küzdelmeinkbe? Hiszen minden kornak nagy, magasztos mozgalmai tulajdonképen nem egyebek, mint alkalmazkodás a kor követelményeihez. Ki ütköznék meg már azon, hogy a nők erejét is felhasználjuk az egyesületi élet számtalan változataiban s a társadalmi éiet számtalan mozgalmaiban? ! S valljuk be az igazat, hogy a társadalmi egészséges közszellem emelésében megbecsülhetetlen értékkel bir az ideális eszményi női lélek. S ha igy van a dolog s ha hangoztatjuk a nő értékét mai társadalmi életünkben, lehetetlen az ebből folyó következményeket le nem vonnunk s egy lépéssel tovább menve a nő képzésnek és pedig határozottan vallásos nő képzésnek. A nevelésnek véghetetlen fontosságát nem hangoztatnunk. Mert meggyőződésem, hogy a nőnek értéke s becse csak addig s annyiban van, társadalmi, főleg egyház társadalmi munkálkodásainkban csak addig s annyiban számíthatunk biztosan reájuk, amennyiben határozottan vallásos kedélyről, lélekről és szívről tesznek tanúbizonyságot. A nő képzést, s nevelést feltétlenül kezeink közzé kell tehát vennünk s harcolnunk kell a vallásos nő képzés érdekében annyival inkáb, mert ha mi nem adjuk meg a kellő fejlődési irányt a femi- nismus, emancipáció, s a mai excentricus, modern szellem által könnyen félre vezethető női léleknek, keresni fogja táplálkozását, érvényesülését ott és azoknál, ahol és akiknél nem az Isten félelme minden bölcsességnek a kezdete. A vallásos nő képzés végtelen fontossága kitűnik már abból is, hogy a gyermekek s a jövő nemzedék nevelése a családanyák s nők kezében van s vallásos nők nélkül nincs vallás erkölcsi alapon álló jövő nemzedék, nincsenek az élet harcában helyüket szilárdan megállni tudó vallásos férfiak sem. A jövő nemzedék, s család, társadalom, egyház, haza létérdeke követeli hangosan a vallásos nőképzést. Nem ezért sürgetjük tehát a nő nevelő intézetek felállítását, hogy sikkesen, vagy épen ellenkezőleg mosolyra keltő esetlenséggel cigeretliző, léha divatot, minden ostobaságot vakon követő félszeg alakokat neveljünk, akik a társadalmi érintkezésben a szó szoros értelmében megmé
