Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-03-30 / 13. szám
2. oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. vidék és Szatmár megye a legszaporább része volt az országnak, ma már egy évtized alatt Magyarország legszaporább megyéi közt a 10-ik helyre estünk. Tehát már nálunk is felütötte fejét az utolsó évtizedben az egyke, terjed s kérlelhetetlenül pusztítja, kevesbíti a népességünk számát. Tehát a nyírség és Szatmármegye is besoroztatok az egyke által pusztított megyék közé. Az emberek ebben a vármegyében is erősen védekeznek a túlságos gyermek- áldással szemben, s hozzá még, mint a statisztika is beigazolta elszomorító eredményességgel. Mi ennek az oka? nem más mint a nyomor és az Ínség! A mi megyénk bár földrajzi fekvésénél fogva a negyedik helyen áll az országban, mégis a legszegényebb megyék közé tartozik. Jo a földrajzi fekvése, kulturtekintetben azonban meglehetősen visszamaradt. Nagy latifundiumok terpeszkednek mindenfelé, melyek tünkre teszik a kisbirtokos osztályt. A kisbirtokosok ebben a küzdelemben az egyke rendszerrel is i- gyekeznek védekezni. így akarják birtokuk és saját existenciájukat a hatalmas felszívó erejű latifundiomokkal szemben megmenteni. Megyénknek s járásunknak a mellett számbavehető gyáripara sincs. Az a nehány szeszgyár, ami járásunkban van, igen kevés munkáskezet foglalkoztat; legalább a munkát keresők számarányához képest, igen keveset. Nincs gyáriparunk ennélfogva kereskedelmünk is alig számbavehető. Azt állítják, az egyke kérdéssel behatóan foglalkozók, hogy az egyke rendszer terjedése a kultúra terjedésének sajátszerü következménye. A BÉR • • ■ A dér csak hull a szivem mezejére S fagyasztja róla a virágokat, — Indulni kéne már a tél elébe S a lábam egyre tétováz, akad . . . Mégis megyek, mit várjak itt tovább még. Az őszre többé nem jöhet tavasz, Beforr a seb egykor — ma bárhogy fáj még, Ha jő a tél, mely mindent behavaz. Behinti a tartott mezőt leplével És eltakar but, rejtett bánatot, Lehűt minden tüzet hideg kezével S aki ma még sir, — holnap már halott. — Aki ma szenved: holnap már szivére A béke küld szép, boldog álmokat! Hullj hát csak dér a szivem mezejére. Fagyazd csak róla a virágokat! Krüzselyi Erzsébet. Az inspeotiós. — Egy katonaorvos naplójából. Rettenetes idő volt. A fergeteg házmagasság- nyira kavarta fel a félig megfagyott hótömegeket, sivitó orkán száguldott végig az utcán. Be- bekur- jongátva vékony keménykürtőkön. Majd megakadva a kályha ajtaján minden erejével rázni kezdte. A folyosón nagyott csattant egy nyitva felejtett ajtó, A veszett szél irgalmatlanul végig dübörgőit az egész épületem Egyedül voltam az inspection. Orvoskolle- gám, kinek velem együtt kellett volna tölteni ezt Hát ezt az állítást Szatmár vármegyére specie pedig járásunkra nem lehetne kiterjeszteni. Nálunk nem a kultúra, hanem a szegénység, a uincstelenség teremtette meg a rendszert. A család nálunk nem az egy gyermek részére akarja a jó megélhetést biztosítani, hanem a száraz kenyeret akarja saját maga részére biztosítani a születendő gyermekek elől. Az egyke rendszer annál is inkább elszomorító ránk nézve mert leginkább a magyar faj közt pusztít. Helyre nem hozható következményeket hoz magával a jövőben, ha a mostani állapotokon nem segítünk. Ha ez igy folytatódik elvész a magyar faj sjpre- matiója az országot lakó nemzetiség felett. Védekeznünk kell tehát ellene, még pedig hathatósan általános nép jólétet és népmüveltséget kell teremteni, javítani kell a közegészségi állapotokon. Ezáltal elérjük azt, hogy nemcsak a kivándorlási láz fog alábbhagyni, sőt idővel teljesen megszűnni de az egyke rendszer is vészit erejéből, mert a miveit, vagyonos ember nem fog arra gondolni, hogy védekezzék a gyermek áldás ellen. (-a-a) Közigazgatás. BIRÓVÁLASZTÁS vitkán. F. hó 24-én zajlott le a vitkai biróválasz- tás, dr. Dienes Dezső szolgabiró elnöklete alatt. A választáson meglehetős élcr.kség sőt a kandidá- tió után „túl élénk hangulat uralkodott, melynek egy—két kötekedő ember izgatása folytán egyesekre majdnem komolyabb kimenetele lett.