Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-03-30 / 13. szám

Társadalmi és közgazdasági hetilap.

A „MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJA.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN.

Szerkesztőség és Kiadóhivatal:

hová a lap szellemi és anyagi része küldendő Weisz Zsigmond könyvnyomdája, Mátészalkán,

Nyilt-tér sora 40 fillér.

Hirdetési dijak előre fizetendők.

Felelős szerkesztő: Főszerkesztő :

Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső Szerkesztő:

Endrédy József.

Előfizetési ár:

Egész évre — — — — — — — — — 8 kor.

Fél „--------------------------------------------------4 „

Ne

gyed „ — — — — — — — — — 2 *

Egyes szám ára 20 fillér.

20,850,678

Hazánk népessége szaporátlanságának okai.

A budapesti központi statisztikai hivatal e hó 23.-án hozta nyilvánosságra a nép- számlálás eredményét. Talán egy népszámlálás iránt sem volt olyan nagy a kíváncsiság s talán egyik sem okozott oly szomorú meglepetést, mint épen ez.

E jelentés szerint a magyar szent korona országainak 1910. deczember 31-én összes jelenlevő népessége 20,850,678, a miből a tulajdonképpeni Magyarországra 18,231,387,Horvátszlavon országra2.619,291 lélek esik. E szerint a szaporodás az anya országban 1,393,132 a társországokban 202,987 tehát az egész Magyarbirodalom 81 3 %-al szaporodott, ami pedig tekintve az 1900. évi 10'3% szaporodás 2%visz- szaesést jelent. Tényleges nép növekvés, most is a legmagyarabb országrészben a Duna- Tisza közén volt a legnagyobb 15%, leggyengébben szaporodott a Tisza-Marosszö- ge, ahol csak 4% volt a népnövekedés.

Az 1900. évi népnövekedés szemben a mostani népszámlálás eredményével tehát 2 % különbséget mutat. Mi avagy jobban mondva mik ennek az okai?

Hát bizony ez a számarány csökkenés igen sok okra vezethető vissza. Ezen temérdek ok között, két élesen, s a statisztikával is beigazolt szomorú fő ok van elsőhelyen. Ez pedig a kivándorlás és az egy gyermek rendszer.

A többi okok olyan természetűek, hogy vagy csak mint az egyik főoksubstrátumai együttesen lépnek fel, vagy épen előidézik az egyik főok megszületését, de egy magukban külön-külön nem lépnek fel vagy ha mutatkoznak is észrevehető eredményt felmutatni nem képesek.

Vegyük mindjárt az egyik, hivatalos adatokkal is igazolható főokot: a kivándorlást. Százezrekre rúg azok száma, akik a múlt évben is elhagyták hazánkat. Ami pedig csakis arra vall, hogy a haza nem

képes eltartani fiait, néhol talán még száraz kenyeret sem képes adni fiainak. Nemcsak a megélhetési vágy kényszerit egyeseket, de meg az arany szerzés ördöge is nagy mértékben pusztít. S ha a satnya nemzedék vándorolna ki, akkor még üdvös volna,— legalább relative az— akivándorlás, mert az erős, izmos, vasszervezetüek már egy emberöltőn keresztül is hasonló szervezetű embereket nevelnének, s igy egyáltalán nem volna érezhető az izmos munkáskar hiány, de sajnos épen azok vándorolnak ki, akik alegmunkabiróbbak,a népnek, hogy ugymondjuk a tejfele az, mely a messzi idegenben véli boldogulását feltalálni. A kivándorlásnak különösen az utóbbi években hihetetlenül megnövekedett mértékét a hatóságok sem nézték tétlenül. A földmi- velésügyi minister ur által létesített kirendeltségek is mind a kivándorlás meggát- lását czélozták, ezt célozzák még a parcellázások. — A nép földhöz kötésének érdekében megindított operációk azonban ezideig különösebb eredményeket nem mutatnak. Az elmúlt utolsó két évtizedben kürül-belül 20 millió földet parcelláztak fel, mégsem merné azt senki sem állítani, hogy a parcellázások valami észrevehetőbb mértékben csökkentették volna a kivándorlást. Még mindig nincs kielégítve a népnek földszerzési vágya, földéhsége. Már most valaki azt kérdezhetné, hogy honnan vettük azon állításunkat, hogy a parcellázás nem csökkentette a kivándorlást. Ezen állításunkat igazolja az a hivatalosan bebizonyított ténykörülmény, hogy a kivándorlás épen akkor emelkedett a legmagasabbra, mikor a parcellázási láz elérte kulmináci- óját, annak pedig, hogy miért nem kötötték meg a népet a kivándorlásban a parcellázások annak pedig az az egyszerű oka, hogy aránylag igen kevés munkást lehet földbirtokossá ütni. — Földet vásárolni,

gazdaságot berendezni teljesen pénz nélkül lehetetlen. Már pedig a földéhes munkások közül igen kevésnek van meg a vásárláshoz szükséges pénze. Ezért van aztán az, hogy nincs pénze, megy Amerikába, kivándorol. De szerintünk a kivándorlás csak a kisebbik főoka a népességünk szaporodásának. A kivándorlás csak körülbelül 32 %-át teszi ki az apadásnak. A rossz és elhanyagolt közegészségi viszonyaink pusztításának 18 %-ot tulajdonítunk.

A népesség apadásának másik 50%-a kizárólag a folyton terjedő egy gyermekrendszer vagy röviden az egyke következménye. S nem csak a reális számítás, de a tényleges helyzet is ezt bizonyítja. így megyénkben is sok helyen erősen dívik az egyke rendszer s nem kíméli meg járásunkat sem.

A létfentartás s a megélhetési módok szerfölött megnehezülése az oka annak, hogy ez az áldatlan, nemzeteket elsorvasztó rendszer folytonosan terjed. Tudományos elnevezése neomalthusianismus ennek a túlságos gyermekáldás elleni mondhatni erőszakos védekezésnek.

Hazánkban legelőször a Dunántúl lépett fel Baranyában. Ott yették észre, hogy évenként a születések száma csökken, s ezzel kapcsolatban a természetes szaporodás is. Mikor kutatni kezdték az okot rájöttek arra, hogy az ok a gyermekáldás erőszakos mérséklése, mely az évek folyamán valósággal rendszerré vált. Védekezni ellene nem lehetett. Maguk a dunántúliak nem is szégyelték bevallani, hogy saját a- karatukból kifolyólag mérséklődött a gyermekek születési száma. Innen terjedt aztán széjjel e hazába ez az áldatlan rendszer. Eleinte csak a szomszédos megyékre terjedt ki, de a szinmagyar része az országnak csak jóval később vett tudomást róla. Az 1900.-iki évszámláláskor még a nyir-