Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-01-12 / 2. szám
VI. évfolyam. Mátészalka. 1911. január 12. 2. szám. Társadalmi és közgazdasági hetilap. A „MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség: hová a lap szellemi része küldendő Kossuth utca, 445. sz. Kiadóhivatal: hova a lap anyagi oldalait érdeklő rész küldendő Weisz Zsigmond, Mátészalkán. Felelős szerkesztő: Főszerkesztő : Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső Szerkesztő: Endredy József. Előfizetési ár: Egész évre — — — — — — — — — 8. kor. Fél „ - -- -- -- -- 4. „ Negyed „ — — — — — — — — ~ 2. „ Egyes szám ára 20. fillér, Ajánlva Mátészalka 'község érdemes' képviselő testületének. Nincs tűzoltóságunk. Nem döbben-e meg ezen a tényen minden lakosa Mátészalka községének. S ha tűzoltóság nélkül is nyugodtan hajtja le fejét éjjeli nyugalomra a lakosság — kérdjük: — nem rettenetes közönyösség ez önmagunk iránt ?! Nézzünk csak szét községünk minden rendszer nélküli utcáin néhol össze zsuffolt nád- és szalmafedelü házain s gondoljuk el, hogy izzó, száraz nyári est van. Minden udvaron hatalmas szalma és takarmány asztagokat látunk, melyeket sötéten tarkáz egy-egy elterpeszkedő csűr s észak felől orkán kél a nap szálta nyomán... Most a nagyvégen hirtelen lángok csapnak fel, talán egy kedélyes pipa széthulló szikrájától — talán egy kigyuladt kéménytől ... pár perez s a ház ... dehogy, az utca az-az uram irgalmazz az egész község ég .... tűzoltóságunk nincs... lovait a fecskendőbe, vizes hordókba senki sem akarja befogni... a nép fejvesztetten ordit s oltani nem olt senki ... pár óra csak s előbb jó módú község földönfutóvá lett .......... Hát ne m rettenetes Ököritó hazájában ezt igy elgondolni is. Pedig ez most télen is kisért. Községünk ép a legutóbbi időben gyönyörű fejlődésnek indult. Ki mert volna itt pár évvel előbb emeletes házakról ábrándozni s ma már, nem is egy-kettő van, mely nagyvárosban is megállná a helyét. Kérdjük, fejlesztettük-e tűzrendészetünket oly fokra, mely esetleg a nagyobb é- pületeikben kiütő tűzzel szemben sikeresen tudna küzdeni?!! Dehogy meglévő tűzoltó intézményünk is elpusztult. El kellett pusztulnia, mert rossz, korhadt volt a szervezete, dacára annak, hogy bár kicsi, de önfeláldozó, mondhatni reá termett emberek alkc/tták tagjait. Nem célunk a kimúlás okait fejteget- I s ■ ) ni, hiszen ez messze elvezetne tárgyunktól, csupán megállapíthatjuk, hogy e vég menthetetlen volt. Azonban ennek már itt-ott egy éve s a mi bününk az, hogy egészséges alapon azonnal újat nem alkottunk. Szinte komikum, hogy e tekintetben a mainál jobb helyzet volt 1788-ban. Ugyanis kalapos királyunk ekkor adta ki tűzrendészed rendeletét s mi csak most akarunk ilyet alkotni. De kár volt ezt is egy < ull vonással megsemmisíteni, lám nem kellene most drága időnket erre elfecsérelni.... De térjünk a tárgyra. Érdemes képviselő testület. Előre bocsátjuk azt, hogy az 1888. évi 5388. sz. B. M. rendelet 2. §-a a tűzrendészet kezelését a községekre bízza. Tisztelettel értesítjük, hogy e sorok Írója a képv. testület által a múlt év nyarán kiküldött bizottsága elé javaslatot és szabályrendelet tervezetet terjesztett elé letárgyalás végett azon kérelemmel, hogy azt a magáévá téve sürgősen terjessze a képv. testület elé. Nem akarunk a bizottságnak prejudi- kálni, tájékozás végett kiemeljük azonban annak fő vonását. Községünkben az önkéntes tűzoltó e- gyesület meglehetősen népszerűtlenné vált— hisz ez okozta bukását is. A legutóbbi tüzesetek alkalmával szomorúan tapasztalhattuk, hogy a végső vonaglásban lévő tűzoltó egylet lelkes tagjai közül alig akadt ember a kit erőszakkal is bajosan lehetett a segédkezésre kényszeríteni, sőt megtörtént, hogy ezt megtagadva inkább elolda- logtak, úgy okoskodván, hogy hiszen azért van tűzoltóság, hogy oltson, ők csak nem piszkolhatják be magukat, ha nem az ők, hanem a felebarátjuk portája ég. Ily körülmények között egy önkéntes tűzoltó egylet, bármily kitűnj tagjai legyenek is, sikerrel nem működhetik. Miután ezek szerint a társadalom a tűzoltásról nem gondoskod- hatik az emberek indolenciája miatt a már idézett rendelet értelmében a községre háramlik a kötelezettség arra, hogy kimondja a köteles tűzoltóságot. Kell tehát, hogy ezt kimondja. Kell, hogy át menjen e részvét- telen nép (tisztelet a kivételnek) vérébe az a tudat, hogy 20 éves korától 50 éves koráig mindenki törvényszabta kötelezettsége a tűzoltóság. E kötelezettség megváltható ugyan, de ez csupán a tűzoltóságra, de nem a tűzoltásra vonatkozik svész idején az oltásban való közreműködés minden épkézláb ember egyforma kötelessége. A tervezet értelmében tűzoltó csupán az lehet, a ki erre alkalmas és magát megváltani az évi dij ellenében nem akarja s hányán lesznek ilyenek. Az igy befolyó dijakból minden bizonynyal oly szép összeg kerül össze, hagy abból a rendes tagokon kivüi 8, esetleg 8 fizetett tűzoltó vehető' fel s még szerelvényre is tisztességes összeg lessz fordítható. Hogy pedig a megfelelő legénység rendelkezésére, megfelelő szerelvény és gépek álljanak rendelkezésre, az érdemes elöljáróságbizonynyára sietni fog költségvetésébe bizonyos összeget előirányozni. Bölcs intézkedés lenne a hosszadalmasság elkerülése végett, az elöljáróság felhatalmazása arra, hogy a tűzoltó elnök és főparancsnok előterjesztésére, utólagos elszámolás kötelezettsége mellett joga legyen az elöljáróságnak a kívánt összegnek a megszavazott tűzoltó alapból kiutalni. A képviselő testülethez intéztük sorainkat, de értsen róla a járás valamennyi községe is, hisz’ jó formán minden községre áll ugyan ez, mert sajnosán tapasztalhatjuk, hogy hazánkban a községek nagy részében úgy kezelik a tűzrendészetet, hogy arról jobb nem is beszélni. Vissza térünk még erre, hisz még any- nyi mondanivalónk lenne. Most még csak