— Csúnya szokása biz az egyes községeink lakosainak, a cudar éjszakát megkért, hogy bocsássam el őt, mert neki a ma esti tisztibálon okvetlenül találkoznia kell valakivel s oly szépen, olyan meghatóan tudott könyörögni, hogy nem tudtam ellent állni szavának, elbocsájtottam. Katonáéknál semmi sem mulatságos. Még az orvosokat is kordában tartják s itt is mint mindenben a reglama a fő. A szolgálattevő őrmester egyhangú kopogása, amint a folyosókon végigsétált, hogy hivatalos vizitjét megtehesse, — már messze dübörgött: Végül egészen elhalt. Künt rémesen visongatott a szélvihar. Fáztam. A kis vaskályha tüze már rég kihamvadt. Dideregve kuporogtam szolgálati ágyamon. Távoli templomtornya egykedvűen verte el a tizenegy órát. Az egész garnison kórház mély csendben temetkezett. Egy szörnyű csattanás, utána rémületes csörömpölés. A fergeteg valamely nyitva maradt ablakot tépett ki szárnyastól. A rettenetes lármára önkéntelenül talpra állottam. Ebben a percben felnyílott az inspectiós szoba ajtaja s előttem állott, mint siri kisértet egy halvány ember. Haja szertezilálva szeméből tüzcsóvák csaptak felém. Riadtan tekintettem reá. Hogyan kerül ide civilbagás katonakórházba ?! — Kit keres? — förmedtem reá mordul, adva a félelmetest, noha magamban izgatott a félelmes jövevény jelenléte. — Bocsásson meg főorvos ur, — kezdte vahogy mikor választanak, vagy komolyabb, fontos- sabb dologról intézkednek, határoznak, előbb egy kis bátorságot töltenek magukba egy néhány deci alkohol képében. Attól várják talán a bölcsebb intézkedést ? ! . . . Nem akarjuk ezen megjegyzésünket általánosítani, mert egy—két ember csúnya természetéért nem csak egy egész fajt nem lehet megbélyegezni, de még egy község lakosságát sem. Vitkában egy néhányan alaposan beszeszel- tek a választás előtt s csak Dienes szolgabiró erélyes és mégis tapintatos fellépésének köszönhető, hogy komolyabb dolog nem történt. Ezen — mondjuk incidenstől eltekintve — általában nyugodtan folyt le a tisztujitás. Eredménye a következő : Biró lett ifj. Varga Pál, helyettes bíró: Kajor Imre, közgyám : Konc Imre. Most még csupán Szamosszeg és Szamos- kér községekben nem történt meg a tisztujitás, amely ezideig az ugyszólva járhatatlan utak miatt késett. De e két községben is meglesz még Hus- vét előtt a tisztujitás. * SOROZÁSOK. A mátészalkai II. sorozó járás 1911. évi jegyzőségenként elővezetendő hadkötelesek sorozásakor. 1-én kezdődik. Ápr. 1-én állít Mátészalka 159 és Hodász, Jármi és Papos 95 összesen 254 hadkötelest. Április 3-án— mivel 2-ika vasárnapra esik —következik Gyűrtelek, Kocsord, Tunyog, 134 és Nagyecsed 121 összesen 255 emberrel. Negyedikén állítanak, Fábiánháza és Nyircsaholy 133, Ópályi 69, Olcsva és Olcsvaapáti 46 összesen 248 hadkötelest. Ötödikén Kántorjánosi, Iklód és Derzs 96, Nyirmegygyes és Gebe 94, Vitka és Ilk 60 összesen 250 embert állítanak. Április 6-án Nagydobos és Parasznya 61. Nyírvasvári és Nyírcsászári 68, Szamosszeg és Kér 108. hadkötelest állítanak, A mindössze öt napig tartó sorozáson tehát legjobb esetben 1244 hadköteles lesz állítva. lamely reszketeg, siri hangon, — de szeretném ha vissza adná a csontvázomat. E furcsa kérés teljesen kihozott sodromból. — A csontvázat? Miféle csontvázát ? ordítottam rá, — A melyiket tegnap ideküldöttem. megvoltam nagyon szorulva s eladtam a csontvázamat. De most szívesen visszavenném. Nem tudok ellennj nélküle. — Ide semmiféle csontvázat nem hoztak. Különben sem vennők meg. . — A csontvázamat akarom, szólt most már indulatosan az idegen. A csontvázamat, mert nélküle nem bírok járni. Orvos ur, hiszen láthatja, hogy tagjaim megrogynak, hogy egyetlen lépést sem tudok tenni nélküle. Ne tegyen szerencsétlenné. íme visszahoztam a pénzt, mit érte kaptam. Fillérenként koldultam össze. Most már összekulcsolt kézzel ott térdelt előttem, szemeiből a fájdalmas megindultság köny- nyeket facsart s én tetőtől talpig úgy megvoltam indulva, hogy szinte vele sírtam versenyt. Ha szeméből az a félelmetes láng nem sugárzott volna felém, még tényleg elhittem volna néki hihetetlen meséjét. Mert tényleg Angliában szokásos, hogy egyes klinikák, múzeumok, antro- logiai vizsgálódásokra különösebb testalkatú emberek csontvázát még életükben megvásárolják, hogy azután haláluk után az tulajdonukba át menve, megvizsgálhassák azt s a tudományt vigyék, ha csak egy lépéssel is előbbre. De az a fény és a tétova tekintet, az őrültség, a lelkihábor világos jele volt s igy nékem óvatosabban kellett elbánnom
